„Az információelmélet rejtett axiómája, hogy kétségtelen tény van. Abban az esetben, ha tény nincs, csak interpretáció van, az elmélet felborul” – írja Hamvas Béla. A magyar társadalom egy része számára megszűnt a valóság, nincsenek kétségtelen tények. A szavak elveszítették eredeti jelentésüket. Ezek az emberek szinte megszólíthatatlanok, a kommunikáció velük majdhogynem lehetetlen. Ha azt mondják, szék, lehet, hogy asztalra gondolnak, vagy a Balatonra, esetleg egy fagyira.
Sokáig hittük, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc ha nem is minden magyarnak, de a döntő többségnek ugyanazt jelenti. A rendszerváltozás majd négy évtizede alatt odáig jutottunk, hogy a gyilkosok unokái kérik számon az áldozatok hozzátartozóit, a hóhérok szellemi és jogi örökösei pedig erkölcsbíróként ítélkeznek mindenki felett.

Jó lenne úgy ünnepelni, emlékezni, hogy ez a nap mindenkié, s mindenki ugyanazt gondolja és mondja róla. Persze 1956-hoz mindenkinek viszonyulni kell valahogy, nem lehet hallgatni. De amit a hóhérok szellemi örökösei mondanak, azt nem lehet komolyan venni. Ők egy párhuzamos univerzumban léteznek, s ebben a mi világunkban mondataik értelmezhetetlenek. Amikor szabadságról fecsegnek, valójában úgy értik, hogy ma is akasztófára küldenék, aki mást mond és gondol, mint ők. Amikor függetlenségről, akkor arra gondolnak, hogy ki tudja, akár áron alul is, minél gyorsabban kiárusítani a hazát. Brüsszel nem Moszkva, harsogják, de nagyon szívesen látnának néhány uniós tankhadosztályt Budapest utcáin, amelyek segítségével ismét vérbe tiporhatnák ezeket az örök októberi lázadó magyarokat.

1956. október 23-ra emlékezve nem lehet elégszer idézni Albert Camus közismert szavait a magyar forradalomról: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.”

Az elmúlt másfél évtizedben ismét a magyar nép tette a legtöbbet Euró­pában a szabadságért. A nép, amely újra és újra megválasztotta azokat a politikai erőket, amelyek egy szabad és független, erős Magyarországot akarnak építeni. Ez a nép most is az kiáltja az unió és korábban az Egyesült Államok félbolond urai ellenében: Elég volt! Elég volt az euró­pai népek jogfosztottságából, a ránk erőltetett őrült eszmékből, nem kérünk a genderfasizmusból, az illegális migrációból, és nem akarjuk, hogy a gyerekeink mások háborújában vesszenek oda.