Szomália a következő?

Többen felkaphatták a fejüket, amikor a nemzetközi média sok év után ismét megemlítette Szomália nevét. Akárhogy is igyekeztünk, semmi pozitívum nem jutott eszünkbe, ha az „Afrika szarván” fekvő országra gondoltunk. Így most is negatívumok, az al-Kaida esetleges újraszervezésének bázisaként jelenik meg a hírekben.

Fővárosa, Mogadishu először 1977. október 13-a után került be a köztudatba, amikor egy palesztin „terrorkommandó” eltérítette a Lufthansa Mallorca–Frankfurt járatát. Mahmud parancsnok és emberei megpróbálták akciójukkal kiszabadítani a hírhedt Baader–Meinhof-csoport bebörtönzött tagjait.
Az akkori elnök, Mohamed Sziad Barré rögtön felajánlotta segítségét a német hatóságoknak. A határőrség speciális csoportja, a GSG-9, Ulrich Wegener ezredes vezetésével kiszabadította a túszokat. A terroristák – egy nő kivételével – életüket vesztették a néhány másodperces tűzharcban.
Sziad Barré ezzel elkötelezte magát az NSZK felé, és ezzel jelentős anyagi, és technikai fejlesztéshez juttatta az országát. Szomália és Afganisztán között több érdekes párhuzamot is felfedezhetünk. Az afrikai ország – lakosságát tekintve – épp oly kevéssé homogén, mint Afganisztán. Az úgynevezett szomálik, akik a lakosság 70 százalékát teszik ki, több törzsből állnak. Ilyenek az isza, absami, habargidir, digil, bbgal, darod, issza és több kisebb népcsoport. Emellett jó százezer bantu néger és több tízezer arab keveredik etióp menekültekkel.
Sziad Barré hatalmát, aki „vaskézzel” tartotta össze „Afrika Jugoszláviáját”, 1991-ben puccsal megdöntötték. Az 1960-as alkotmányt hatályon kívül helyezték. A „war-lordok” (háborús urak) felfegyverezték klánjaikat, és igyekeztek minél nagyobb és gazdaságilag vagy stratégiailag fontosabb területeket elfoglalni. 1993-ra az állam és a közigazgatás utolsó formái is megszűntek. Az ENSZ 28 ezer UNOSOM-katonája nagy veszteségek után elhagyta Afrika szarvát. A meggyilkolt, az utcákon végigvonszolt békefenntartók kép a mai napig is kísért. Északon megpróbáltak egy önálló országot kikiáltani. A szomszédos Dzsibuti, az ENSZ és az Afrikai Országok Szövetsége (OAS) megpróbálta tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a klánfőnököket. Az ország 26 részre szakadt, mindegyik törpeállamot egy-egy nagycsalád kormányozta. A felröppent titkosszolgálati hírek szerint az al-Kaida itt szeretné újrastrukturálni szervezetét. A fundamentalista mozlim csoportok szimpátiája, valamint a rendőrség, a hadsereg és a törvénykezés teljes hiánya optimális talajt nyújthat Oszama bin Laden és Ajman Zavahiri terroristáinak. Zavahiri teljesen más személyiség, mint bin Laden. Ő mindig is az álcázás nagymestere volt. A szakállas, turbános molla képes rövid idő alatt elegáns üzletemberré változni, vagy egy kimenekített kórház orvosaként elhagyni az országot. Előéletét ismerve nem akarja majd megosztani Bin Laden mártíromságát. Az egyiptomi terroristafőnök ügynökei ott vannak Szomáliában, Etiópiában, Dzsibutiban, Eritreiában, így nem lesz nehéz, akár az al-Kaida kádereivel (pl. Mohamed bin Laden) ugyanolyan hatékony szervezetet vezetni Északkelet-Afrika partjairól, de ugyanúgy elképzelhető az Itihad al-Iszlámii átstrukturálása, militarizálása. Régi szervezetének, a Muzulmán Testvériségnek is sok tagja keresett menedéket a káosz uralta országban. A Pentagon és a CIA azonban tudja, hogy érdemes szemmel tartani „Afrika szarvát”.

A szerző terrorizmus-szakértő