Fegyverek a Himalája lábánál

A térségbe érkező amerikai és brit csapaterősítések előtt is jelentős mennyiségű fegyverzetet halmoztak fel a kisebb-nagyobb konfliktusokhoz szokott közép-ázsiai térség országai. Pakisztán, India és a környező országok óriási reguláris haderői mellett a terepadottságok miatt számos szabadcsapat is tevékenykedik a Himalája árnyékában, ahol leginkább a gerillahadviselés hódít.

Leginkább a több évtizedes, háborús és enyhébb időszakokkal jellemezhető pakisztáni– indiai konfliktus nyomta rá a bélyegét a térség fegyveres erőinek összetételére. Mindkét ország jelentős hadipotenciált épített ki, és két háborút vívott (1965 és 1971) a vitatott Kasmír birtoklásáért, amelyben bevetésre kerültek mind a légi, a szárazföldi, mind pedig a tengeri haderők. Számos kisebb összetűzésre is sor került – legutóbb 1999-ben –, amelyek mindkét oldalon több száz fős veszteséget követeltek.
A magas hegyek között, nehezen megmászható hágókban vívott ütközetekben nagy jelentősséggel bír a tüzérség, a légierő (elsősorban a szállítást lehetővé tevő, jó magassági teljesítménnyel rendelkező helikopterek), illetve a nagy helyismerettel rendelkező, viszonylag kis csoportokban tevékenykedő gyalogság, amely megfelelően fel van készítve a helyi viszonyok közötti harcra.
Az indiai haderőnek, amely a két évvel ezelőtti konfliktusban végül is győzedelmeskedett a kargili területen, olyan, Pakisztánban állomásozó szélsőséges muzulmán gerillacsapatokkal is fel kellett vennie a harcot, amelyek primitív szervezeti felépítésük, helyismeretük miatt rendkívül mozgékonynak, és így a legveszélyesebb ellenfélnek minősültek.
Mind Pakisztán, mind pedig India hagyományos haderőin kívül immár rendelkezik bevethető atomfegyverrel. Noha a jelenlegi viszonyok közt ennek nincs különösebb jelentősége, a térség (főként Pakisztán) esetleges destabilizációja miatt sor kerülhet a konfliktus eszkalációjára is.
A gigantikus és az utóbbi években korszerűsített hadsereggel rendelkező Kína rövid határ mentén érintkezik Afganisztánnal, és a területén lakó sokmilliós muzulmán ujgur népesség lázadása miatt közvetett szálak fűzik az afgán polgárháborúhoz is.
A térséget északról körülfogó egykori szovjet tagköztársaságok (Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán) haderői jelentős anyagi problémákkal küzdenek, de költségvetésükből éppen a közelben dúló konfliktus miatt jelentős honvédelmi hányadot különítenek el. Összességében gyenge védelmi képességüket a területükön állomásozó jelentős létszámú orosz csapatok erősítik meg.
Az északi ellenzéket támogató Irán fegyveres erői nemrégiben kis híján már fegyveres konfliktusba kerültek a tálib rezsimmel.