Bélyegblokkja árából építették újjá a Lánchidat

A hazai bélyegkiadás legnagyobb névértékű bélyegblokkjának árából fedezték részben a Lánchíd 1949-es újjáépítését. A sorozat készítőjéről, a szakmai körökben világszerte ismert Légrády Sándorról fia terjedelmes kötetet ír, amelyben apja 1945-ben tervezett, máig ismeretlen helyen lévő Mátyás-templom-sorozatáról is megemlékezik.

Nemcsak Légrády Sándor (1906–1987) életében volt fontos évszám 1928, hanem a magyar bélyegkészítés is új korszakához érkezett ekkortájt. Az üvegfestő műintézetben tanult ügyes kezű, 22 éves fiatalember előtt a Magyar Állami Nyomda újdonsült tervezőjeként új lehetőségek nyíltak meg. Régi álma vált valóra, amikor a vállalatnál a nyomdatechnika tanulmányozásába foghatott. Bár ő nem mint nyomdász kamatoztatta fantáziáját: ötvözni akarta a festészetet és a bélyegkészítést. 1932-re elkészítette az első magyar mélynyomású festménybélyeget, amelyben egyesítette a garfikusművészetet, a bélyegtervezést és a tökéletes nyomdatechnikát. Munkája hatalmas sikert aratott. Olyanynyira, hogy az új technikát nemzetközi díjak sora követte: 1936-ban a légiposta bélyegek nemzetközi versenyén aranyérmes lett, 1938-ban Buenos Airesben a Szent István jubileumi sorozatával is az első helyre futott be. A második világháború kitöréséig összesen 17 nemzetközi díjat kapott. Mindemellett megszállottan dolgozott, mert meggyőződése volt, hogy csak ő tudja a bélyegek megfelelő színeit kikeverni. Ha csak a postabélyeget vesszük alapul, összesen közel száz sorozatot, néhány egyedi címletet tervezett. Forgalmazott postabélyegeinek száma meghaladja a tízmilliót.
– Az állami nyomda akkortájt még a budai Várban volt – mondja Légrády Csobán Ákos. – Apám innen rendszeresen átjárt a Mátyás-templomba, hiszen korábban ötvösséggel is foglalkozott. A háború alatt, 1941-ben kinevezték művészeti államtitkárnak. Fejébe vette, hogy megvédi a Mátyás-templom kincseit. Beszerezte a szükséges engedélyeket, és ládákkal felszerelkezve elkezdte kutatni, hova lehetne a kincseket elrejteni. Az ostrom után szerzett egy olyan okiratot, amely teljes védettséget nyújtott a Mátyás-templomnak. Véget ért a háború, és ő hiánytalanul adta át az egyházközségnek a kincseket.
A kincsek megmentéséért az elismerés 1982-ig váratott magára: a Katolikus Emléktár ekkor kelt levele értesíti Légrády Sándort, hogy „a budavári Nagyboldog-asszony-templom értékeinek megvédéséért XXIII. János pápa emlékéremmel ruházza fel”. A dokumentum megvan, az emlékérmet azonban a család soha nem látta.
Nem ez volt a bélyegfestő utolsó hőstette: javaslatára a Magyar Posta 1949-ben blokkot adott ki a Lánchíd újjáépítésének támogatására. A hazai bélyegkiadás addigi legnagyobb névértékű bélyegeiért 50 forintot kértek akkor. Egy hét alatt valamennyi példány elfogyott. Ismét sorra gyűjtötte be a nemzetközi elismeréseket: az 1953-ban Aachenben rendezett, a világ Madonna-bélyegeinek versenyén harmadik díjat nyert.
A művész 1945-ben a Mátyás-templomról tervezett bélyegsort. – Az akkori politikai körülmények nem tették lehetővé, hogy a sor megjelenjen. A családnak azt sem sikerült megtudnia, a Postamúzeumnak megvannak-e az elkészült vázlatok.
– Hosszú évek óta foglalkozom azzal, hogy apám életművéről egy átfogó könyvet adhassak ki – mondta Légrády Csobán Ákos. – Ezt a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége és a Hungarofila is fontosnak tartja. Úgy érzem, édesapám életműve is valamilyen módon a világörökség része, hiszen a világ minden táján a bélyegtervezés atyjaként, és egy túlszárnyalhatatlan stílus megalkotójaként tartják őt számon – indokolta elhatározását.