Az első háromnegyed év számadatai kiegyensúlyozott gazdálkodásról tanúskodnak: a bruttó pénzintézeti jövedelem 11,2 százalékos növekedést mutat. Ezen belül kiemelt figyelmet érdemelnek a kamatbevételek, amelyek 25 százalékkal, 3,71 milliárd forintra növekedtek. A nettó-, jutalék- és díjbevételek szintje is meghaladta a tervezettet, a költségek szintje ezzel párhuzamosan csökkent. A bank a terveknek megfelelően tovább mérsékelte a kockázati koncentrációt: a viszonylag alacsony jövedelmezőségű, nagy kockázatot képviselő hitelállományt csökkentette, elsősorban a kis- és középvállalkozások számára nyújtott konstrukciók, valamint a lakossági hitelek javára.
Az elsősorban vállalati hitelintézetként számon tartott IEB-t ugyanakkor Medgyessy Péter hároméves elnöksége alatt sem sikerült kiemelni a középbanki kategóriából: nem tett jót a brókercégnél – 1998 végén, az orosz válság kapcsán – keletkezett 1,079 milliárd forintos veszteség sem, amelynek nyomán nyolcszázmillió forintos tőkeemelésre kényszerült a társaság. Elhibázott döntésekre utal az a tény is, hogy 1999-ben a bank húszmillió euró alárendelt kölcsöntőkét kapott a San Paolo IMI-től. Az akkor kicserélődött vezetés meghirdette az új piaci stratégiát, amely a kis- és középvállalkozások és a lakosság felé nyitó üzletpolitikát jelentett a kis haszonnal járó, telített, és kockázatos nagyvállalati befektetések rovására. Az új üzletpolitika végül stabilizálta a bank helyzetét, és az 1999-es, hárommilliárdos veszteség után tavaly már egymilliárdos nyereséget produkált az IEB.
Az Inter-Európát ma a piac az eladó bankok közé sorolja: méreténél fogva ugyanis nem valószínű, hogy meghatározó részesedést tudna kicsikarni a sokszereplős magyar piacon. A szóba kerülő vevőjelöltek között leggyakrabban a szintén olasz érdekeltségekkel bíró CIB kerül szóba – bár az erről szóló híreket az érintettek határozottan cáfolták –, de lehetséges felvásárlóként felmerült többek között az Erste neve is.
Oroszország
Zelenszkij ismét vádaskodik
