Rövidlátó stratégia

A szeptember 21-i hatpárti egyeztetés után minden jel arra mutatott, hogy – a MIÉP kivételével – öt politikai párt a terrorizmus elleni harcban szolidaritást vállal, és kész a kormány által – e cél érdekében – az Országgyűlés elé terjesztendő két határozati javaslatot támogatni.
Az Országgyűlés szeptember 24-i ülésén elmondott expozéjában a kormányfő ebben a reményben kérte tehát a pártokat, szorítsák háttérbe a pártpolitikai vitákat, hogy a legszélesebb körű összefogás jöhessen létre. Szavai azonban az ellenzék részéről süket fülekre találtak. Történt ugyanis, hogy a sorrendben előbb előterjesztett határozati javaslatot, amelynek a célja – a Tartós Szabadság Művelet katonai akcióhoz – az amerikai repülőgépek számára a légtér használatának és a földi kiszolgálásnak a biztosítása volt, megszavazni egyik ellenzéki párt sem volt hajlandó. A MIÉP részéről Csurka István azért, mert szerinte nincs tisztázva, hogy mihez kér hozzájárulást az Egyesült Államok. Az SZDSZ és az MSZP pedig azért nem volt hajlandó támogatni az előterjesztést, mert a pártokkal való egyeztetés óta az ott általuk elfogadott határozatot kiegészítette a kormány egy 2. ponttal, amely szerint a kormány a biztosítótársaság helyett 950 millió dollár erejéig garanciát vállal a Malév érdekében a terrortámadás miatt keletkezett károkért. Ezt a kezességvállalást az ellenzéki pártok törvénysértőnek találták, mert szerintük csak a költségvetési törvényt módosító másik törvényben, nem pedig országgyűlési határozatban lehet erre a kormányt feljogosítani. Hiába mutatott fel precedensként a pénzügyminiszter két országgyűlési határozatot az 1993. és 1995. évről, amelyben az Országgyűlés határozattal – nem pedig törvénymódosítással – hasonló esetet megoldott, az ellenzéki pártok mégis hajthatatlanok maradtak. Végül a megoldást úgy találták meg, hogy csupán a légtérhasználat és a földi kiszolgálás biztosítása érdekében szükséges országgyűlési határozatot a parlament 272 igen szavazattal 12 ellenében meghozta. A költségvetési törvényt pedig törvénnyel módosították, amihez a szükséges szavazatarányt az MSZP támogatásával biztosították, bár az MSZP-nek és az SZDSZ-nek az volt az álláspontja, hogy a kezességvállalást csak a Malév teljes pénzügyi helyzetének áttekintése után lehet támogatni. Az SZDSZ azonban a MIÉP-pel együtt a garanciavállalás ellen szavazott. Így sikerült a légtér használatát némi késedelemmel, a garanciavállalást pedig az utolsó pillanatban biztosítani, és megakadályozni azt a lehetetlen helyzetet, hogy a Malév gépei szeptember 24-én éjfél után ne szállhassanak fel. Az történt ugyanis, hogy a Malév csak a pártokkal való egyeztetés után, szeptember 21-én, pénteken juttatta el a kormányhoz a biztosítótársaság levelét, amely a szerződést a Malévval szemben a terrortámadás miatt szeptember 24-én éjfélre felmondta arra az esetre, ha a kormány nem vállal garanciát 950 millió dollár erejéig.
A Magyar Hírlapban szeptember 22-én közölt Gusztus dolga? című MH-álláspont mindezek ellenére azzal vádolja a kormányt, hogy saját törvényeit kijátszotta, és a Tartós Szabadság fedezékében mintegy mellékesen, ám azzal összekötve bocsátja vitára a Malév megsegélyezését. Majd heves vitát váltott ki a Házban a határozati javaslatba „csempészett”, a Malévnak szánt kormányzati kezességvállalás című cikkéhez szerkesztői bravúrként fekete keretben közölt információ, amelyből kitűnik: a biztosítótársaságok egész Európában ezt a gyakorlatot folytatják; Németh Zsolt pedig közölte lapukkal: „A tárca is a hét végén értesült a biztosítótársaságok döntéséről, ezért nem tudtak korábban lépni az ügyben.” Az utolsó bekezdés szerint pedig: „A magyar kormány lépése egyébként nem egyedülálló, hiszen az Európai Unió pénzügyminisztereinek hét végi tanácskozásán ugyanilyen megoldásról született döntés.” A garanciavállalás tehát a terrortámadás folytán bekövetkezett helyzet, vagyis a biztosítási szerződés felmondásának fenyegető veszélye miatt vált szükségessé. Nem pedig azért, mert a kormány felelőtlenül kívánja dollármilliókkal tömni a légitársaságot.
A másik országgyűlési határozati javaslat a terrortámadást követő magyarországi kül- és biztonságpolitikai lépésekről szól, a már megtett intézkedések jóváhagyására, a jövőbeli intézkedések tekintetében pedig felhatalmazásra irányul. Ebben az is szerepel, hogy az Országgyűlés leghatározottabban elítél minden olyan megnyilatkozást, amely az ártatlan áldozatok életét kioltó terrortámadás egyértelmű megbélyegzése helyett indokokat próbál találni e barbár cselekedetre. (A külügyminiszter, amikor e tárgyban sajtótájékoztatót tartott, utalt egy kis ellenzéki pártra anélkül, hogy a MIÉP-et nevesítette volna.) A parlamenti vita során az SZDSZ és az MSZP azt sérelmezte, hogy az elítélésre/megbélyegzésre vonatkozó rész az előterjesztés szerint már csak az indokolásban szerepel, nem pedig magában a határozatban, mint abban a pártok megállapodtak. Egyúttal apróbb módosításokat is előterjesztettek. Emiatt olyan éles vita alakult ki, hogy a hétfői napon nem hozott az Országgyűlés határozatot. Végül is – hosszú alkudozás után – a parlament csak szeptember 25-én, az esti órákban hozta meg határozatát akként, hogy a megbélyegzésre vonatkozó rész az indokolásból a preambulumba helyezte át, a módosításra vonatkozó indítványoknak nem adott helyt.
De mire való volt ez a parlamenti majomparádé? Választ ad erre az Ébredések című MH-álláspont (szept. 22.), amely amiatt örvendezik, hogy „mintha fordulat következnék be a MIÉP és környezete elszigetelésében”. Ha visszaemlékszünk arra, hogy Halmai Gábor alkotmányjogász Bognár László MIÉP-alelnök által a Fradi megvásárlásával kapcsolatban tett kijelentések okán a legfőbb ügyészt a nyomozás megtagadása és a MIÉP politikai pártok közül való kizárásának elmulasztása miatt kötelességsértéssel vádolta, akkor az összefüggések még világosabbá válnak. Vonatkozik ez az Országgyűlés szeptember 25-i ülésnapján Katona Béla, az MSZP egyik képviselője által Polt Péter legfőbb ügyész ellen intézett szokatlanul kemény hangú támadására is. A stratégiai cél tehát a MIÉP-nek a politikai, főként a parlamenti pártok közül való kirekesztése. Ez a stratégia, abszolút függetlenül attól, ki kinek a szimpatizánsa, rövidlátó. Azt ugyan alighanem jól mérik fel a kirekesztők, hogy a 2002. évi országgyűlési választásokon az általuk gyűlölt párt a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt várhatóan könnyedén túllépi, sőt a mostaniakhoz képest mandátumainak számát növeli (amihez hozzájárul a kisgazdapártok osztódással történő szaporodása). Azok a szavazók azonban, akik voksaikat többé a MIÉP-re le nem adhatják, szavazataikkal várhatóan a jelenlegi kormánykoalíció pártjait fogják támogatni. Ez pedig az MSZP-vel szemben a Fidesz győzelmi esélyeit tetemesen növeli, egyúttal azt – a választók összességének a hajdani MIÉP-szavazókkal való gyarapodása folytán – radikálisabbá teszi.
A saját maga által állított csapdájába esett volna a MIÉP is, ha az Országgyűlés – eleget téve Balczó Zoltán indítványának – az általa hozott határozatban nevesítve ítéli el magát a pártot. Ebben az esetben ugyanis a legfőbb ügyész, sőt akár a bíróság is nehezen tagadhatta volna meg ennek a pártnak a politikai pártok közül való kizárására irányuló kérelem teljesítését.

A szerző ny. ügyvéd