Az afganisztáni tálib és terrorista célpontok elleni csapás első éjszakáján elsősorban távolról indított robotrepülőgépeket használt az amerikai és brit haderő. Az amerikai haditengerészet felszíni hajóiról és tengeralattjáróiról, illetve a brit királyi haditengerészet búvárhajóiról több tucat BGM–109 Tomahawk robotrepülőgépet (közkeletű elnevezéssel: cirkálórakétát) indítottak. Mivel ezek maximális hatótávolsága 1800 km körüli, valószínű, hogy az Indiai-óceánon tartózkodó hajóegységekről indultak útnak, és Pakisztán irányából közelítették meg afganisztáni célpontjaikat. Hasonlóképpen ebből az irányból érkezhettek a nagy hatótávolságú bombázók, amelyek egyrészt AGM–86C robotrepülőgépeket indítottak nagy távolságból (B–52-esek az indiai-óceáni Diego Garcia szigetéről), illetve azok a B–1-esek és B–2 lopakodók, amelyek Afganisztán fölé berepülve műholdas vezérlésű és hagyományos bombákkal „puhították” a tálibok katonai célpontjait és a terroristabázisokat. A csapást a hírek szerint alig két tucat, hajófedélzetről indított vadászbombázó támogatta, amelyek a bombázókat oltalmazták.
Harci repülőgépeket küldtek a levegőbe, Nawrocki felhívást intézett a lengyelekhez
