Szent Rókus-kápolna

A Rákóczi úton a Blaha Lujza tér felé haladva ma már szinte elképzelhetetlen, hogy ez a terület valamikor a városon kívülre esett. Pedig éppen ezért állították fel ide az 1711-es pestisjárvány idején az ideiglenes kórházbarakkokat. A további bajt megelőzendő, rendkívül rövid idő alatt kápolnát is avattak itt a védelmező Szent Rókus és Szent Rozália tiszteletére. Mai nagyságát és formáját megközelítőleg az 1741-es felújítás után nyerte el, majd 1797-ben mindezt még egy toronnyal is megtoldották. 1781-ben azzal került a figyelem középpontjába a kápolna, hogy ekkor kezdték adományokból mellé építeni először a mai Rákóczi útra néző, később a Blaha Lujza tér felé terjeszkedő, a gyógyítás mellett akkoriban menhelyként is működő Rókus Kórházat. A barokk stílusban épült gyógyintézet végül Pollack Mihály tervei szerint 1841-re nyerte el végleges formáját, és ma a Pest megyei önkormányzat kórháza. Az 1822-ben plébániai rangot kapó kápolna a nagy pesti árvizet szinte sértetlenül megúszta, amiről a Rákóczi út sarkán ma is látható tábla tanúskodik. A második világháború azonban már komoly pusztításokat vitt véghez az épületen, ám ennek köszönhetően került elő az eredeti, 1711-es templom romjainak maradványa is.

Az egykori szentélyt, a Cella Trichorát, azaz háromkaréjos kápolnát a feltárás és a helyreállítás után altemplomként nyitották meg a nagyközönség előtt. A mai plébánia homlokzatát felül Szent Rókus szobra, alatta a tornyon Szent István, a voluntákon Szent Adalbert és Gellért püspök, a főpárkány alatti szentélyben pedig magyar szentek – László, Erzsébet, Margit és Imre – szobrai, középen Szent Rozália domborműve díszíti. Belül az oratóriumot Warschag Jakab Szentháromságot ábrázoló festménye ékesíti, amely az 1838-as árvíznek állít emléket. (G. R.)