Kiállítás a nagytétényi kastélyban

Jelentőségéhez mérten kevesen tudják, hogy Budapest központjától alig néhány kilométerre, Nagytétényben, egy XVIII. századi barokk kastélyban található Magyarország egyetlen és Európa egyik legnagyobb bútorgyűjteménye

A történelem során sok vihart látott műemlék épületet 1990-ben átmenetileg bezárták leromlott állapota miatt. A helyreállítás költségeit a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma biztosította a budafok-tétényi önkormányzat és a Nagytétényi Kastélymúzeum Alapítvány támogatásával. 2001 májusában az újjáépített kastélyban ismét megnyílhatott a nagyközönség és a szakmabeli érdeklődők számára a régen hiányolt bútorművészeti kiállítás, amely a millennium évében újabb, világviszonylatban is jelentős objektummal gyarapítja az ország kulturális kínálatát.
A romantikus Duna-part mellett, sűrű lombú ősfák idilli környezetéből bukkan elő a kastély, amelyet a római kori Campona erőd közelében „villa rustica” néven fennmaradt épület alapjaira emeltek a XVIII. században. Az idők folyamán a Száraz-Rudnyánszky család birtokába került építményt arányai, harmonikus megjelenése, a francia kastélykertek szép hagyományait őrző díszparkja miatt a magyarországi barokk kastélyok egyik legértékesebbjeként tartják számon.
Az Iparművészeti Múzeum válogatott anyagából, értékéhez méltó miliőben mutatják be a kastélymúzeumban A gótikától a biedermeierig című kiállítást. A huszonkilenc teremben több mint háromszáz iparművészeti értékű tárgy képviseli a különböző korszakok bútorkultúráját. Mellettük műtárgyak, falikárpitok, szőnyegek és kályhák láthatók.
– 1957 óta vagyok az Iparművészeti Múzeum munkatársa, és évtizedek óta foglalkozom a bútormúzeum ügyével – mondja Batári Ferenc művészettörténész, muzeológus, a kiállítás rendezője. – Háromévi munkám eredménye a hosszú szünet után újra megnyílt kastélymúzeum kiállítása. A hiteles környezet, a történelmi légkör és a kivételesen célszerű épület vonzó alkalmat teremtett a feladat elvégzésére.
A kastély alsó szintjén az európai bútortörténet XV–XIX. század közötti főbb stílusirányzatait képviselő tárgyak láthatók. Az emeleti dísztermet, amelyhez impozáns lépcsősor vezet, és amely az egykori kastély ebédlőjeként szolgált, XVII. századi falikárpitok díszítik. Ezek eredeti kartonjait Rafaello Santi után a tanítványai rajzolták X. Leó pápa megbízásából 521-ben a vatikáni palota számára. Ritka érdekesség a trencséni jezsuita kolostor refektóriumának berendezése, a rekonstruált rokokó és klasszicista falfestmények. A francia, brit, olasz bútorok sorában megállják a helyüket a magyarországi mesterek munkái, amelyek ilyen kitűnő válogatásban ritkán hozzáférhetők a nagyközönség számára. Elmondhatjuk tehát, hogy a kastélymúzeum kiállítása a millenniumhoz méltó esemény, mivel igen ritka a hasonló, történeti környezetben rendezett, több évszázad bútorművészetét bemutató rendezvény.
– Milyen lehetőségeik vannak új, értékes anyag megszerzésére a piacgazdaság körülményei között? Jut-e elég pénz, és ha igen, milyen jogosítványaik vannak a vásárlásra? – kérdeztük Batári Ferencet.
– A piacgazdasági körülmények új beszerzési formákat teremtettek. Ma főképpen adományok, felajánlások és szponzorok segítségével egészítjük ki a gyűjteményt. A lehetőségeink tehát szerényebbek, az árak napról napra hatványozódnak, követik a nyugati árakat. Különleges jogosítványaink nincsenek. Elsőbbségi, illetve elővásárlási jogunk nyilvántartásba vett műtárgyak esetében is csak akkor érvényesíthető, ha rendelkezésünkre áll a legmagasabb kínálati összeg. Ebből következően ritkán juthatunk hozzá olyan becses műtárgyakhoz, amelyekkel gyarapíthatnánk a gyűjteményt. Az Iparművészeti Múzeum 1872-ben történt alapítása óta gyűjt berendezési tárgyakat. Szerencsére a teljes múzeumi anyag átvészelte a legnehezebb történelmi időket. A háborút követő időszakban is jelentős értékek kerültek a múzeum tulajdonába. Az emberek jobban megbíztak benne, mint az alkalmi felvásárlókban, és szívesen vették, ha egy-egy értékes műtárgyuk rangos magyar intézmény tulajdonába kerül.