Kávéházi bűnüldözés

Az én postaládámba nem szokott leleplező dokumentumcsomagokat befújni a szél, ellenben egy meghívót bedobott a tájékozatlan kézbesítő. A szórólapon Szabó Zoltán, a szomszédos kerület polgármestere szorongatja a pápaszemét, és azt kérdezi a szerencsés postaláda-tulajdonostól, hogy „Biztonságban érzi magát?” A szöveg a továbbiakban arról értesít, hogy az MSZP Kávéházban kötetlen beszélgetésre várják a polgárokat, az est vendége Doszpot Péter.
Doszpot snájdig és kisfiúsan mosolyog, nem látszik félelmetes gyilkossági zsarunak. Igaz, már nem is az, hanem szocialista párti képviselőjelölt, meg elismert tanulmányíró. Elmondja, hogy a rendőrségre és a rendvédelmi szervekre ráférne egy alapos reform. Eddig nem volt politikai akarat és pénz erre a reformra, ám amikor Medgyessy Péterrel beszélgetett, kiderült, az MSZP tele van politikai akarattal, amihez pénzt is kerítene, ha a helyzet úgy hozza. 1989 után megszüntették a rendőrségi nyilvántartási rendszert, a nemzetbiztonsághoz nem igazították hozzá a közbiztonságot. Az utóbbi három évben a rendőrségre jellemző a statisztikai szemlélet és benyomult a politika. A szervek nem tudják megtartani a szakembereket. Az elkészült szakanyagban fontosnak tartják az örsprogram beindítását, hogy a rendőr visszamenjen a lakosság közé és ismerje környezetét, ez szüntetné meg a rossz biztonságérzetet. Nagyobb szerepet szánnak a civil szervezeteknek, keményebben harcolnának a korrupció ellen, s szeretnék elérni, hogy a rendőrség karrierpályát biztosítson tagjainak. Nagyjából ennyi volt az előadás, különösebb szenzációval nem szolgált. Persze, lenne néhány halk és tiszteletteljes felvetésem, kérdésem.
A statisztikai szemléletről annyit, hogy az egészséges szemléletű Kuncze-rendőrség ideje alatt soha nem látott magaslatokra hágott a honi bűnözés. A legjobb évben 600 ezer bűncselekmény történt az országban, s a statisztikai szemlélettel ezt sikerült 450 ezerre leszorítani. Nem értem, ha az MSZP tele van politikai akarattal, az miért nem nyilvánult meg az elmúlt években. Nyilvántartási rendszerek, a nemzetbiztonság és a közbiztonság összehangolása? Hol él ez a Doszpot? Ha valaki ilyen ötletekkel áll elő, azonnal felzúg az emberjogi aktivisták, alkotmányjogászok, balos, liberális és balliberális publicisták kórusa, s az alapvető szabadságjogok megtiprásáról, rendőrállamról, fenyegető diktatúráról handabandáznak. S mi van a rendőri jogosítványokkal? Ha egy rendőr tetten ér egy bűnözőt, hiába viszi be az örsre, az ő szava ugyanannyit ér, mint egy sokszorosan visszaeső, hétpróbás gazemberé. Mire megírja a jelentését, a csirkefogó már szabadon távozott. A szakemberek ilyen és hasonló esetek sokasága miatt hagyják el a pályát, a statisztikai szemlélet sokkal kevésbé zavarja őket.
Ágaskodnak bennem a kérdések, de mégsem hozakodom elő azokkal. Várom, hogy a párt híveiben megfogalmazódnak-e hasonlók. Naivitás részemről ilyesmit feltételezni. A hazai bűnüldözés javítását szolgáló kardinális kérdések nem születnek meg, következésképpen a válaszok sem. Egyébként a beszélgetés valóban kötetlen. Nincsenek nagy kirohanások, dühödt vagy kajánkodó megjegyzések, a hangnem visszafogott. Az emberek személyes ügyeiket, történeteiket adják elő, ezért aztán hamar leül a társalgás. Okosabb nem lettem, hacsak annyival nem, hogy az MSZP bűnüldözési programja a Kávéházi Konrádok szintjét sem üti meg, hiába bízták egy sztárnyomozóra a kidolgozását.
Távozásomkor meglepetés ér. A felszolgáló hölgy közli velem, hogy a párt vendége voltam. Leírom, hogy számonkérhető legyen, a választások után még jól jöhet a pártnak: lógok az MSZP-nek három korsó sörrel.