Árpádföldi csokitárlat

Jövő év elején egy Európában is egyedülálló vállalkozás indul útjára Magyarországon: Millenniumi Kereskedelemtörténeti Csokoládé Múzeum nyílik a XVI. kerületben, az árpádföldi Bekecs utca 22. szám alatti, hajdani nemesi kúriában. „Az édességek királya a csokoládé” mottójú kiállításon kóstolót is adnak majd a látványhoz a látogatóknak.

Egy helyen ismerkedhetünk meg a gyártással és a csokoládé történetével a különleges édességtárlaton. Árpádföldön egy százéves, egykori vadászkúriában, csodálatos, nemesi környezetben kap otthont a jövő év elején nyíló múzeum. Farkas Elemér, a Féda Kft. vezetője elmondta: a kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a cég közös gyűjteményéből jön majd létre. A családi vállalkozás egy évtizedes múltra tekint vissza, és többek között ők forgalmazzák Magyarországon a világhírű Mozart-különlegességeket is. Szeretnék ország-, de akár Európa-szerte is megismertetni a látogatókkal a száz évvel ezelőtti édességboltok, különösen a nagy múltú magyar Sthümmer, Szent István, Gerbeaud világát, hangulatát. Céljuk, hogy a csokoládéfogyasztást itthon is a kultúra részévé tegyék, és kiemeljék az utóbbi évtizedekben megszokott hétköznapi szerepéből. Terveik szerint az ide látogató megismerkedhet majd a csokoládé történetével, és igény szerinti kóstolón is részt vehet, a jelképes összegű belépőkön kívül vendégeik kétféle árfekvésben vásárolhatnak majd kóstolójegyet. Egyelőre még a kúria műemlék jellegű felújítása zajlik, a múzeum várhatóan a báli szezonra nyitja majd meg kapuit.
Bizonyára többen is látták a mozik műsorán a közelmúltban vetített Csokoládé című francia filmet, amelyben a bájos Juliette Binoche formázgatta finom kis kezeivel a saját boltjában árult, fantasztikus, egy egész kisvárost megbabonázó bűvös édességet. Úgy tűnik, hamarosan egy hazai cég jóvoltából, mindez nálunk is valóra válik. Kivéve természetesen Juliette Binoche-t.
Az ínycsiklandó finomságot a csokoládét, a XVIII. század végéig kizárólag italként fogyasztották. Ezenkívül már közismert és kedvelt volt a bonbon is, melyet Plessis-Praslin francia herceg szakács-cukrásza kreált meg elsőként a regensburgi birodalmi gyűlés résztvevőinek. A herceg után nyerte el a Praliné nevet is, amely az akkor divatos cukrozott mandula csokoládéba mártásával készült. A hollandok, mint gyarmatáruval először csak kereskedelmileg foglalkoztak a kakaóval, de hamarosan felfedezték a csokoládégyártásban megbújó kiváló üzleti lehetőséget. A gyártásnak egy holland vegyész, Coenraad van Houten adott lendületet 1815-ben, a kakaópor, és a kakaóbabból sajtolt kakaóvaj előállításával. Kialakult a kakaópor, a cukor és a kakaóvaj összedolgozásán alapuló csokoládé készítési gyári technológia, mely a gőzgépek feltalálásával még tovább fejlődhetett. Egymás után alakultak meg Európában a nagy csokoládégyárak, mint Paul Deutsch, a Victor Schmidt, a Joseph Küfferle Bécsben, F. C. Cailler Veveyben, Cadbury Birminghamben, Peter Scholliers Brüsszelben, Franz Stollwerck Kölnben, Gerald Berndorph Amsterdamban és a Sarotti Berlinben.
Magyarországon a „tsokoláta” a XVIII. században jelent meg, készítői többnyire olasz mesterek voltak. Gyári termelése a XIX. század közepén indult el, az első vállalkozást Dremmel Mátyás alapította 1845-ben Pesten, a Nagydiófa utcában. A csokoládégyártás fellendülése pár évtizeddel későbbre, az 1880–90-es évek iparfejlődésének idejére esett. A századfordulón itthon már mintegy 60 gyárban állították elő az ínyencséget, amelyek közül a legjelentősebbek: Budapesten a Stühmer, Gerbeaud, Hunnia, Wikus; vidéken, Győrött a Schmidl, Sopronban a Weisz, Nagyszombatban a Fischer, Zsolnán a Wieder és Fiumében a Csokoládégyár voltak.