A legtöbb plazát eddig a magasabb jövedelmi viszonyokkal rendelkező budai térségbe telepítették. A legnagyobb csoport az M0-s körgyűrű és a nyugati kapuként is ismert M1-es és M7-es autópálya közös szakaszának csomópontja közelében helyezkedik el Budaörs térségében. Léptéktelenségüknél fogva még azok a bevásárlóközpontok is, melyek olyan jó tömegközlekedésű helyeken fekszenek, mint a Moszkva tér vagy a Nagykörút (Mammut, WestEnd City Center), „aláaknázzák” a város szerves fejlődését és az életminőséget. A kereskedelem ilyen koncentrációja ellehetetlenítheti a kisboltokat, arra szorítja a helyi lakosokat, hogy jóval messzebbre menjenek a napi bevásárlás érdekében is. A ritkábban lakott pesti peremkerületekben élőknek viszont továbbra sem javulnak bevásárlási lehetőségei – olvasható a Levegő Munkacsoport és több neves környezetvédelmi és közgazdasági szakember közelmúltban készült közös tanulmányában. A szakértők megállapítják: a fővárosi plazák a még fennmaradt kevés zöld-, illetve potenciális zöldterületen épültek, noha a belső kerületekben igen nagy a hiány sportlétesítményekből, játszóterekből és parkokból. A budai zöldövezetben és a főváros nyugati kapujának közelében aránytalanul sok a bevásárlóközpontok száma, s kaotikus közlekedési állapotokat idéznek elő. Budapesten a háztartások jelentős részét szerény jövedelmű nyugdíjasok, és egyéb gépkocsival nem rendelkező családok teszik ki. Az elamerikanizálódó, a hétvégi nagybevásárlást idillikus szórakozássá emelő életmód a 15–25 év közötti fiatalokra jellemző. A bevásárlóközpontok befektetői főként erre a korosztályra és a tehetősebb középkorú rétegre számít. Már napjainkban is megfigyelhető, hogy a kisebb városi boltok vásárlóköre csökkent az utóbbi években, nőtt viszont az autóra tervezett főváros környéki települések módosabb lakóinak a száma. A Budapestről való „menekülés”, kiköltözés egyik jelentős oka a növekvő autóforgalomból származó életminőség-csökkenés. A nagy bevásárlóközpontok száma Nyugat-Európában is nőtt a 90-es években, ám például Dániában, illetve általában a skandináv államokban bevezetett településszerkezeti szabályozás sokat javított a helyzeten. Norvégiában 1999-ben ötéves moratóriumot rendeltek el a városközpontokon kívül épülő kereskedelmi létesítményekre, és ez idő alatt szigorú építési, közlekedési szabályokat dolgoztak ki.
Hazánkban a tízezer négyzetméternél nagyobb alapterületű bevásárlóközpont építése esetén ugyan kötelező a környezeti hatásvizsgálat készítése, a vizsgálat tartalmi elemei és környezetvédelmi követelményei azonban tisztázatlanok. A WestEnd City Centerről és a Mammutról készített elemzések például hiába mutatták ki, hogy a megépítésük esetén nagy- mértékben nőnek majd a határértéket már korábban is gyakran meghaladó levegőminőség- és zajszintmutatók, a tényeket a döntéshozók figyelmen kívül hagyhatták.
Területeik felhasználásáról az önkormányzatok ma szinte belátásuk szerint, szabadon határozhatnak, a döntés gyakran csupán néhány személy kezében van – húzza alá a tanulmány.

Hatalmas hajtóvadászat van érvényben az ország legkeresettebb bűnözői ellen