Agyhalottak – így jellemezte Magyar Péter saját közvetlen munkatársait egy kiszivárgott videóban. Azt hiszem, az eltelt másfél évben ez az egyetlen kijelentése, amivel maradéktalanul egyet lehet érteni.

Itt van ez a kiszivárgott dokumentum, hogyan alakítaná át az adórendszert a Tisza. S benne a lista, a svindler listája arról, hogyan nőne sávosan majd minden adófizető állampolgárnak az befizetni valója. Nincs ezzel semmi baj: közgazdászok, politikusok sokat vitatkoznak az egy- vagy többkulcsos adó hasznosságáról. A baj azzal van, hogy ennek pontosan az ellenkezőjét ígérik: adócsökkentést. Láttunk már ilyet, Gyurcsány Ferenc a 2006-os kampányban a szolgálati kocsi hátsó ülésén hazudta: ez az adócsökkentés kormánya. Majd a megnyert választás után rögtön megemelte az adókat.

Egy kormányra készülő pártnak lehetnek olyan elképzelései, amelyekről nem akar vagy nem tud beszélni. Lehet bizonytalan valamiben, nem feltétlenül ismer minden adatot, tényt az ország állapotáról stb. De amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, mondta Wittgenstein, aki – a tiszásoknak mondom – nem egy amerikai kampánytanácsadó. Wittgenstein persze nem feltétlenül az adóelképzelések elhallgatására gondolt, de abban a pártban, ahol Magyar Péter az elnök, ahol mindenki két bekapcsolt diktafonnal mászkál, s kamerára veszik egymást gondolatait is, érdemes lenne hallgatni. Leginkább mindenről. Örökre.

De abban a társaságban, ahol a pártelnök élőben utasítja az operatőrt, hogy ne a kevés embert mutassa, s ahol Tarr Zoltán és Dálnoki Áron kedélyesen beszélgetnek arról, hogy nem lehet az adóemelési tervekről beszélni, majd egyébként elárulják, hogy ez a terv, ott az ember csak ámultan néz körül: ott mindenki hülye?

Ott mindenki.