Magányos hiénák cenzúrája

Kovács László tizenhétszer szerepelt a Nap-keltében, Csurka István csak négyszer, mégis mindenki arra a négyre emlékszik. Ezt Gyárfás Tamás mondta, szintén a Nap-keltében, egy éppen aktuális médiavita hevében, s alkalmat adott ezzel Kovács Lászlónak, hogy – igaz, csak telefonon, de – tizennyolcadszor is szerepeljen. A baj csak az, hogy a jelek szerint Kovácsot is mélyebben megérintette Csurka négy szereplése, mint saját tizenhét fellépése, mert mint kijelentette, ő nem emlékszik arra, hogy ily gyakori vendég lett volna a Nap-kelte stúdiójában. Minek is terhelnék az emberek a memóriájukat a Kovács-féle önképzőkör produkcióival, amikor ő maga sem emlékszik azokra?
Más kérdés, hogy a demokrácia valamely totális balfogása folytán, Kovács László fontos politikai, közéleti személyiség, akinek minden bölcs megnyilvánulásáról köteles hírt adni a sajtó. De a szegény sajtó feje sem káptalan, megesik, hogy Kovács minden igyekezete ellenére is olykor kimarad a szenzációk közül. Valami hasonló történt vasárnap is, mikoron Kovács László, az MSZP elnöke átmeneti ideig volt miniszterelnök-jelöltje, Győrben tartott egy sajtótájékoztatót. Erre mit ád az ég – a magvas gondolatoktól terhes tájékoztatójáról szóló tudósítás aznap nem került be a Magyar Rádió hírműsoraiba. Cenzúra! – horkant fel az egész béketábor, s Lendvai Ildikó írógépet ragadott, hogy levélben kérje számon a rádió elnökétől, miért korlátozzák az ellenzéki pártok megnyilvánulásait. Lendvai még azt is tudni véli, hogy Hollós János alelnök olyan belső utasítást adott ki, miszerint a szerkesztők kötelesek vele külön konzultálni minden olyan esetben, amikor az ellenzék részéről kritika éri a kormányt. Lendvai Ildikó ismeretei mindig csodálkozásra késztetik a normális embereket. Túl azon, hogy a rádió ha akarná, sem lenne képes korlátozni az ellenzéki pártok megnyilvánulásait, legfeljebb a közszerepléseit, meg kell jegyeznünk, hogy Hollós János belső utasítása nem létezik, amit mégis kiadott, az egészen másra vonatkozik. Másrészt a felmérések szerint a rádió hírműsoraiban az állítólag korlátozott MSZP véleménye jelenik meg leggyakrabban. Miként Kovács László győri programjáról is beszámoltak, csak nem aznap, hanem a következő reggelen. Azt sajnos nem tudjuk, hogy Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője kapott-e cenzúrát emlegető levelet Lendvai Ildikótól, ugyanis a „legolvasottabb” hétfői száma egy árva sort nem írt Kovács sorsfordító sajtótájékoztatójáról, a lapnál kerengő belső utasításoktól függetlenül.
Nem árt röviden felidézni, mivel is traktálta Kovács a szerencsétlen sajtót. Azt mondta, hogy a szocialisták nem kívánják a kormány bukását, nem akarnak előre hozott választásokat. (Jó, hogy nem, amikor a legtöbb közvélemény-kutatónál a polgári szövetség egyértelműen vezet.) Arról is ejtett néhány keresetlen szót, hogy a két kisgazda képviselő csatlakozott a Fidesz-frakcióhoz, ezzel a koalíció visszaszerezte többségét a parlamentben, de azt elvárják (mármint a szocialisták), hogy a kormány ne kössön jelentősebb nemzetközi megállapodásokat, ne vállaljon nagyobb kötelezettségeket, ne folytasson személycseréket a közigazgatás vezető posztjain, ne nevezze ki nagykövetnek a saját embereit – magyarán ne kormányozzon. Nos, mindezt Kovács már elmondta néhány nappal korábban is, amikor a koalíció szerinte kisebbségben volt, de úgy látszik, jó szokásához híven azonnal elfelejtette, hogy mit hordott össze. Ezért egy újabb szituációban elmondta még egyszer. Igazat kell adnunk a Népszabadság szerkesztőinek, felesleges egy héten belül kétszer leközölni ugyanazt, főleg, ha már első olvasatban sem volt túl sok értelme.
De felejtsük el Kovács Lászlót, ahogy az MSZP is hamar túltette magát az ügyön, mert rájöttek, sokat nem hozhatnak ki belőle. Sikítottak egy jó cenzúrásat, nekik éppen elég ennyi is, jobb, ha nem erőltetik tovább a témát, abból hasznuk nem származhat. Most a Magyar Televízió Híradó és A Hét című műsorára mennek rá. Szerintük ezek a műsorok „a Fidesz és a MIÉP propagandaműsoraivá lettek”, ezért a párt vezetői mindaddig nem adnak külön interjút ezeknek a szerkesztőségeknek, ameddig azok nem felelnek meg a közszolgálatiság követelményeinek. Lendvai Ildikó (már megint ő – ó, irgalom!) kijelentette, a Híradó hétfő esti adásában politikailag célzatos, szándékos félretájékoztatással, a valóságban elhangzottakkal ellentétesen kommentálták Juhász Ferenc alelnök szavait. Juhász még azzal toldotta meg mindezt, hogy a Fidesz magára maradt, és magányos hiénaként próbálja ellehetetleníteni politikai ellenfeleit, és erre használja fel az MTV hírműsorait. Juhász már sok ostobaságot összehordott életében, ez a zoológiai képzavar igazán nem oszt, nem szoroz. Csillogó elme ő, a szellemtörténet majd valahol Kovács László és Lendvai Ildikó között jelöli ki a helyét. Nem véletlen, hogy ily élesen reagált, hiszen az egész felfordulást ő okozta. A jótét lélek elnyilatkozta magát, de nem ő tehet róla, hanem a Medgyessy.
Ott kezdődik az egész történet, hogy Medgyessy Péter, a szocialista párt éppen aktuálisan fennforgó miniszterelnök-jelöltje jobbnál jobb ötletekkel gazdagítja a párt szövetségi politikájának alakításán szorgoskodó agytrösztöt. Egyszer az jutott eszébe, ha a Munkáspárt nem jut be a parlamentbe, üsse kő, a szocialisták majd szívesen képviselik a munkáspárti szavazókat is az Országgyűlésben, máskor meg azzal állt elő, hogy a választások előtt érdemes beszélgetést kezdeményezni az FKGP-vel. A Híradó riportere komolyan vette Medgyessy nagyvonalú elképzeléseit, s nekiszegezte Juhász Ferencnek a kérdést, hogy az MSZP valóban hajlandó-e a választások idején együttműködni a Munkáspárttal, meg a Torgyán József vezette kisgazdákkal? Erre Juhász, a profi politikus, a felkészült nyilatkozó a következő semmitmondó és sablonos választ adta: „Az MSZP együttműködik minden olyan párttal, keresi a párbeszéd lehetőségét, amely alkotmányosan működik és betartja a demokratikus működési szabályokat. Ennek megfelelően teljesen természetes az, hogy a párbeszédre nyitottak vagyunk minden demokratikus párttal, kivéve a MIÉP-et.”
A kérdés a Munkáspártra és a kisgazdákra vonatkozott, róluk egy kukkot sem szólt Juhász, viszont fontosnak tartotta, hogy külön kitérjen a MIÉP-re. Miként vélekedjen erről egy józanul gondolkodó, a magyar beszédben járatos ember? Nyilván úgy, hogy az MSZP-éknél Thürmer meg Torgyán jöhet, Csurkáról szó sem lehet. A Híradó műsorvezetője ennek szellemében vezette fel a tudósítást, mondván, Juhász Ferenc nem zárja ki, hogy pártja a választások idején együttműködjön a Munkáspárttal is. Ezzel megerősítette a párt miniszterelnök-jelöltjének korábbi kijelentését, amely szerint a szocialisták elképzelhetőnek tartják az együttműködést a Thürmer Gyula vezette Munkáspárttal és a Torgyán József irányításával működő kisgazdákkal is.
Megjegyeznénk, a kérdés nem volt túl szerencsés, mert Medgyessy Péter nem beszélt választási együttműködésről, de a riporter konkrét volt, s ezáltal megadta a könnyű és egyértelmű cáfolat esélyét is. Juhász nem élt a lehetőséggel, hanem előadta a szokásos választás előtti hablatyot. Az ő erejéből ennyire futja, meg az utólagos jajveszékelésre, hogy hamisan kommentálják szavait. Nem is fognak ezután, sem ő, sem pártjának más vezérei nyilatkozni a Híradónak, meg A Hétnek sem! (Hogy A Hét miként került ide hirtelenjében, azt speciel nem tudjuk.) Nem nyilatkoznak – jól teszik. Sokkal kevesebb marhaság hangzik majd el a közszolgálati televízióban.
*
Tegnap este két MSZP-s vezető politikus, Nagy Sándor és Szili Katalin a pécsi részországgyűlés helyszínéről nyilatkozott a Híradónak.