Levelezés anno…

Hol vannak azok a régi szép idők, amikor az erdélyi Hegyesfay József uram vörös viaszpecséttel zárta le borítékját a kincses városban, Kolozsvárott (amelyet akkor épp Klausenburgnak hívtak), és gyöngybetűkkel címezte „B. Miske Ferenczné született b. Palochay Anna Úrnő Nagyságának – tisztelettel, Sopronban”, aki a „rekomandirt” (vagyis ajánlott) levelet meg is kapta a bélyegzők tanúsága szerint?

Az 1864-es postai küldemény kikiáltási ára 3000 schilling volt a bécsi Dorotheum legutóbbi bélyegárverésén. Az aukciót ezúttal képeslapokkal és látképekkel is bővítették.
Nem kellett házszámot feltüntetnie akkoriban a putnoki feladónak sem, aki egy Megay nevű kassai hentesmestert („Herrn Fleischer Megay – Kaschau”) tisztelt meg cirkalmasan rótt betűivel (3400 schilling). Hasonló címzést találunk a „Tomekovics Adolf városi főbíró úrnak, Kalocsán” (4800 schilling) vagy „Áron Emmanuel úrnak, Debrecenben” Bécsből (1600 schilling), illetve „Pesthröl” (1800 schilling) kézbesített borítékján.
A kiegyezés előtt, amikor Christof Kabdebó levelet kapott Bécsből (2400 schilling), az erdélyi szászok fellegvárát, Nagyszebent még Hermannstadtnak hívták. Az örmény eredetű família egyes tagjai azóta Budapesten élnek, a patinás műemlék város neve pedig a mai Romániában Sibiu lett. Nagyvárad pedig Grosswardein néven szerepelt 1859-ben „Ungheriában”, egy Villafranca melletti lágerből Anton Kohl úrnak címzett tábori postai levelezőlapon (ezer schilling), ma meg Oradea. Lám, mennyi történelem sűrűsödik egyetlen borítékon!
A magamfajta laikus nem is sejti, milyen érdekes lehet – nem csak a szakértőnek és a szenvedélyes gyűjtőnek – szüleink korából is egy-egy bélyeg, az értékéről nem is szólva! A „pengős világban” adták ki a fogazatlan szélű, egy és két pengő értékű bélyegeket „Magyarország – Zeppelin” felirattal és 1931-es évszámmal. Rajta kiterjesztett szárnyú sas hátán repülő, trombitás férfi meztelen alakja látható, amely a légiposta szimbóluma volt. (Az aukción két példányt együtt indítottak 1400 schillingért.) Az 1959–1994 közötti esztendőkből származó tematikus magyar bélyegsorozatokért (sport, űrkutatás stb.) 1600–1800 schillinges sávban vártak ajánlatokat a Dorotheum árverésén. Az 1871–1938 közötti évekből való, jó karban megőrzött magyar bélyegekből rendezett albumokért 1100 schillingért lehetett ringbe szállni, 1800-tól lehetett licitálni az 1871–1944 közötti periódusból.
A városképek között ezúttal kivételesen nem akadt hazai vonatkozású, sőt a közlekedési témájú reklámpostalapok között sem, hacsak nem említjük a Dunlop-Cord biciklikerék-gumijának népszerűsítését a fenyvesben kiránduló párral. Altmann Pálnak címezték Diósjenőre, az izraelita szünidei nyaralóba. (A tucatnyi példányból összeállított sorozatért 950 schillinget saccoltak.)