A város ízei

Mostanában világszerte megélénkült az érdeklődés az arabok iránt. Mi is kíváncsiak lettünk, vajon hol étkeznek, miféle konyhát tartanak a magyar fővárosban a minálunk élő-tartózkodó arabok. Más európai nagyvárosokban – különösen az egykori gyarmattartó országokban – egész lakónegyedeik vannak, jellegzetes üzletekkel, utcai árusokkal és apró, családias étkezdékkel, ahol naphosszat elüldögélnek. Budapesten az arab világból származó minoritás igazán nem jelentős, ennek megfelelően nincs is számottevő gasztronómiai jelenlétük. Van pár kisebb étkezdéjük, egy éttermük a Király utcában, a Kossuth Lajos utcában pedig nemrég óta hirdeti egy cégtábla az Al-Amir Restaurantot. Megnéztük és megízleltük.
Kezdjük azzal, hogy az üzlet nem felel meg a hagyományos étterem fogalmának, hiszen sem a berendezés, sem a felszolgálás nem követi a kontinensünkön megszokott éttermi vendéglátás normáit, de hát az utóbbi időben már a közönséges pizzériák és szendvicsbodegák is „restaurantként” tetszelegnek, a tömegturizmus extraprofitjának kulturális deficetjeként. Pedig a lényeget – az ételt – illetően a helyre nem lehet panaszunk! A higiénikus üvegvitrinek alatt szemrevételezhető kínálat jócskán megkönnyíti a dolgunkat, nehézkes étlapfordítási tortúrának veszi elejét: ki tudná pontosan elmagyarázni, mit jelent a kibbi, a sistan, a homosz?
Nem is könnyű a puszta látvány és az ízek alapján kielemezni az étkeket. Uralkodik bennük a grillen sült, fűszeres-fokhagymás olívaolajjal pácolt padlizsán, paradicsom, paprika, hagyma, répa, uborka és egyéb zöldségek, gazdag variációt kínálva a keletiesen ízesített, joghurtban pihenő salátákkal. A sült juhsajttal töltött padlizsán például kimondottan remek. A vegetáriák mellett ínycsiklandó csirke- és birkahúsdarabok kínálják magukat vasnyársakon, a jellegzetesen arab, fűszeres darálthús-kebab társaságában. A szakács hajszárítóval szítja fel a faszénparázs tüzét, gondosan forgatja a tőröket, a végeredmény kifogástalan. Zöldsaláta, szezámolajos padlizsánkrém és csicseriborsó-püré – ez a homosz! – jár mellé, s az egésznek az arab konyha alapfűszere, a kumin – egyiptomi vagy római kömény – kölcsönzi a hiteles zamatát.
Talán mondani sem kell, hogy az édes csemegék a mesés kelet világát idézik. A tésztafélék természetes mézes-diós sziruppal készülnek, narancshéjjal, mandulával, mogyoróval, pisztáciával gazdagítva. Egyik baklava finomabb, mint a másik, de nincs ember, aki mindet végig bírná enni.
Miután az Al-Amir nem étterem, csak üdítőitalt forgalmaz. Mintha valóban az iszlám területén lennénk. Az étkezőhely neve magyarul herceget jelent, tulajdonosa a szíriai köztársaságból jött. Egy-egy pohár hazai ásványvíz mellett felidézzük úti emlékeinket a roppant látványos, ősi műemlékekben gazdag Szíriából, és megállapítjuk, hogy ott bizony nehezen találtunk ilyen választékos és megbízható étrendet kínáló vendéglátóhelyeket.
Hiába, senki sem lehet próféta a saját hazájában.
PRIVÁT ÚR