Nemzetközi terrorizmus – Amerikából nézve

Ha lenne bármi pozitívum a szeptember 11-i Amerika-ellenes terroristaakcióban, az az, hogy ráébresztette az Egyesült Államok lakosságát arra, hogy ez itt, ebben az országban is megtörténhet. Korábbi bombatámadások ellenére az amerikaiak eddig úgy érezték, hogy a terrorizmus leginkább a világ más részét veszélyezteti, de az Egyesült Államokat nem érintheti. A szeptemberi események véget vetettek ennek az illúziónak.

Az elmúlt két vagy három évben Amerikában egy tucat könyv jelent meg a terrorizmusról és annak elkövetőiről. E könyvek legtöbbje máig a könyvespolcokon porosodott. Most azonban legtöbbjük előkerült. A kérdések, amelyekre mindenki választ szeretne találni elsősorban, ki vagy kik tervezték és hajtották végre a New York és Washington elleni terroristaakciót, és hogy az előzetes információk alapján el lehetett volna-e ezeket hárítani. A terrorizmus történelmi jelenség. Még a Bibliában is vannak terroristatevékenységekre valló idézetek és a terrorizmus gyakorlata azóta is fennmaradt, habár különböző formákban, különböző szociális és politikai körülmények között. A XXI. században a terrorizmus sokban különbözik előző formáitól. A mai terrorista sokszor a jómódú, közel-keleti középosztályból származik és iskolázott, néha külföldi egyetemi diplomával. Célja nem az, hogy hatalomra jusson, hanem az, hogy feltűnést vagy pánikot keltsen. Hogy működik? Pontosan tervez, kis titkos frakciókra támaszkodik, nagyvárosokban rejtőzik, és jól el van látva anyagilag ahhoz, hogy tervét végrehajtsa. Ezenkívül a mai terrorista inkább fundamentalista vallásos fanatikus, mint nacionalista. Nem az izraeli állam vagy bármely ország ellen küzd, hanem a vallásos paranoia nevében hajtja végre tettét, amely néha öngyilkossághoz is vezet.
A mai terrorizmus megelőzéséhez és leküzdéséhez más eszközökre van szükség, mint amit a tradicionális háborúkban alkalmazni szokás. Az ellenség rejtőzködik. Főhadiszállása barlangokban, sátorvárosokban, hegyláncok tetején lehet. Mint azt az amerikai honvédelmi miniszter, Donald Rumsfeld már sokszor megjegyezte, hogy a terrorizmus elleni háború egész más, mint amit eddig tapasztaltunk. Tradicionális háború helyett itt csak egy hosszabb ideig tartó konfliktusra lehet számítani. Ennek részeit nemzetközi szolidaritás, az ellenség elszigetelése és anyagi forrásainak befagyasztása alkotja.
Ma a legvalószínűbb szélsőséges iszlámi egység, amely felelős lehetett a New York-i és a washingtoni terroristatámadásokért, az Afganisztánban rejtőző Bin Laden csoportjának látszik. Azonban egy személynek vagy egy csoportnak majdnem lehetetlen lett volna mindezt részletesen kitervelni és végrehajtani. Ehhez egy sokkal nagyobb szervezet, talán egy államnak vagy annak katonai vagy hírszerő szervezetének hozzájárulása és segítsége lehetett szükséges. Mint azt Rumsfeld honvédelmi miniszter fogalmazta, a terroristák elleni háború nem egy személy, egy csoport, egy vallás, vagy egy ország ellen irányul. Az ellenséget egy világszerte elterjedt hálózat és a mögötte álló, azt támogató rendszerek alkotják.
A Bush-kormány dilemmája, hogy lehetséges-e a terrorista erők támadásait megelőzni, tevékenységét korlátozni és tetteit megtorolni. A kérdés az, van-e a kormánynak olyan terve, amely a terrorizmus eredményes leküzdéséhez vezethet? Egy ilyen konfliktusban lehetetlen egyedül katonai erőre támaszkodni. A katonai erőt diplomáciával, pontosabb hírszerzéssel, gazdasági korlátozásokkal és nemzetközi szolidaritással kellene kiegészíteni.
Már ma is megerősítették a repülőterek biztonságát, ami remélhetőleg a kereskedelmi repülés normalizálására vezet. A cél az, hogy az ország vezetői bebizonyítsák, hogy a hatalmas veszteségek ellenére az amerikai gazdasági élet továbbra is életképes marad. Az adminisztráció sikere az, hogy a terroristák várakozása ellenére az amerikai politikai rendszer sértetlen maradt és a politikai pártok egységesebbek, mint valaha. A merényletig az ország nem volt felkészülve arra, hogy egy ilyen méretű terroristatámadással számoljon. Az FBI és más biztonsági szervek mindent megtesznek annak érdekében, hogy további terroristaakciókat megelőzzenek. Azonban nyilvánvaló, hogy a bűnözőket és akik mögöttük állnak, nem lehet egyik napról a másikra megtalálni, és felelősségre vonni. De itt feledésről nem lehet szó, és az amerikai közönség számít arra, hogy a büntetés nem marad el.

A szerző amerikai külügyi szakértő