Bizakodás az afgán konferencián

Meglepően bizakodó légkörben fejeződött be az Afganisztán-konferencia első napja. Alaptalannak bizonyultak a félelmek, hogy a tárgyalóasztal mellett helyet foglaló csoportok közötti ellentétek fogják majd rányomni bélyegüket a megbeszélésekre. A küldöttségek sokkal inkább a rájuk háruló felelősség felismeréséről tettek tanúbizonyságot.

Az ENSZ-delegáció szóvivője, Ahmed Fausi különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy az afgán küldöttek gyors megegyezésre törekszenek. Ez ellentmond azoknak a találgatásoknak, amelyek a konferencia időtartamát kiszámíthatatlannak minősítették. Most négy-öt napról esett csak szó.
„A gyors iram nagyon fontos és abból adódik, hogy a jelenlévők éheznek a békére. Persze, a németek vendégszeretetét sem akarjuk túlzottan igénybe venni!” – mondta Fausi. Az Északi Szövetséghez intézett levelében az ENSZ tizenkét évre kiterjedő segélyprogramot ajánlott fel tizenöt nemzet – közöttük az Egyesült Államok és Németország – közreműködésével. Joschka Fischer szövetségi külügyminiszter 2002 januárjára irányozta elő a részleteket kidolgozó konferenciát, amelyet Tokióban rendeznének meg.
A Bonntól tizenöt kilométerre fekvő Petersbergben zajló konferencia kedd óta a világ érdeklődésének középpontjában áll. A közigazgatásilag a Rajna partján fekvő Königswinterhez tartozó Steingerberger szálloda környékét megszállták a rádió- és televízióállomások közvetítőkocsijai, összesen több mint ezer újságíró akkreditáltatta magát.
Az ünnepélyes megnyitás során Joschka Fischer szövetségi külügyminiszter üdvözölte a küldötteket, és felszólította őket arra, hogy vállalják a felelősséget hazájuk jövőjéért. Fischer e felszólalással eleget is tett vendéglátói kötelességének, a német kormány magára vállalta ugyan a konferencia költségeit, de semleges álláspontra helyezkedve semmilyen körülmények között sem akar közvetítő szerepet vállalni. E feladat az algériai Lakhdar Brahimi vezette ENSZ-delegációra vár. „A mai nap új időszak kezdetét jelentheti Afganisztán számára. Történelmi lehetőség kínálkozik arra, hogy békét hozzon az országnak. A nemzetközi közösség pedig hajlandó Afganisztán támogatására” – mondotta az ENSZ megbízottja.
Diplomáciai forrásokból olyan hírek láttak napvilágot, hogy a különbözö etnikai származású és ennek megfelelően különbözö érdekeket is képviselő küldöttek hajlandók az emigrációban élő volt királyt, Mohammad Zahir sahot elismerni, mint integrációs személyiséget. A konszolidációs időszak két esztendőre terjedne ki, és végül demokratikus választás útján megalakított kormányt eredményezne. Ezt a kétéves időszakot több német tévéállomás afganisztáni tudósítója túl rövidnek tartja, tekintettel az országban található fegyverek mennyiségére és a harcok aktív résztvevőinek agresszivitására.
A konferencia biztonságát garantáló alakulatok (rendőrség, határőrség, bűnügyi hivatal) már az első napon, ha nem is nagyszámú, de annál hangosabb tüntető csoporttal találták szemben magukat. Ennek tagjai a tálibok által kisemmizett és önérzetükben mélyen sértett afgán nők mellett demonstráltak. A tárgyalóteremben ezzel egy időben két női küldött is megjelent, beleszólásuk azonban aligha lesz a megbeszélésekbe. A női egyenjogúság még gyerekcipőben jár a Hindukus lábainál.
Moszkva pozitív fejleménynek tartja és támogatja a bonni afgán értekezletet – közölte kedden Alekszandr Loszjukov orosz külügyminiszter-helyettes. Szavai szerint az orosz vezetés úgy értékeli a dialógust, mint a majdani afgán egységkormány létrehozására irányuló tárgyalások megkezdését.
Zabir Kolubov, az orosz külügyminisztérium bonni delegációjának vezetője úgy nyilatkozott, hogy Moszkva bízik a konferencia sikerében. Mint az MTI írta, leszögezte: országuk problémáit maguknak az afgánoknak kell megoldaniuk, Oroszország azonban erősen érdekelt abban, hogy határai közelében egy békés Afganisztán jöjjön létre, amelynek területe nem lesz háborúk és konfliktusok forrása.
***
NÉGYES FOGAT. A petersbergi megbeszéléseken részt vevők tulajdonképpen négy csoportra oszthatók: az első küldöttséget a monarchisták, a római száműzetésben élő Zahir sah exkirály hívei alkotják. Ők főleg a pastukat reprezentálják, akárcsak az úgynevezett pesavári csoport. Ennek a csoportnak a tagjai legutóbb október végén egyeztettek Pakisztánban, képviselőjük Szajed Gailani. Külön delegációt alkotnak az Északi Szövetség képviselői is, vezetőjük Burhanuddin Rabbani, akit az ENSZ a mai napig Afganisztán vezetőjeként ismer el. Az egyeztetésen részt vesz a síita kisebbség nevében fellépő úgynevezett ciprusi csoport is, amelynek tagja Gulbuddin Hekmatjar, az iráni száműzetésben élő mudzsahedin parancsnok is. (R. O.)