A magyar emberek szabadsága, az ország szuverenitása soha nem egy végső állapot, örökké veszélyben vannak. Mindig támasztanak hamis prófétákat, akik már ácsolják a bitófákat a lázadóknak, és mindig készenlétben állnak a kivégzőosztagok, akik sortüzeitől remélik az idegen hatalmak Magyarország függetlenségének az elvesztését. Így hát ma sincs más módunk, mint kiállni az országért, a nemzetért és magunkért, és megmutatni, hogy mi nem adjuk fel soha. Mert itt nemcsak az október örök, hanem a lázadás is, ha fenyegetik a létezésünket, ha ránk akarnak kényszeríteni olyasmiket, amiket mi, magyarok nem akarunk. Mi vagyunk a lázadók, akik semmi mást nem akarnak, csak szabadságban, biztonságban, békében élni, magyar módra.

Október 23-án, miközben a pesti srácokra gondolunk, akiknek vére egykor pirosra festette az utcákat, sétáljunk egyet a fővárosban, és mutassuk meg egy hatalmas és méltóságteljes békemeneten mindazoknak, akik mást hisznek, remélnek, hogy mi, magyarok, még mindig itt vagyunk és itt is maradunk. „A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták.”