ÉN NEM TUDOM...

Én nem tudom, hogy a tv2 Mérlegen a valóság című betétműsorának kérdései milyen meggondolásból születnek. Célzatosak-e, avagy ártatlanok, kiötlőiknek és megfogalmazóiknak van-e ideológiai, netán politikai koncepciójuk, avagy céljuk csupán a közvélekedés és közóhaj megismerése, s a nézők szórakoztatása.
Ne tételezzünk fel hátsó szándékot a Tényekről és a valósághű szolgáiról, Naplójukat pedig eleve tekintsük őszinte önvallomásnak.
A viccben is az van: kérdezni csak szabad? Bárkiről bármit, bármikor. S ha már a médiáról van szó, legjobb olyat kérdezni, ami érdekli az embereket. Mivel mostani vizsgálódásunk nem időhöz kötött, hanem valamely tendenciát keres, nézzék el, hogy érdeklődésünk múltbeli, ám emlékezetes kérdésekre vonatkozik, amelyeket a tv2 két egymás után következő vasárnapon tett fel nézőinek. Az egyik Kádár János szoborítására vonatkozott, a másik az iránt érdeklődött: vajh most jobb-e fiatalnak lenni, vagy a rendszerváltozás előtt, tehát az emberarcúan létező szocializmus idején. A valóság mérlegének nyelve mindkét esetben balra billent, tehát Kádár János és a hajdan volt szép ifjúság felé. A műsor nb. szerkesztői szinte a második kérdés felvetésével egy időben – elfogulatlanságukat demonstrálván – a legkülönbözőbb emberek vélekedését tárták nézőik elé a Kádár-szobor ügyében Lagzi Lajcsitól Makovecz Imréig. A kérdés persze ugyanaz maradt, a megkérdezettek tehát röviden kifejthették vélekedésüket arról, hogy Kádár érdemdús, érdemtelen vagy közömbös személy. Pedig szerintem mindennek a valósághoz és a mérleghez nem sok köze van, értelmetlen volt az ügyet tovább ragozni, ugyanis a tv2 a kérdés felvetésével és a 80 százaléknyi szoborhelyeslő telefonnal csupán önmagát és nézőit tette mérlegre, mintegy tovább erősítve azt a gyanúnkat, hogy a BBC-etalontól eme hír- és tényszolgáltatás kissé távol esik. Az ilyen „mérlegelések” nem a társadalom egészének hangulatát és vélekedését tükrözik, bár azt befolyásolni igyekeznek. Vajon tényleg azt gondolták, hogy egy tisztes munkáspárti aktivistának nem ér meg tíz telefonszavazatot (500 forint + áfa) egy elméleti Kádár-szobor? Egyáltalán, mikor keltett ekkora érdeklődést egy originál munkáspárti javaslat?
És hogy valójában mi lappang a kérdésgyártók bokrának megette, azt tökéletesen megvilágítja a második kérdés, amely az első folytatásaként vagy ismétléseként is értékelhető.
Kérdezzük meg mi a tv2 szerkesztőit: kiktől vártak választ azon kérdésükre, hogy most jobb-e fiatalnak lenni, vagy a rendszerváltozás előtt. Ki kompetens ebben a kérdésben? A mai húszéves, aki anno 1984-ben járt óvodába és doesn’t speak paruszki, bár néhány évig oroszul tanult? Mit tud eme ifjú ama időkről, és ha normális, mobiljához nyúl-e, hogy felhívja a derék Svábyt, közölve nem létezhető véleményét? Ki telefonál tehát? A hatvan-hetvenéves, aki anno a KISZ-táborban még nem szedett Viagrát (vagy Cavintont) és podagráról szót sem hallott, most pedig havonta minimum kétszer ambuláns. (S még örülhet, ha csak járó beteg.) Na már most, teljesen világos, hogy ennek az embernek az a véleménye, jobb volt fiatalnak lenni a Kádár-korban (amikor AIDS se volt), mint ma, amikor nem t’om, hány decibel a Pepsi Sziget és a kisnyugdíjasok csirkelábat esznek. Hát hogy a fenébe volna jobb most? Nyolcvan százalék oda, húsz százalék ide. Ezt kapd ki, Fidesz-kormány!
Mert a valóság valahogy mindig úgy alakul a tv2 képernyőjén, ahogy a szerkesztők elképzelik, sohasem éri őket meglepetés. A tények sohasem fordulnak ellenük. A virtuális világ a haladó baloldal igényei szerint alakul. Hogy nekem illendő-e ezeket a kérdéseket feszegetnem, én nem tudom…