Fogadó, nyomda, kávéház

A Kossuth Lajos u. 3. alatti ház szerényen húzódik meg a város egyik legforgalmasabb útvonalán. Sokszor elmegyünk mellette anélkül, hogy egyáltalán a tekintetünket ráemelnénk, pedig ez az épület a magyar történelem egyik legfényesebb napjának – 1848. március 15-nek – volt nagyon fontos helyszíne. Ebben az épületben működött a Landerer és Heckenast nyomda, ahol a Nemzeti dalt és a 12 pontot kinyomtatták.

Hajdanán, az 1700-as évek végén egyemeletes épület állt itt, az Arany Tsillag vendégfogadó. Ebben nyitotta meg híres irodalmi szalonját Kultsár István, melyben megfordultak a pesti és vidéki írók, többek között Kazinczy, Dessewffy, Kisfaludy Károly. A közkedvelt vendéglő falai között vitatták meg például a nemzeti színjátszás és a magyar nyelv égető problémáit. Kultsár halála után a nyájas hajlék már nem sokáig látta vendégül a magyar irodalom neves képviselőit, az Arany Tsillagot átalakították, bérház lett belőle.
Így került a bajai származású Horváth József tulajdonába, aki Pollack Mihályt bízta meg az új palota tervének elkészítésével. A ház 1816–17-ben épült, klasszicista stílusban. Műemlék- és kultúrtörténeti érdekessége, ez volt Pesten az utolsó épület, amely jobbágymunkával készült.
1817-ben itt nyitotta meg műhelyét Lehnhard Sámuel poprádi rézmetsző. Az 1838. márciusi árvíz idején már ez az épület adott otthont Landerer Lajos nyomdájának.
Landerer Lajost az árvízveszély alatti helytállásáért Pest díszpolgárává választották, befogadta ugyanis az ár elvonultáig a rászorulókat, ideiglenes oltalmat biztosítva nekik.
1840-ben társult Heckenast Gusztáv könyvkereskedővel.
Itt volt a szerkesztősége az Athe-naeumnak, a korszak vezető irodalmi folyóiratának. Szerkesztői – Vörösmarty, Bajza József, Toldi Ferenc – vezetésével a lap fokozatosan a nemzeti ellenállás fóruma, a romantika első hazai képviselője lett. Az Athenaeumban jelent meg a Himnusz, a Szózat, és Petőfi első saját nevén kiadott verse,1841. január másodikán itt indította meg Kossuth a Pesti Hírlapot, mely a magyar köznemesi ellenzék politikai orgánumává vált. A lapot 1849 januárjában Windischgraetz betiltotta, Pest felszabadulása után azonban újraindult. Itt nyomtatták a szabadságharc idején a Kossuth-bankókat is.
Landerer halála után Heckenast egyedül működtette a kiadót és nyomdát, az ő nevéhez fűződnek a Falusi Könyvtár, a Történeti Könyvtár és a Vasárnapi Könyvtár című sorozatok, no meg a Vasárnapi Újság című hetilap elindítása.
E házban lakott Garay János, Czakó Zsigmond. Itt halt meg Bajza József, a ház elborult elméjű híres lakója.
1851-ben a tulajdonos, Szentgyörgyi Horváth Ödön Wieser Ferencet bízta meg a ház újjáépítésével. A rácsokon és a bejárati csarnokegyüttesen kívül nem maradt más a Pollack-féle palotából. Megtoldották egy harmadik emelettel, kívül-belül átalakították, és máris egy romantikus épülettel gazdagodott a Belváros. Lényegében e ház látható mind a mai napig.
Az 1848. március 15-i események emlékére nevezték el a házat a Szabadsajtó udvarnak.
1849-ben megszűnt a sajtó szabadsága. A nyomda is elköltözött. Helyén kávéház nyílt, mely tovább vitte a hagyományokat. Otthont adott az ellenzéki diákoknak, az irodalom jeles képviselőinek, mint például Vajda János, Horváth Miklós, Huszár Vilmos.
A Kammon kávéház 1894-ig fogadta vendégeit. Helyét a Ditmár-féle lámpagyár vette át.
Forrás: Adatok a Belváros történetéhez