Rákóczi és Rosenthal a Dorotheumban

Ki ne ismerné legalább reprodukcióról vagy a Magyar Nemzeti Galéria történeti festészetünknek szentelt részéből Benczúr Gyula méltán népszerű alkotását II. Rákóczi Ferenc elfogatásáról? A sokalakos kompozíciót Piloty tehetséges tanítványaként festette 1869-ben a müncheni képzőművészeti akadémián, mégis magyaros atmoszférát áraszt, és a múlt kiemelkedő hősének idézésével a nemzeti öntudatot erősíti honfitársaiban. A figurák erőteljes karakterizálása mellett legfőbb erényei közé tartozik a történelmi hangulat érzékeltetése, a fény-árnyék kontrasztja pedig a szereplők két táborát jelzi. Érett kolorizmusa a tartalmi üzenettől függetlenül is tetszetőssé tette a bajor közönség körében évtizedek múltán is. Bizonyára ennek tudható be, hogy a kép ovális formájú (35 x 46 centiméteres átmérőjű) változata 1925 táján bekerült a Bavaria porcelánmanufaktúrában a Rosenthal márkanév világhírű termékei közé, M. Greiner mester keze nyomán, aki büszkén szignálta az „átiratot”.
Az eredeti és a porcelánvariáns között nem sok különbség fedezhető fel: a hímzett parasztruhás szolgáló riadt arca és mozdulata még jobban kiemeli Rákóczi fenséges nyugalmát, aki az ágyában pihenő felesége mellett áll, és szinte a testével védi a terembe betörő katonák csoportjától. Az ovális tál – amely akár dekoratív faliképként is használható – nem véletlenül került a bécsi Dorotheum porcelánárverésének katalógusborítójára: a szakértők szerint a mutatós példány garantált közönségsikert ígért. A patinás osztrák aukciósház becsüsei nem csalódtak: az előzetesen elvárt 8–12 ezer schilling helyett 15 ezerért értékesítették.