Orosz támogatás az ellenzéknek

A valószínűsíthető forgatókönyvek egyike, hogy a tálibellenes Északi Szövetség átfogó szárazföldi hadműveletet indít Kabul irányában. Az ennek érdekében nyújtott, az eddiginél is intenzívebb orosz támogatás nemcsak a terrorizmus elleni szövetséget erősítheti, de bőven megtérülhet magának Moszkvának is, hiszen az afganisztáni újrarendezéskor ismét megnövekedhet a befolyása. A Kremlnek azonban közvetlenül is fel kell készülnie a háborús veszélyre, és növelnie kell Közép-Ázsiában állomásozó csapatainak létszámát. Ez az átcsoportosítás viszont legfőképpen Csecsenföldről lehetséges.

Oroszország a tálib hatalomátvétel óta, 1996-tól támogatja egykori ellenfelét, az Északi Szövetséget. A folyamatos fegyverszállítás tényét nemrégiben Putyin elnök jelentette be, ezzel is demonstrálva felzárkózását a terrorizmusellenes kolaícióhoz. Moszkva számára Afganisztán fontos a térségbeli befolyás miatt, de alapvető érdeke a tálib rezsim megdöntése már csak a rá közvetlen veszélyt jelentő iszlám fundamentalizmus támogatása miatt is. A diplomáciai és politikai eszközök mellett ezért a Kreml fegyverekkel is segíti a tálibok ellenzékét. Ez egyet jelent azzal, hogy az Északi Szövetség Moszkva és Teherán támogatása nélkül már régen nem létezne.
Három éve a tálibok szinte a tádzsik határig szorították vissza Ahmed Sah Maszud erőit. Így aztán nem maradt az ellenzék kezén egyetlen komoly repülőtér sem, s ebben a helyzetben az életet jelentette, hogy orosz koordinációval Tádzsikisztán az Északi Szövetség hátországává vált. Ily módon segített Kirgizisztán is, de a bázis mindvégig a Moszkvának teljesen elkötelezett Tádzsikisztán maradt. Itt csaknem húszezer orosz katona állomásozik, élükön a híres 201-es gépesített hadosztállyal: ők biztosítják a tádzsik–afgán határt. Igyekeznek lezárni a menekültek, a szélsőségesek és a drog útját, míg ellenkező irányban ők jelentik az ellenzék hadtápját. Fegyvert, lőszert, üzemanyagot és élelmiszert Mazari-Sarif elvesztése és ezzel az iráni légihíd megszűnése után kizárólag ebből az irányból kap az Északi Szövetség. Az sem titok, hogy használhatják a kuliobi orosz bázis repülőterét is.
Az Északi Szövetség hadseregének létszámát a hivatalosan hangoztatott 45 ezerrel szemben legfeljebb húszezerre teszik. Pavel Felgengauer, az ismert orosz katonai szakértő szerint a határfolyón felállított pontonhídon most szabadon áramlik át a haditechnika. A nagyszabású offenzívát előrevetítendő két napja például száz, egyenként ötventonnás Kamaz nagyteherautó érkezett orosz fegyverekkel, lőszerekkel megrakva Afganisztánba. Elsősorban a szovjet korszakban gyártott fegyvereket kérik, mert ezeket jól ismerik a harcosok, s jobban is bírják a gyakran változó időjárást. Orosz segítséggel tartják karban a T–55-ös, T–62-es, T–54-es tankokat, a BMP-ket, BTR-eket és BRDM–2-eseket. Pilóták, specialisták és tanácsadók is aktívan részt vesznek a hadműveletekben. Légierejük nyolc-tíz szállítóhelikopterből és három-négy teherrepülőgépből áll. Mára már kapnak korszerűbb fegyvereket. Rendelkeznek FROG–7-es föld-föld rakétákkal, és 25-30 Scud–B kis hatótávolságú ballisztikus rakétával is. Légvédelmük egy ZSU–23-4 önjáró légvédelmi löveget, ZU–23-2 önjáró automata ágyúkat és Stinger föld-levegő rakétákat mondhat magáénak.
A már említett moszkvai forrás szerint ennek ellenére kevés babér termett az utóbbi időben az Északi Szövetségnek. A közelmúltban nagy sajtóval beharangozott offenzíva Kabultól északra megrekedt, és egyelőre a repülőtér miatt oly fontos Mazari-Sarif is tálib kézen van. Ennél is rosszabb, hogy az ellenzék erősen megosztottnak látszik. Érezhető a megboldogult Maszud tádzsikjai és szövetségbe visszatért Dosztum üzbégjei között bizonyos hatalmi harc, de ők legalább harcolnak, míg az iráni orientációjú hazarik egyelőre hallgatnak. Nélkülük, valamint az eddiginél is hatékonyabb moszkvai és teheráni segítség nélkül elképzelhetetlen a siker. Utóbbiakon ez aligha múlik majd, hiszen a térség átrendeződésének nyertesei leginkább ők lehetnek.