Megtévesztő bizonyítvány

Bizonyára sokan és sokféleképpen fogják magyarázni az Európai Bizottság idei országjelentéseit, egyben azonban alighanem egyetértenek az elemzők: az Európai Unió ismét homokba dugta a fejét a bővítés ügyében. Még mindig nem hajlandó elárulni, hogy mikor és mely országokkal bővül a jelenleg tizenöt tagállamot számláló közösség. Akárhogy is, onnan nézve a legegyszerűbb volt most azt mondani, hogy még egyetlen tagjelölt sem teljesítette a tagsághoz szükséges valamennyi feltételt. Strasbourgban az Európai Parlament plenáris ülésén azt deklarálták, hogy a tizenhárom tagjelölt közül – Bulgáriát, Romániát és Törökországot leszámítva – elvileg mindegyik előtt nyitva áll az út a csatlakozáshoz.

Ám a kapu bizonytalan ideig egyelőre még mindig zárva maradt. Innen nézve ez a rideg tény. S ez önmagában kiábrándítóan hathat azokra a országokra, amelyek – nem sajnálva a fáradságot és az áldozatot sem – már jó ideje elszántan kopogtatnak az unió ajtaján. Az itt élő emberek ugyanis mindig valamiféle csodálattal tekintettek a világ legsikeresebb integrációjára, s a rendszerváltozás után természetesnek tartották a törekvést a csatlakozásra. Elfogadták, hogy Brüsszel szigorú feltételekhez köti a csatlakozást és igyekeztek teljesíteni a feltételeket. Idővel azután beletörődtek a halogatásokba, abba, hogy neves politikusok biztatása ellenére egyre késik az Európai Unió kapujának megnyitása. S most – úgy tűnik – beletörődni kényszerülnek abba is, hogy ez a késés bizonytalan időtartamú és immár nagyobb lehet a vártnál.
Sokszor feltették már a kérdést: egyáltalán akarja-e az Európai Unió a bővítést? A válasz: akarja. A feladat azonban olyan horderejű és összetett, amire ez a roppant szervezet intézményesen még nincs felkészülve. Eddig legalábbis ez volt a magyarázat a késlekedésre. S kétségtelen, hátra van még az a kormányközi konferencia, amely a bővülő Európai Unió intézményi reformjának megalapozására hivatott. A bővítési folyamat minapi értékelése ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy egyelőre maga az EU sem akarja eldönteni, hogy mikor és mely országokkal bővül a közösség. Gáláns a gesztus, hogy a tizenhárom pályázó közül akár tíz is esélyes lehet az első körben való bekerülésre, de megtévesztő is. Azt a benyomást keltheti, hogy az unió ekkorát lépett előre a bővítési felkészülésben. Ráadásul tévútra vezetheti a tagjelölteket. Megtörheti a felkészülésben élenjárók lendületét, amelyek az idén brüsszeli feltevések szerint azért kaptak „mattabb” értékelést, hogy fölzárkózhasson hozzájuk a mezőny második vonala. Ennek tagjai persze örülhetnek, hiszen immár hivatalos papírjuk van arról, hogy nagyot léptek előre.
Megtévesztő tehát az idei bizonyítvány. Heather Grabbe, az Európai Reform Központ kutatási igazgatója előzetesen figyelmeztetett is. „Különös jelentőséggel bírnak az idei országjelentések, mert tudatára ébredve annak, hogy a tét egyre nagyobb, a korábbiaknál jobban oda fognak figyelni rájuk a tagjelöltek. Mindenki azt akarja majd kiolvasni a sorok közül, hogy kik csatlakozhatnak és mikor” – mondta a kutató. Magyarul: félő, hogy a sok bába közt elvész a gyerek. Erre az évre minden eddiginél alaposabb értékelést ígért az Európai Bizottság. Megtörténhet azonban, hogy a deklarált egyenlő esélyek elvonják a figyelmet a lényegről. Hiába veszi aprólékosan sorra a tagjelöltek hátralévő feladatait, ezek teljesítése háttérbe szorulhat a diadalittasság vagy a kiábrándultság csatazajában.
Ettől pedig a jövő Európája lesz gyengébb.