Mátyás-templom

BUDAPEST egyik legjellegzetesebb egyházi épülete minden bizonnyal a budai Várnegyedben magasodó Mátyás-templom. IV. Béla, a tatár támadás után fedezte fel e hadászati és gazdasági szempontból elsőrendű helyet, a dunai átkelő feletti meredek sziklán, az Újhegyen. Kialakíttatta a királyi szálláshelyet és a polgárvárost.

Maga a Máriának szentelt plébániatemplom 1255–1269 között épült fel. Országos események színhelyévé 1308-tól vált, amikor itt koronázták magyar királlyá Károly Róbertet. Igazi fénykorát Zsigmond, majd Mátyás korában élte.
A virágzásnak a török uralom vetett véget a mohácsi vereség után: a törökök felgyújtották Budát, ahol a templom is leégett. A következő 150 évben Buda az ország többi részével együtt török kézre került, a Mátyás-templom pedig mecsetként működött. Jelentős szerepét a XIX. századtól kapta vissza ismét.


A kor egyik legtekintélyesebb építészét, Schulek Frigyest érte a megtisztelő feladat, hogy a tervei szerint felújított épület a millenniumra már teljes pompájában fogadja látogatóit. A tervezéshez külön bizottságot hoztak létre, amely a kor olyan neves építészeiből állt, mint Feszl Frigyes, Máltás Hugó vagy Steindl Imre. Feszl az eredeti stílusszerkezethez és formához igazítva szabadon tervezett: az elképzeléseibe nem illő részleteket, még a fontosakat is feladta, míg szerinte lényegesnek ítélt, de hiányzó, sokszor előzmény nélküli épületrészeket – mint a délnyugati előcsarnokot, toronysisakot, új lépcsőtornyokat – pedig kialakított. A középkori felületeket sajnos teljes egészében lecserélte, viszont sok új és hangsúlyos részlettel, igen magas művészi szinten gazdagította az épületet. Az eredeti darabok pedig átkerültek több fővárosi múzeumba. A felújítási munka végül Székely Bertalan és Lotz Károly falképeinek ekészültével zárult le. A múlt században már csak apróbb karbantartó munkákat végeztek rajta, a második világháború okozta károkat pedig 1954-re kijavították. (G. R.)