Visszasírják a leállító rendőröket

Nem számíthatnak kártérítésre, ügyük semmisnek minősítésére a Legfelsőbb Bíróság hétfői precedens értékű ítélete után azok, akik már kiszolgáltatták adataikat a rendőrségnek arról, hogy az általuk meghatározott időben ki vezette a tulajdonukban lévő gépjárműveket. Az ítéletnek nincs visszamenőleges hatálya.

Kovács Kázmér, az Autóklub jogi bizottsági elnöke szerint az ítélet útmutatást ad az ilyen ügyeket később tárgyaló bíróságoknak. Ám ez még nem jelenti azt, hogy a jövőben mindenki megtagadhatja a rendőrségi adatlap kitöltésének kötelezettségét. Ugyanis a törvény tanúzási akadályoztatásra vonatkozó rendelkezése szerint csak akkor lehet megtagadni a vallomástételt, ha valóban közvetlen családtagja, rokona vagy önmaga vezette az autót, illetve a motort. A rendőrségi bizonyítási kötelezettség szerint viszont, ha például a gyorshajtási fotón vagy videoanyagon világosan látszik, hogy az autót annak tulajdonosa vezette, úgy hiába próbálkozik a vallomástétel megtagadásával a gyanúsított.
Hodula Attila közlekedési ügyvéd úgy vélekedik, hogy akkor lehetne igazán „tisztába tenni” a közlekedési szabálysértők, illetve bűncselekményt elkövetők ügyét, ha az azonnal bizonyítható, illetve büntethető lenne. A kilencvenes évek közepéig gyakorlat volt, hogy a traffipaxos autó, illetve a szabálysértőket másfél kilométer távolságból kiszúrni képes lézerkamerák környékén ott álltak a leállító rendőrök. A gyorshajtókról a traffipaxot vagy a kamerát kezelő személy rádión azonnal értesítette a távolabb álló kollégákat, akik kiemelték a sorból a szabálytalankodókat. Így rögtön egyértelmű volt a sofőr személye, s a büntetés azonnal kiszabhatóvá vált. Amennyiben elismerte a szabálysértést, akkor a helyszínen rendezték ennek következményét, ha nem, akkor feljelentették a vezetőt. Hodula Attila szerint nincs visszatartó ereje annak sem, hogy egyes esetekben azonnal el kell venni a sofőr vezetői engedélyét, például egy gyorshajtás esetén. Ha az autós, motoros olyan útvonalon hajt a megengedettnél gyorsabban, ahol sem a közlekedés más résztvevőjét, sem a gyalogosokat nem veszélyezteti, úgy a nemzetközi gyakorlat szerint is elegendő őt pénzbírsággal sújtani. Ám olyan helyeken – például gyalogátkelőhely, iskolák –, ahol egyértelmű a gyorshajtásból fakadó élet-, illetve balesetveszély, ott akár tíz kilométeres sebességtúllépés esetén is teljes szigorával sújtson le a törvény.