Idegengyűlölet a hazai lelátókon

Jövőre azok a szurkolók is kimerészkedhetnek kedvenc focicsapatuk egy-egy meccsére, akik a randalírozóktól, tömegverekedéstől tartva eddig nem mertek. Januártól ugyanis – a sporttörvény erre vonatkozó új fejezete értelmében – a stadionok lelátóját kamerákkal figyelik, így könnyebben tudják majd azonosítani a botránykavaró huligánokat.

Hazánkban manapság a fociról az embernek előbb eszébe jut egy éppen aktuális meccs utáni tömegverekedés vagy az egyes szurkolótáborok közötti kisebb-nagyobb incidensek, mint egy-egy rangadó izgalmai vagy válogatottunk nemzetközi sikerei. A magyar sportélet szégyenfoltja, hogy a futballstadionok lelátóin nyíltan, következmények nélkül szabad etnikai csoportokat, nemzetiségeket szidalmazni és gyalázni. Ugyanakkor kevés jelét látni az ilyenfajta viselkedés megfékezésének – írta Szabó Gyöngyi a Faji előítéletek és idegengyűlölet a magyar labdarúgó-stadionokban című, 1997-ben készült tanulmányában.
– A helyzet azóta csak rosszabbodott – véli a szerző, aki folytatta a kutatásokat. Mint elmondta: felméréseket végeztek azzal a céllal, hogy megismerjék a nézők társadalmi összetételét, motivációikat, szokásaikat, valamint a szurkolói magatartásformák világát. Kiderült: egy stadion sem mentes a rasszizmus és az idegengyűlölet kollektív megnyilvánulásaitól. Az esetek fele az úgynevezett kemény magok körüli csoportosulásokhoz fűződik. Megállapítható, hogy a futballhuligánok távollétében a tribünökön lényegesen ritkábban találkozni előítéletes viselkedéssel, a rendfenntartó erők jóval több eséllyel birkózhatnak meg feladatukkal. A játéktéren zajló események úgy hatnak a szurkolókra, hogy minél unalmasabb egy meccs, annál erőteljesebben gyalázzák a más etnikumhoz tartozókat, de előfordul az is, hogy eseménydús pillanatokban a sikeres csapatot az ellenszurkolók rasszista szitkozódások, antiszemita rigmusok kántálásával próbálják megzavarni.
Freyer Tamás, a Budapesti Rendőrtiszti Főiskola testnevelés és küzdősportok tanszékének vezetője, a téma kutatója, 1992-ben kezdődött megfigyelései alapján kifejtette: hazánkban nincs megfelelő technika a probléma kezelésére. A külföldön bevált beléptető-rendszerek, számozott ülőhelyek, bérletek hiányoznak. Gond az is, hogy a futballrasszizmust és a gyűlöletet nehéz szankcionálni. Az elkövetőket szinte képtelenség a tömegből kiválasztani, s nincs is olyan törvény hazánkban, amelynek alapján az ilyen szurkolók ellen eljárást lehetne indítani. Jövőre talán javul a helyzet. Januártól – a sporttörvény értelmében – a szervezők kötelessége az eseményeket kamerával rögzíteni. Más kérdés, hogy a kluboknak lesz-e pénzük a drága megfigyelőrendszerekre.
– Bár a futballhuliganizmus az elmúlt években erősödött, sőt az efféle deviáns viselkedési mód megjelent más, főként közönségcsalogató sportágakban is, jó eredmény, hogy a magyar sporttal és focival foglalkozó intézmények szembesültek azzal: nem söpörhető a szőnyeg alá a dolog – tért ki rá Szabó Gyöngyi, bár hozzátette: a kézzelfogható eredmények még váratnak magukra. Ehhez arra lenne szükség, hogy az egyes, főként a szélsőséges nézeteket valló szurkolótáborral rendelkező egyesületek maguk is kezdeményezzenek vizsgálatokat.