Egyéves a Róth-múzeum

Egy éve működik a Róth Miksa Múzeum az Erzsébetvárosban. A század egyik legtermékenyebb alkotójának hagyatékát végre méltó helyen csodálhatják meg az üvegfestmények, kabinetképek kedvelői.

Két, tiszta tekintetű leányarc: az egyik vállára omló, hosszú, szőke hajú, a másik modern frizurával. A rövid hajút ülő pózban látjuk, összezárt lábát ferdén maga alá húzza, öle felé hajlik a másik lány, akinek haja indaszerűen körbefonja nővére lábát is. Az egész kép mozaikszerű, és mégis megmarad a két bájos lányalak összetartozása” – írja a Gödöllői Művésztelep egy jegyzéke a Nővérek című, tipikus Róth Miksa-kabinetüvegről. A kép az egy éve már múzeumként működő Nefelejcs utcai Róth-műhelyben készült, mint ahogyan a polgári lakások szalonablakait, kabinetképeit is itt festette meg a mester.
A német eredetű család a XIX. század közepén költözött Magyarországra. Róth 1865-ben született, és kisgyerek korától apja műhelyében tanulta az üvegfestészet mesterségét. Tudását külföldön csiszolta tovább, majd hazatért és részben a Gödöllői Művésztelep alkotói közt dolgozott. Olyan híres épületek ablakait készítette Róth, mint az Országház, a Zeneakadémia, a Szent István-balizika, a Mátyás-templom, a marosvásárhelyi Tudomány és Művészet Palotája és a kevésbé ismert lipótmezei kápolna, amelyet az Egyesült Államokban mint az európai szecessziós művészet csúcsát tartanak számon.
Róth legtöbb munkáját kortárs művészekkel együtt készítette: a gödöllői művésztelepen például színes üvegablakokat tervezett Körösfői-Kriesch Aladár. A művész csupán megrajzolta a kartonokat: az üvegablak- és mozaikmunkákat már Róth Miksa műhelye kivitelezte. Ennek ellenére vétek lenne Róth Miksát egyszerű „iparosnak” nevezni. Mint ahogyan maga is írja: „egy üvegfestmény tervezete, ha még oly művészi is, mindig csak egy ígéret, melyet az üvegfestő művészete képes csak a maga teljességében beváltani”. A gödöllőiek közös munkája volt a velencei magyar pavilon, a Nemzeti Szalon, a temesvári szeminárium kápolnája, a marosvásárhelyi kultúrpalota vagy az említett lipótmezei kápolna üvegablakai, illetve mozaikdíszítése is.
Róth saját korában is rendkívül elismert volt: a párizsi és a St. Louis-i világkiállításon érmet kapott, Olaszországban több nagy kitüntetéssel díjazták munkáját. A Ferenc József-rend lovagja volt, és a millenniumi kiállításon is számos elismeréshez jutott. Külföldön több országban találkozhatunk munkáival: így a holland királynő palotáját, a mexikói operaház üvegkupoláját is ő készítette.
Jó, hogy megmaradt a sok, becses és érintetlen emlék. A háború alatt ugyanis több alkotása elveszett: így az Üllői úti Örök Imádás templom vagy a Rippl-Rónaival közösen készített, Batthyányi Tivadar gróf palotája ablakai is megsemmisültek. Az értékek megmentéséért az 1944-ben elhunyt művész lánya, Róth Amália alapítványt hozott létre. Az alapítvány pénzéből, az erzsébetvárosi önkormányzat támogatásával jött létre az említett Nefelejcs utcai múzeum. Fényi Tibor igazgató elmondta: a házban megtalálták a Magyar Nemzeti Bank Róth–Lechner-féle üvegajtaját, és a Róth család barátaitól további emléktárgyakat is kaptak. A korábbi leltár és fotográfiák alapján azonban még így is több százra tehető azoknak a tárgyaknak a száma, amelyeket még fel kell kutatni.