Hosszú évtizedek némasága után követik meg azt a több százezer magyar katonát és polgári áldozatot, akik a második világháborúban haltak hősi halált a harcmezőkön, vagy vesztették életüket fogságban, betegségben, idegen földön. Bús János alezredes, történész évek óta missziót teljesít a Magyar Királyi Honvédség rehabilitálásáét, s kutatja a még föllelhető dokumentumokat, hogy összeállítsa az áldozatok névsorát, akiket nyom nélkül nyelt el a hatvan évvel ezelőtti kataklizma. Történésztársával, a gyűjteményvezető muzeológus Illésfalvi Péterrel válogatták a Hadtörténeti Múzeum kiállított anyagát, amelynek központi témája a Don-kanyar. Az itteni orosz áttörés pecsételte meg a 2. magyar hadsereg katonáinak sorsát 1943. január 12-ének reggelén.
A keleti hadszíntéren 1941 és 1944 ősze között 75-80 ezer katona lelte halálát, a történelmi Magyarország hadműveleti területein további 45-60 ezren haltak meg, az oroszországi táborokban pedig több mint 300 ezren vesztették életüket. Nekik, s különösen azoknak a jószerivel névtelen és rang nélküli embereknek kívántak a kiállítással emléket állítani, akikről nem emlékeznek meg a történelemkönyvek, hangsúlyozta Bús János.
A Honvédelmi Minisztérium központi irattárban évtizedeken át rejtőzködő zsoldkönyveket, leveleket, katonai levelezőlapokat, apróságokat és számos fotót helyeztek el a tárlókban. Vérrel átitatott igazolvány, féltve őrizgetett fénykép, karikagyűrű, rózsafüzér vezeti vissza egy boldogtalan korba a látogatót. A kiállítás a munkaszolgálatban elhunytak tragédiájáról is megemlékezik.
Szentkirályi Alexandra: A gyűlölet, a politikai indulat és az erőszak soha nem hozhat közelebb bennünket egymáshoz
