Illegálisan kezelt hulladékokat a Terszol

Alig hagyja el a bicskei országút a Székesfehérvár végét jelző táblát, az első dombtetőről láthatóvá válik Istvánmajor négy nagy hodálya, előterükben az egykori cselédházakkal. A volt gazdaságot a kilencvenes évek elején vette meg az akkor még kisebb hulladékügyeket bonyolító Terszol Szövekezet. A telepen az állattartást már a hetvenes években megszüntették. A volt dolgozók elmondása szerint jó tíz éven át a Videoton tárolt ott robbanékony foszforszármazékokat és a hírhedt „robbanós” ColorStar tévék visszamaradt képcsöveit. – Csúnya dolgok történnek ma is arrafelé, de ezekről jobb hallgatni – ezt már egy idős munkás mondta az Istvánmajorhoz közeli Csalapuszta kocsmájában, aki néhány éve még a Terszolnak dolgozott Istvánmajorban.
Kutyával őrzött terület – olvasható a Velencei-hegység erdeinek szélén megbúvó Terszol-telephely kapuján. A terület azonban túl nagy két rotweilernek, így nem okoz nehézséget a kerítésen belülre kerülni. Itt a kapott információnk beigazolódtak: az utolsó istállóban körülbelül 140-160 darab, „veszélyes hulladék” és „vegyszer” jelzéssel ellátott, részben teli, vegyi anyagokkal szennyezett hordó képét rögzítette fényképezőgépünk. A hatályos, 102/1996-os veszélyeshulladék-rendelet szerint a göngyölegek olyan veszélyességi kategóriába tartoznak, mint a bennük tárolt anyagok. Egészen addig, amíg nem ártalmatlanítják és nem végeztetik el újból a minősítésüket. Az istálló körül veszélyes anyagok – galván- és festékiszapok – tárolására alkalmas konténerek tornyosultak.
Méregkeverők
– Amikor idejöttem dolgozni, már javában hoztak ide veszélyes hulladékokat – magyarázta munkatársaink kérdésére Istvánmajorban, a Terszol-telep tőszomszédságában élő hat család egyikének férfitagja, Terbe Mátyás, aki tavalyelőttig őrként dolgozott a telepen. Elmondta, hogy a hulladékok között a ciántól kezdve mindenféle veszélyes anyag megtalálható volt. – Részben folyékony anyagok, de olyanok is, amelyek úgy néztek ki, mint az egyszerű háztartási szemét, valamint elemek és akkumulátorok. Egy részüket hordókban hozták, más szállítmányok konténerekben érkeztek. Rengeteg jött be a telepre, sokszor éjszaka is. Ezt az őrnapló is bizonyítja – fogott a történtek elbeszélésébe. – Az is előfordult, hogy tizenöten voltak itt lapátolni, keverni. Ami folyósabb volt, azt perlittel, mészhidráttal, salakkal vagy szeméttel semlegesítették. Az anyagokat azután az aszódi végleges veszélyeshulladék-lerakóba vitték. Néhány szállítmányt nem vettek át Aszódon, ezért Istvánmajorban tárolták hetekig. Egy ízben lila gőzök szálltak fel keverés közben. A maró füst miatt az ablakokat is be kellett csukni. Esetenként megtörtént, hogy a borzalmasan büdös, habzó vegyi anyagok szétfolytak a földön – mondta a volt kapuőr, akinek a kecskéi is elpusztultak. Állítja: ötvennyolcból csak hat maradt. Szerinte azért, mert ittak a telepről kifolyó esővízből.
Kérdezősködésünkre helyi aszszonyok is megjelentek. – Ne írják le a nevünket, jobb nem ujjat húzni Maráczy Endrével, a Terszol elnökével – kérték. Terbe elmondását azzal egészítették ki, hogy vezetékes vizüket is elzáratta a Terszol, szerintük a mérgezés veszélye miatt. Most lajtos kocsival hordják az ivóvizet Székesfehérvárról.
Egy másik volt alkalmazott ugyanakkor kifejezetten védte a Terszolt. Azt bizonygatta, hogy teljesen szabályosan kezelték a veszélyes hulladékokat a volt majorban. Amikor azonban kiderült, hogy a cég az istvánmajori telephelyére semmiféle veszélyes hulladékokkal összefüggő tevékenységre nem kért és nem kapott engedélyt a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőségtől, a meglepett férfi ugyancsak neve mellőzését kérte.
Maráczy Endre szeptember 26-án a Hotel Intercontinental Budapest szálloda halljában válaszolt kérdéseinkre. A Terszol elnökét e találkozón csupán szerteágazó érdekeltségeiről, simontornyai, szigetszentmiklósi, dorogi, polgárdi ügyeiről kérdeztük, az Istvánmajorban történteket meg sem említve. Két nappal később Maráczy már maga javasolt találkozót: ekkor került szóba a telep. – Az ott lakók mind ellenfelek – jelentette ki. – Lopták az áramot és mindent, ami mozdítható, ezért a Terszol megvált tőlük. Most fűt-fát összehordanak ellenem – állította. Az a hír azonban igencsak meglepte, hogy kétszer is – utoljára szeptember 27-én – felkerestük a majort. Terbe Mátyástól és másoktól ekkor azt hallottuk, hogy az előző két éjszaka alatt az összes, illegálisan tárolt veszélyes hulladékot elszállították. Sőt az utolsó, a telep területén – környezetjogi szakértőnk szerint – illegálisan időző, veszélyes hulladékkal megrakott pótkocsis teherautó szállítmányából mintát is vettünk. Ezt az ország egyik legrangosabb akkreditált magánlaboratóriumának, a Bálint Analitikának adtuk át. Az eredmény alapján szakértőnk megállapította: a beszolgáltatott anyag réztartalmú galvániszap, első osztályú, azaz különösen mérgező veszélyes hulladék.
– Nem kéne egy százszázalékosan tiszta céget a százegyedik százalékig vizsgálgatni, vannak ennél érdekesebb ügyek is! – hallottuk Maráczy kíváncsiságra ingerlő kijelentését. A vállalatvezető cáfolta, hogy az extraprofitért keverték öszsze engedély nélkül a hulladékokat. Annyit ismert el: tevékenységük kezdetekor Istvánmajorban tömörítettek egyes veszélyes anyagokat, így kevesebbet kellett fizetniük az aszódi lerakónak. – Ekkor azonban még nem volt hatályban az igen szigorú, 102/1996-os kormányrendelet. Azóta nem történt ott ilyesmi. Ha igen, az csak annak látszik – hangzott el az érv. – Akár azt is be tudjuk bizonyítani, hogy máshonnan származik a hulladékminta, a telepen pedig csak üres konténereket és hordókat tároltunk – adott magyarázatot kijelentésére. Maráczy a telepen tárolt, veszélyeshulladék-keverésre is alkalmas perlitről és mészhidrátról csak annyit mondott: azt ott tárolják, ahol akarják.
A nagy átverés
A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatóját, Kling Istvánt szeptember 20-án kerestük fel először. Kling megerősítette: a Terszol Szövetkezet nem kért és nem kapott engedélyt veszélyes hulladékokkal összefüggő tevékenység végzésére az istvánmajori telephelyre. Így a 102/1996-os jogszabály hatálya alá tartozó tevékenységet nem végezhetnek a telephelyen. Az igazgató akkor – tekintettel Maráczy Endre elnök szerteágazó kapcsolatrendszerére – rendkívül bizalmasnak nevezte az ügyet, s kérte: faxot is csak akkor küldjünk, ha közvetlenül a gép mellett áll. Huszadikán egyben ígéretet tett arra, hogy még másnap bejelentés nélküli ellenőrzést tartanak a telepen. Másnap azonban telefonon közölte: a vizsgálatot egy héttel elhalasztották. A lépést Kling „államigazgatási praktikának” minősítette. Más felügyelőségen dolgozó szakértőnk azonban úgy vélekedett kérdésünkre: egy ilyen súlyos esetben csak és kizárólag azonnali vizsgálatot tartana elképzelhetőnek. Elengedhetetlen továbbá a talaj szennyezettségének felmérése.
Az egyhetes várakozás végül meghozta „gyümölcsét”: szeptember 28-án, pénteken csupán a Videoton által otthagyott tévéképcsöveket és elektronikai hulladékokat találtak Istvánmajorban a felügyelők. Maráczy Endre a helyszíni szemlén „szánva-bánva” elismerte vétkességüket, és megígérte az eszközök elszállítását. Találtak továbbá többhordónyi – természetesen nem veszélyes – bitument, amiről a Terszol jelen lévő munkatársai kijelentették: „nyilván ezt fényképezték le az újságírók”. Arról a helyről, ahová az egyik istvánmajori lakó állítása alapján hordókat ástak el, a vizsgálati jegyzőkönyv friss földtúrásokat rögzített. Ennek oka az – olvasható Maráczy Endre és egy munkatársa jegyzőkönyvbeli magyarázatában –, hogy „a telephelyre illegálisan bevitt építési törmeléket” éppen a napokban szállították el. Amint az őrnaplóban is olvasható, „tizenkét fordulóval”. (Terbe Mátyás szerint éppen tizenkettőt fordultak a teherautók az éjszaka leple alatt összepakolt, addig illegálisan tárolt hordókkal és konténerekkel. Az pedig tény, hogy az általunk lefényképezett hordók eltűntek.)
A vélhetőleg forgatókönyvszerűen megrendezett akció végül a tv2 Tények című műsorában teljesedett ki, amelyben a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség „hatalmas” képcsőfogásáról esett szó.
Feljelentések sorozata
– Elfogadhatatlan a környezetvédelmi hatóság eljárása, a magam részéről bűncselekmény gyanúját feltételezve bejelentést teszek Polt Péter legfőbb ügyésznél. Egyben elvárom, hogy a visszásságokat a környezetvédelmi tárca és a Környezetvédelmi Főfelügyelőség saját hatáskörén belül is kivizsgálja – reagált a történtekre Illés Zoltán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke. Szerinte az apparátusból ki kell szűrni azokat, akik nem a környezetvédelem érdekeit szolgálják. – A Terszol ellen pedig másik felügyelőségnek kell eljárnia – tette hozzá.
Futó Barnabás ügyvéd szerint ha beigazolódik, hogy a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség esetében szándékos volt a vizsgálat elodázása, illetve onnan jutott ki az ellenőrzés híre, a bűnpártolás gyanúja merül fel, ami egy évig terjedő elzárással büntethető.
Balsay István (Fidesz) országgyűlési képviselő mindenképpen rendőrségi feljelentést tesz, ha bebizonyosodik, hogy Istvánmajorban veszélyes hulladékot tároltak engedély nélkül. Hangsúlyozta: megengedhetetlen, hogy a Velencei-tó vízgyűjtő területén, Székesfehérvár közvetlen közelében bárki ilyen tevékenységet folytasson. A politikus a napokban szerzett tudomást a környék lakóitól arról, hogy az utóbbi időben igen nagy számban pusztultak el állatok a szóban forgó területen. A honatya bejelentést tett a megyei állat-egészségügyi állomáson, de szükségesnek tartja, hogy az ÁNTSZ is eljárjon.
Említést tett ugyanakkor arról, hogy nemrég a Terszol Szövetkezet a székesfehérvári szemétlerakót üzemeltető cégben megszerezte az önkormányzat részesedését. Mint mondta: korábban már egy közmeghallgatás alkalmával kérte, hogy vizsgálják meg a szeméttelep privatizációjának titokzatos ügyét, ám a helyi szocialista vezetés ezt nem tartotta szükségesnek.
– Rejtély számomra, hogy miért kellett egy nyereséges szeméttelepet a közösségi vagyonból magánkézbe átjátszani, miközben az előző évek során a szemétdíj a háromszorosára nőtt Székesfehérváron – fogalmazott Balsay.

A Terszol-birodalom. A Terszol Szövetkezet – saját bevallása szerint – ötven-hetvenezer tonna veszélyes hulladékot kezel évente, de az ország területein 262 ezer tonnára van engedélye. Hozzávetőleg 450 céggel áll üzleti kapcsolatban. Forgalma meghaladja a kétmilliárd forintot, de a szövetkezethez köthető cégbirodalom ennél jóval magasabb bevételt könyvelhet el. Szakterületén az öt legnagyobb hazai vállalkozás közé tartozik. Legutóbb a közvéleményt felkavaró szigetszentmiklósi cianidos környezetszenynyezés kétszázmillió forintos kármentesítési megbízását szerezte meg. A vállalat gyakran tűnik fel rendezvények – mint például a környezetvédelmi szakmát felvonultató Ökobál –kiemelt szponzoraként. Részben a Terszol érdekeltségébe tartozik több város – köztük Székesfehérvár – lakossági hulladékának gyűjtése és lerakása. A cég kizárólagosan használhatja a dorogi hulladékégető veszélyes salakját is befogadó polgárdi lerakót, és többek között érdekelt a simontornyai bőrgyár szennyezésének, valamint az ottani lakossági szennyvíznek a kezelésében. A szövetkezet zászlóshajója a dunaújvárosi végleges veszélyeshulladék-lerakó telep. Ezt a közelmúltban újabb 41 ezer köbméter (körülbelül 27 ezer tonna) első osztályú veszélyes hulladék végleges deponálására alkalmas tárolótérrel bővítette. Összehasonlításul: egy kilogramm első veszélyességi kategóriába tartozó galvániszap átvételének piaci ára ötven-hatvan forint. Tehát csak a dunaújvárosi érdekeltségéből több mint tizenhárommilliárd forintos bevételre tehet szert.

- Háttér -
Szerencsejáték, szemét, politika
Már a nyolcvanas évek végén munkaközösségeket, kft.-ket alapítottak az MSZMP akkori városi, megyei vezetői – elsősorban az ingatlanok kezelésével, illetve a szemétszállítással foglalkozók. A rendszerváltozás első éveiben, a magánosítás beindulásakor, mivel megfelelő rálátásuk volt a hulladékban rejlő hatalmas lehetőségekre, a gyors és biztos meggazdagodás reményében privatizálták a hulladékszállítással, -feldolgozással, illetve -megsemmisítéssel foglalkozó cégeket. Székesfehérváron is igen könnyen behatárolható az a néhány személy, aki az évek során rátette a kezét a hulladékos iparágra, amely mellett feltűnik a szerencsejáték és a lakóparképítés tevékenysége is.
Maráczy Endre, aki saját bevallása szerint is az ország első öt ilyen hulladékban utazó vállalkozása egyikének a vezetője, információink szerint rendkívül erős szocialista háttérbázissal bír. Úgy tudjuk, igen jó kapcsolatokat tart fenn Warvasovszky Tihamérral, Székesfehérvár szocialista polgármesterével, akit a nemrég tragikus körülmények között elhunyt Vancsik Zoltán helyére választottak az Országgyűlésbe. Az üzletember hasonló viszonyban van Pénzes Mihállyal, a városfejlesztési bizottság MSZP-s elnökével. Maráczy lapunknak nyilatkozva ezeket a kapcsolatokat jelentéktelennek minősítette, mondván, cége – a Terszol – 1988 óta felfelé ívelő pályát fut be, amihez semmi köze a mindenkori hatalomnak.
A Maráczy család emellett érdekelt a szerencsejáték-üzletágban is. Fia több nyerőautomatás vállalkozásban szerepel. Maráczy Endre az egybehangzó vélemények ellenére tagadta, hogy baráti kapcsolatban áll Csulik Józseffel, aki az ország egyik legnagyobb szerencsejáték-vállalkozója. Kérdésünkre azonban elismerte: évekkel ezelőtt valóban alapított egy céget Csulikkal, ám kijelentette: kettőjük között a kapcsolat megromlott, és már 1996 óta azon fáradozik, hogy közös érdekeltségüket, a MAD Ingatlanhasznosító Bt.-t megszüntesse. Csulik Józsefről köztudomású, hogy az elhunyt Vancsik Zoltánnal is szoros baráti kapcsolatot tartott fenn. Egyébként Csulik a szocialista vezetésű városháza alsó szintjén nagy terasszal rendelkező kávéházat nyitott.
Lapunk értesülései szerint a korábban szintén hulladékbizniszben utazó Ferencz Károly rendszeresen egyeztetett aktuális kérdésekről néhai Vancsik Zoltánnal, Maráczy Endrével, Csulik Józseffel, illetve egy kanadai – szintén szerencsejátékban érdekelt – ismerősével. A találkozókat panziókban, olykor vadászházakban tartották. Tényszerűen – tanúk elmondása alapján – tudjuk, hogy idén júniusban is volt egy kétnapos eszmecsere az említett öt személy között. – Életemben nem voltam vadászaton – hárította el kérdésünket Maráczy, aki cáfolta az összejövetelek megtörténtét. Csulik József a Magyar Nemzet megkeresésére lapzártánkig nem reagált. Titkárnője mindössze anynyit közölt: „Csulik úr néhány napra vadászni megy, most pedig nem tudom kapcsolni.”