Szeged régi-új köntöse

Rövid idő alatt turisztikai nevezetesség lett Szeged belvárosa, ahol a házak többsége száz-százötven éves. Szeptember közepére készült el a sétálóutca – a Kárász utca – felújítása, amely csaknem hárommilliárd forintba került. A pénzt az önkormányzat teremtette elő, az új köntösbe öltözött városközpontot együtt ünnepelte a város apraja-nagyja.

Szellemesen jegyezte meg Bartha László szegedi polgármester, hogy ez volt az egyedüli akció, amit senki nem gáncsolt, gátolt, nem lett félreérthető célzások, viták alapja. A Tisza-parti település valamennyi polgára egyformán óhajtotta a Kárász utca rehabilitálását, és ennek régóta hangot is adott. Szeged helyzete sajátos, s egyedi volt az is, ahogy a belvárosa a hetvenes-nyolcvanas évekre egyszerre leromlott. Akkor tűzoltó munkával egy-két épületet rendbe hoztak, de nem oldódott meg a sétálóutca ügye.
Vissza kell pörgetni az idő kerekét a múlt század végére, hogy a sajátos helyzetet az is megértse, aki nem tősgyökeres szegedi. Egyetlen éjszaka letörölte a térképről Szegedet a nagy árvíz 1879-ben, a vízeséshez hasonló áradat huszonnégy óra alatt hatezer házat döntött romba. A katasztrófa sújtotta területet az Osztrák–Magyar Monarchia első embere, Ferenc József is meglátogatta, Európa pedig összefogott, és ez a támogatás azt eredményezte, hogy néhány év alatt újjá tudták építeni Szegedet. A tervezők, az ország legjobb mérnökei a párizsi városszerkezetet vették alapul. Így a sugárutakat, körutakat azokról az európai fővárosokról nevezték el, amely országok pénzadományokat küldtek. Szeged így lett modern település, és a mestermunka eredménye abban is megmutatkozott, hogy csodálatos építményeiről „palotás városnak” is elnevezték a Tisza-parti települést. A nagyjából egy időben felhúzott házakat az idő egyszerre kezdte ki, és száz év elteltével a szomorú diagnózist mindenki megállapíthatta. A pusztuló kép nem illett a régióközpont rangjához. Más irányban is elhangzottak kritikák, a szomszédos megyék székhelyeivel vetették egybe a szegedi helyzetet, és sürgették a szegedi sétálóutca rehabilitációját.
Szeged önkormányzatának főépítésze, az Ybl-díjas Novák István pontosan emlékszik arra az időpontra, amikor a szakma hozzálátott a főutca megmentéséhez. Akkor, 1996 tavaszán még nem tettek egy kapavágást sem, csak felmérték az öreg házak állapotát, és a levéltárból előkeresték a megsárgult tervrajzokat. Szerencsére valamennyi épületét megtalálták. Novák szerint ez a feltáró munka is heroikus volt, hiszen a százévesnél öregebb dokumentumokat nem volt könnyű előhalászni. Az átépítést 1998-ban kezdték el, és 2000-ben már fel is avatták első ütemét. A Kárász utca nemcsak sétálóutca, hanem bevásárlóközpont is, így forgalma sokszorosa Szeged más városrészének. Ezt a körülményt azért fontos megemlíteni, mert a rehabilitáció idején egyetlen napra sem zárták le az utcát, a járókelők szeme láttára rakták le a világosbarna színű, csak erre a célra égetett burkolóköveket. A legelőnyösebb tulajdonságuk, hogy könnyen, gyorsan cserélhetők, az utókornak nem okoz annyi gondot a javítás, mint az aszfalté. A házak színe is figyelemre méltó. A falfesték ellenáll a graffitisek mázolási mániájának, mert egyszerűen lemoshatók és hamar eltávolíthatók a firkák. Novák István arról tájékoztatott, hogy a színek kiválasztásánál Szeged mediterrán jellegét vették figyelembe, szinte valamennyi házat világosra, pasztellszínűre festettek.
Bizonyára tudományos dolgozatok is születnek majd az építészeti megoldásokról, hiszen az alapig lecsupaszították és úgy erősítették meg a tartópilléreket, hogy legalább száz évig ne kelljen azokhoz nyúlni. A nyugodt kivitelezést nem zavarta meg a tulajdonosok perpatvara, mert a szóban forgó városmag lakásait az önkormányzat nem adta el.
A kilencvenes évek elejétől dúlt a vita az önkormányzati összkomfortos lakások privatizációjáról. A sétálóutcában ez a téma azért nem került napirendre, hogy zavartalanul megvalósíthassák a rehabilitációt. A főépítész szerint a folytatás nehezebb lesz, mert a belváros többi részén már vegyes tulajdonúak a házak, és azért valószínű, az emberi természet akadályaival is meg kell majd küzdeni.
A megszépített palotákkal együtt avatták fel Kligl Sándor szobrászművész Utcai zene című szoborcsoportját. Korábban nem volt képzőművészeti alkotás a sétálóutcán.