Berlinben a jövőben a szociáldemokraták szabják meg a város politikai irányvonalát. A szenátus összetételéről határozó soron kívüli választáson a polgárok 31 százalékkal az SPD-t emelték a súlyos anyagi nehézségekkel küzdő főváros meghatározó politikai erejévé. A július óta a főpolgármesteri hivatalt ideiglenesen betöltő Klaus Wowereit 8,6 százalékkal több szavazatot szerzett pártjának, mint 1999-ben. Ennek ellenére az SPD igen nehéz napok előtt áll, a várható koalíciós tárgyalások izgalmas fejezetet ígérnek. A szociáldemokraták – a szövetségi gyakorlatot követve – a Zöldekkel akarták közösen megalakítani az új szenátust, erre azonban nem kerül sor, miután a ökológiai párt 9,5 százalékkal zárta a választást, és ez az eredmény nem elegendő az abszolút többség megszerzéséhez. A városi parlamentbe visszatért szabad demokratáknak (10 százalék) ebben a helyzetben fontos szerep juthat, az FDP bevonásával létrejöhetne a piros–sárga–zöld, úgynevezett „közlekedési lámpa” koalíció.
A posztkommunista PDS 21,4 százalékkal szintén partnernek látja magát az SPD oldalán, de a szociáldemokraták a pillanatnyi világpolitikai helyzetben aligha hajlanak arra, hogy olyan párttal kössenek szövetséget, amely mereven elutasítja a nemzetközi terroristák elleni fegyveres harcot. A választás tragikusnak minősíthető vereséget hozott a kereszténydemokraták számára, akik az 1999-es szavazás eredményével összehasonlítva 16,8 százalékot vesztettek, és mindössze 23,9 százalékkal az ellenzék soraiba kényszerülnek. A nyáron megbukott főpolgármester, Eberhard Diepgen öröksége – közel 80 milliárd márkás hiánnyal a költségvetésben – nyomasztónak bizonyult, amit a fiatal Frank Steffel nem tudott kiegyenlíteni.
Tanúként idézte be a rendőrség Császár Attilát
