Vegyes vágott

Haszontalan tudnivalók
Egy Boeing óriásgép szárnyának fesztávolsága akkora, mint a Wright fivérek által a világon először (1903) repülővel megtett út hossza. Olvasók kérdezték, hogyhogy nincs vészjelzés egy gépen gépeltérítéskor. Van: elég a válaszradart 7500-ra állítani. (7600 rádiómeghibásodás, 7700 vészhelyzet.)

Kinek Korán, kinek későn
Az első afgán, akivel találkoztam, történetesen az első taxis volt, akit New Yorkban leintettem. Szomorúságban égő, éjfekete szeme volt. Harcolt a ruszkik ellen, megsebesült, végül idekerült. De inkább tanult volna az egyetemen, otthon.
Utánanéztem: a CIA-jelentés egy szót sem ír egyetemről. De én hiszek az afgán fiúnak. Olyan országból jött (s oda vágyott vissza), amely – a jelentés szerint – kisebb, mint Texas állam; állandóan megművelt földterülete 0 százalék, a népszaporulata 3,48 százalék; ahol az átlagéletkor 46 év, az írni-olvasni tudók aránya 31,5 százalék; kormánya, alkotmánya nincs; az oroszok baráti segítségnyújtása következtében a lakosság egyharmada (kb. hatmillió ember) elmenekült az országból, amelynek fő exporttermékei az ópium és a hasis (az utóbbiból egy kiló, tekintettel a megnehezült csempészviszonyokra, most potom 18 dollár, 1969-ben ennyi volt a beugró a woodstocki fesztiválra), a gyümölcs, kézzel szőtt szőnyegek, gyapot, drágakő, féldrágakő; ahol 100 ezer televízió- és 160 ezer rádiókészülék van; a vasút hossza 24,6 kilométer, a kövesúté 2,793 kilométer, a burkolattal ellátott repülőterek száma tíz.
A Korán 104. szúrája (A rágalmazó) pedig így végződik:
„6. Allah meggyújtott tüze,
7. amely a szívek fölé kúszik
8. és összezárul fölöttük
9. magasranyúlt (tűz)oszlopokban.”

Afgánok Kis Tüköre I.
Elhatároztam, hogy híradással leszek koronként az afgán irodalomról, amely körülbelül olyan viszonyban van az úgynevezett világirodalommal (lásd még: népek egyenlősége), mint mondjuk a magyar. Ez az első háború, amelyben harapnivalót és bombát dobnak le egy időben, de hát mindannyian tudjuk, hogy civil áldozatok nélkül nincs már hadjárat. Terroristákra e holdbéli hegyek közt vadászni olyan, mint fejszével irtani az influenzavírust. Más kérdés, hogy az oroszok miként bántak volt az afgán lakossággal. A novella szerzője, Zaheda Ghani 1998-ban jelentette meg angolul írott történetét.

Afganisztán...
Papír hull az égből. A kertben vagyok, süt a nap. Lassított felvételen látom magam előtt. Hároméves vagyok. Apám gyakran elámul, hogyan vagyok képes visszaemlékezni ilyen korai időkre a gyerekkoromból. Mondom neki, ezek tényleg felejthetetlen emlékek.
A papír csak hull, a kommunista propaganda a szó szoros értelmében ömlik ránk. A helikopterek zajosak, bár magasan vannak. Állok, felfelé nézve, a karom kitárva, megpróbálok minél több papírt elkapni. Papír, papír mindenütt.
Azért ez mégiscsak jobb, mint a golyózápor.
Anyám az iskolában van. Tanítónő a szemközti iskolában. Ha a nagyapa hatalmas kerítés védte birtokán kívülre ér az ember, láthatja az iskolát. A falak vastag szénából és sárból készültek, emlékszem a falakra. Olyan magasak, hogy biztonságban érzem magam mögöttük. Mindig megpróbálom elképzelni, hogy ezek a falak meg tudnak védeni a rakétáktól.
Bemegyek a házba, és a nagy fekete dívány mögött játszom, a fő vendégszobában. Ide bújunk, ha megszólalnak a szirénák az éjszaka közepén. Egyik éjjel hallom, hogy apám azért imádkozik, hogy együtt haljunk meg, ha eltalálnak. Azon az éjjelen átöleli anyámat, én is hozzábújok. Érzem, hogy remeg. Sosem láttam még apámat félni.
A nagy piros babámmal játszom, amikor megtörténik. Hallom a zajt, tudom, hogy egy bomba. Rohanok ki a kertbe. Valahogy a nagynéném keze fogja a kezemet. Húz maga után, kicsi lábammal nem bírok olyan gyorsan futni. Mindenki odakünn van, az iskolából füst száll fel, átjön a kerítés fölött. A zaj elzsibbasztja a fülemet, visítás, kiabálás hallatszik onnan, ahol anya van.
Kifutunk a kapun az utcára. Én nem akarok menni, nem akarom darabokban látni anyát. Már itthon kellett volna lennie ebédre.
Csak füstöt látok. A szívem elszorul, remeg a térdem, tudom, hogy meghalt. Mindenki sír. A nagyanyám tart a karjában, a fejem a mellén. Nézem a füstöt. Nem szólok egy szót sem. Azt akarom, hogy anya jöjjön elő a füstből. Semmi mást nem akarok, csak ezt.
Kiszabadulok nagyanyám öleléséből, egyedül állok, de nem sírok. Aztán nem tudom, mi történt. Csak annyira emlékszem, hogy anyám fut felém a füstből. A karjaiban vagyok már. Érzem az illatát, ez anya illata. Szorosan átölel. Sír, és azt suttogja: „El kell menekülnünk innen.”
Kiszáradt a szám.
A verset, amely sok mindent elárul nekünk, európai olvasóknak az afgán lélekről, dáriból (afgáni perzsából) angolra fordította S. Wali Ahmadi (1997). Írta Noozar Elias.

Szomjúság

Szomjúság van bennünk
szomjúság a merész, égő sivatagok után
szomjúság az élénkvörös napok után
szomjúság a vad viharok után.

Ágaink – hidegek.
Gyökereink – kiszáradtak.
Kertjeink – kipusztultak.
Bokraink – elhervadtak.

Szomjúság van bennünk
sok hosszú év szomja
sok, hosszú, hangtalan évé –
szomjúság van bennünk – égető.


Pizza és a Pentagon
A világháló néprajzi sűrűjében bukkantam több mint egy éve egy cikkre, amely egyszerre volt szomorú és mulatságos is. Most, hogy az állatok világnapján (október 7.) megtörtént az első amerikai válaszcsapás, újra eszembe jutott.
Az egyik pizzérialánc kiszállítói nem kevesebbet állítottak, mint hogy a nagy eseményeket meg lehet jósolni a pizzarendelések alapján.
A Panama elleni támadás előtti éjszakán megduplázódott a rendelésünk a Pentagonból, mondja egy pizzás. Ugyanez történt Grenada előtt, Irak kuvaiti inváziója és az öbölháború előtt is.
Na mármost, ami való:
A kormányhivatalok, köztük a Pentagon is rendelhetnek kiszállított ételt.
A Pentagonban két önkiszolgáló „üzemi” étkezde és öt szendvicsbár van.
Több mint huszonegyezer ember dolgozik a Pentagonban.
Az említett cégnek több mint negyven pizzériája van a környéken.
Mivel a cég a mai napig nem bizonyította számlákkal állítását, valószínű, hogy a tulaj így akart egy kis ingyenreklámot csapni magának.
A Pentagon elleni szeptember 11-i támadás óta mindenesetre befogta a szószos száját.

Magyar nyelvtanosok előnyben
Miközben az Egyesült Államok hadseregének weblapjait nézegettem az előbbi hír valóságtartalma után kutatva, ráakadtam egy utasításra. A szöveg a Hatásos írásmód a hadsereg parancsnokainak címet viselte, és 4. pontja így hangzik:
„Használjunk cselekvő módot, amennyire ez lehetséges. Írjuk azt: »A kongresszus megnyirbálta a költségvetést.« És ne a »kongresszus által megnyirbált költségvetést« emlegessük.”
Ez az első komoly sikere a hagyományosan és tudvalévőleg cselekvő módot használó magyar nyelvnek az amerikai hadseregben annak megalakulása óta.

Beírok én
B. I. publista a Népszabadságban nem tudja, mi az a csendbiztos. Pedig nagy megmondó amúgy. Tudja, hogy előbb-utóbb minek muszáj lennie minden becsületes embernek Magyarországon, és mennyi a nemzet. Én ugyan nem vagyok olyan nagy kijelentgető, mint ő, de ha már kérte („írjon be valaki!”), hát megmondom. A betyárvilágban az a hivatali személy, akinek a feladata a pusztai közbiztonság fenntartása. Lásd: Szegedi szótár. Lásd: A magyar nyelv értelmező szótára. Lásd: Magyar értelmező kéziszótár. Lásd: Móricz, Tömörkény, Móra írásai. Ne lásd: tévésorozat.