z idei ősz kezdetéig ötvenkét ember halálát okozta a Bayer cég által gyártott Lipobay koleszterincsökkentő tabletta. Az amerikai FDA (Food and Drug Administration) egészségügyi szervezet azt állítja: a Bayernél tudtak arról, hogy a készítmény izomfájdalmat, általános gyengeséget, hányást, esetleg halálos izomsorvadást és veseelzáródást okozhat, erről azonban nem adtak kellő tájékoztatást. A cég üzleti stratégiájában központi szerep jutott a világszerte forgalmazott Lipobaynak. A haláleseteket követő sajtódetonáció miatt 30 százalékot zuhant a Bayer-részvények árfolyama; az óvatos becslések is 700 millió dolláros bukásról szóltak, s megjövendölték, hogy a jogi procedúra hárommilliárdos veszteséget okoz majd a cégnek. Úgy tűnt, hogy a német vegyipari konszern – amely a múlt században az Aspirinnel alapozta meg népszerűségét – nem fog többé gyógyszert gyártani. Azonban szeptember 11-én Allah kamikazékat küldött a „mammon kéttornyú temploma”, a World Trade Center ellen – akkor talán még senki sem tudta, hogy az összerogyott épületekből milyen gazdasági folyamatok indulnak majd el. Rövidesen kiderült, hogy a néma terror, a levélben terjesztett lépfene-baktériumok ellen a Bayer egyik antibiotikuma, a Cipro (más változatban Ciprobay) a leghatékonyabb. A gyógyszer az Egyesült Államokban 2003-ig, Kanadában 2004-ig szabadalmi védettség alatt áll. A lakosság mindkét országban ostrom alá vette a gyógyszertárakat.
A KANADAI KORMÁNY – mivel úgy gondolta, ekkora keresletre a csőd szélén álló Bayer nincs felkészülve – úgy döntött, megszegi a szabadalmi oltalmat: megrendelt egy hazai cégtől egymillió darab, a Cipro hatóanyagának utánzatát tartalmazó pirulát. Azonban a Bayer felajánlotta, hogy két napon belül megküldi a kért mennyiséget az eredeti tablettából; az Egyesült Államoknak néhány nap múlva pirulánként egy dollárért (féláron) adott el százmillió darabot. A lépfene-gyógyszer megmentette a gyártót. (Egyébként a Ciprobayt Ma-gyarországon is forgalmazzák; lég- és húgyúti baktériumfertőzésekre, illetve szalmonellára írják fel.)
Dr. Korondán Gábor közgazdász, a Market Diagnosis közvélemény-kutató cég ügyvezetője szerint egy új gyógyszer feltalálásától a piacra való bevezetésig legalább tizenkét esztendőnek kell eltelnie, s mintegy ötezer fős körben szokták tesztelni a készítményeket. Ez a bevezetési idő azonban az éles verseny miatt egyre csökken – a baleseteket okozó Lipobayt például csak háromezer személy bevonásával tesztelték. A gyógyszert egyébként hazánkban is törzskönyvezték, és felkerült az OEP által támogatott készítmények listájára, ám a botrány miatt elálltak a forgalmazásától. A Market Diagnosis felmérése szerint Magyarországon a lakosság meglepően alulinformált. A koleszterincsökkentőt szedők negyven százaléka nem tudja, milyen gyanú merült fel a sztatinkészítményekkel kapcsolatban, s a legtöbb betegnek fogalma sincs, hogy az általa szedett gyógyszernek mi a hatóanyaga. A megkérdezetteknek mindössze öt százaléka gondolja úgy, hogy a sztatin veszélyes lehet. A nálunk forgalmazott vérzsírszint-csökkentők többsége az inkriminált hatóanyagot tartalmazza. A felmérés kimutatja azt is, hogy hazánkban igen alacsony szintű az orvos-beteg kommunikáció. Feltűnően következetlen volt az orvosok reakciója a Bayer-ügyre; igen kevés esetben fordult elő, hogy maga a doktor hozta szóba az ügyet, és tett javaslatot a gyógyszerezés megváltoztatására. A felmérés ugyanakkor kitér arra is, hogy a koleszterin- (zsírsav-) csökkentők szedésének drasztikus leállítása egyes szívbetegeknél életveszélyes lehet.
Dr. Erdélyi Judit kardiológus szakorvos szerint a legtöbb szívgyógyszer okozhat súlyos mellékhatásokat, de körültekintő alkalmazás mellett a sztatinkészítmények létfontosságúak. Ez különösen igaz a táplálkozási szokásai miatt „elzsírosodott” magyar lakosságra. A doktornő úgy véli, sok gyógyszer esetében mérlegelni kell, hogy mi a veszélyesebb: a lehetséges mellékhatások, vagy maga a betegség. Közismertek például a rákgyógyszerek drasztikus hatásai, mégis a kemoterápiás kezelés mellett döntenek a betegek. Egyébként a konkurens gyógyszercégek elismerték: más készítmények is járhattak volna úgy, mint a Bayer szívgyógyszere; a német gyártónak egyszerűen balszerencséje volt.
Mikola István egészségügy-miniszter egy év eleji, nagy visszhangot keltett nyilatkozatában „feneketlenül korrupt”-nak nevezte a hazai gyógyszergyártást és -forgalmazást, és közölte, hogy a gyógyszerreklámok megtévesztik a fogyasztókat. A gyógyszergyárak és szakmai szervezeteik viszont rendszeresen nyilatkoznak arról, hogy nem vesznek részt korrupcióban, etikus piaci részvételre törekednek. A Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének és az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének létezik egy közös etikai bizottsága, amely évente negyven-ötven esetben végez vizsgálatot viszszaélés gyanúja miatt. Ugyanakkor egyre élesebb a gyártók közti verseny. Ma már nyíltan beszélnek „egészségiparról”; Orbán István, az Egis Rt. vezérigazgatója egy tanulmányában arról értekezik, hogy ez a megfogalmazás hosszú ideig „eretnekségnek tűnt”, sokakat bántott a „technokrata megközelítés”, pedig az iparszerűvé válás „soha nem látott lehetőséget hozott az életminőség javításában és az élettartam megnyújtásában”. Ez kétségtelen tény. Akárcsak az, hogy Magyarországon évenként 200 ezer ember kerül kórházba a nem megfelelő gyógyszerek miatt – ez az összes ápolt 10-15 százaléka. Három és hétezer fő között van azok száma, akikkel végeznek a mellékhatások; a közlekedési balesetek vagy az öngyilkosságok jóval kevesebb emberéletet követelnek.
Dr. Korondán szerint átlagosan 500 millió dollárba kerül, míg egy találmányból (molekulából) bevezetett gyógyszer lesz. A cégek – természetszerűleg – profitra törekednek. A gyártók mindenütt szívesen áldoznak arra, hogy az orvos az ő termékeiket írja fel. A gyógyszerügynökök – a köznyelv orvoslátogatónak nevezi őket – általában rendelési időben keresik fel az orvosokat, és soron kívül mennek be hozzájuk. Ma mintegy kétezer orvoslátogató dolgozik Magyarországon. A cégek egy szakértői becslés szerint 15-25 – az egészségügyi tárca szerint 50 – milliárd forintot költenek promócióra, azaz reklámra, ebben benne van az orvoslátogatók fizetése, a szakmai összejövetelek, orvostovábbképzések szponzorálása, az újsághirdetések és a termékismertetők.
AZ EURÓPAI UNIÓ ORSZÁGAIBAN 1992 óta korlátozzák a gyógyszerreklámot. A vonatkozó rendelet szerint az orvos semmiféle anyagi juttatást, előnyt nem kérhet és nem fogadhat el a gyógyszergyártótól. Az unióban csak igen szerény termékismertető rendezvényeket engedélyeznek – nemrég Hollandiában az MSD multinacionális gyógyszergyártót 95 ezer guldenre (kb. 1 200 000 Ft) büntetett az illetékes hatóság, mert a cég túl fényes körülmények között ajánlott egy fejfájás-csillapítót a szakorvosoknak. Másutt egyszerűen csökkentik a fizetését annak az orvosnak, aki az átlagnál drágább gyógyszereket ír föl a betegeknek. Itthon idén július óta tilos az OEP által támogatott készítmények hirdetése. A gyógyszergyártó legfeljebb tíz kis doboz térítésmentes mintát juttathat az orvosnak; az orvoslátogató nem ígérhet és nem adhat 500 Ft-nál drágább ajándékot; a termékismertető rendezvényeken a vendéglátás költsége nem haladhatja meg az ötezer forintot – legalábbis a jogszabály így rendelkezik.
Az országos tiszti főgyógyszerész, Balázsné dr. Horváth Borbála szerint a közgondolkodás a gyógyszert – főként a reklámok hatására – könnyű, gyors és biztos megoldásnak tartja, ezért sokan ötletszerűen, „fiókból” kezelik magukat. Pedig jórészt testidegen kémiai vegyületekről van szó, amelyek bonyolult folyamatokat indítanak el a szervezetben. Kevesen tudják, hogy egyidejűleg legfeljebb három gyógyszer szedése biztonságos, több készítmény esetében már nehezen követhetők a kölcsönhatások. Ennek ellenére sokan szednek négy-öt, sőt többféle gyógyszert egyszerre. Egyes medicinák esetében ennek tragikus következményei lehetnek, állítja Balázsné dr. Horváth Borbála.
AZ ANTIBIOTIKUMOKNAK valóságos mítosza van hazánkban, tavaly 15,5 millió doboz fogyott belőlük. A teljes évi gyógyszertámogatási keret tíz százaléka antibiotikumokra fogy el. Hatalmas a választék ezekből a készítményekből, bár többféle gyógyszer tartalmazza ugyanazt a hatóanyagot. Balázsné szerint komoly gond, hogy vírusos influenzára is gyakran antibiotikumot ír fel az orvos, pedig az ilyen esetben teljesen hatástalan. Viszont egyre több rezisztens (ellenálló) baktériumtörzs bukkan fel, s ez a gátlástalan antibiotikum-szedés következménye. A kórokozók is élni akarnak – mondja a tiszti főgyógyszerész –, és szaporodási sebességük gyorsabb, mint az egészséges sejteké. A gyógyszeripar képtelen követni az új és új sejtvariációkat, és mind gyakrabban fordul elő, hogy az antibiotikum hatástalan marad, akár súlyos betegségnél is. Pedig a megfelelően alkalmazott antibiotikum életet menthet.
A magyar egészségügy etikai válságát nem lehet pusztán lelkiismereti szempontokra apellálva rendbehozni – mondja a főgyógyszerész. Az ÁNTSZ rendszeresen szervez ellenőrzéseket az orvosok, gyógyszertárak és orvoslátogatók körében, amelyek – Horváthné szerint – segítő szándékúak, és nem a megfélemlítést szolgálják.
A világ nagy részén komoly kérdés, hogy miképpen lehet takarékoskodni a támogatásra fordítható pénzzel úgy, hogy ne romoljon a betegek egészségi állapota. Amint egy hatásosnak ígérkező, új készítménnyel áll elő a gyártó, a betegszervezetek követelik az új gyógyszer bevezetését és támogatását. Nálunk a gyógyszertámogatás aránya a társadalombiztosításon belül jócskán meghaladja az EU-átlagot – mondja Kőrössy Péter, az OEP gyógyszerügyi főosztályvezetője. Az elmúlt években sok drágább, de hatékonyabb gyógyszer került a piacra. A gyógyszerforgalom a drágább termékek irányába szerveződik, és a lakosságnak egyre többet kell vállalnia a kiadásokból. Tarthatatlan, hogy egyes készítményekhez jelképes térítési díj ellenében jusson a páciens – mondja a főosztályvezető. A kormány idén márciusban megállapodott a gyógyszergyártó cégekkel, hogy azok mindössze az infláció 75 százalékáig emelhetik az áraikat. A biztosító azt szeretné, hogy lehetőség szerint az olcsóbb, utángyártott (generikus) készítményeket írják fel az orvosok. A generikus készítményeknél a hatóanyag ugyanaz, mint a drágább, eredeti gyógyszeré, csak a név és a kiszerelés más. Ez ellen a betegek általában nem tiltakoznak – mondja Kőrössy Péter. A támogatási stratégia kialakításánál a szakmai bizottságok mindinkább figyelembe veszik a gazdasági elemzéseket, az úgynevezett költséghatékonysági vizsgálatokat; a gyógyszereket a társadalom szempontjából vizsgálják, politikai vagy gyártói befolyástól mentesen – állítja a főosztályvezető.
Hazánk beteg ország. Nemzetközi összehasonlításban is igen rossz a népesség egészségi állapota, holott az elmúlt tíz esztendőben 31-szeresére nőtt a lakosság gyógyszerkiadása. A gyógyszeres kezelés kiválthatja az adott esetben jóval drágább kórházi ellátást – a betegségek megelőzése, a helyes életmód pedig mindkettőt. A főosztályvezető szerint a jövőben nagyobb súlyt kell fektetni a prevencióra.
A lakosság mind gyakrabban fordul az alternatív gyógymódok, főként a homeopátiás szerek felé. Kőrössy Péter szerint egyelőre nincs arra bizonyíték, hogy ezek épp olyan hatékonyak lennének, mint a támogatott gyógykészítmények, és nyugaton sem jellemző, hogy a finanszírozás kiterjed rájuk.
Ennek ellenére gyakori tapasztalat, hogy a patikus – némely esetben az orvos – homeopátiás szert ajánl. A legismertebb érv, hogy drágább ugyan, de nincsenek mellékhatásai. Dr. Erdélyi Judit kutatásai alapján azt állítja: a homeopátiának nincs tudományos alapja. A módszert egy múlt századi spiritiszta orvos vezette be, állítólag a szellemvilágból szerzett információk alapján. Alapelve az úgynevezett hasonszervi gyógyászat, mely szerint egy betegséget az azt kiváltó szer csökkentett adagjával lehet gyógyítani. Erdélyi Judit szerint ez olyan, mintha csökkentett mennyiségű benzinnel próbálnánk tüzet oltani. (A vakcinák, védőoltások egészen más hatásmechanizmusra, az immunizálásra épülnek.) A homeopátiás szerekben annyira csökkentett a hatóanyag koncentrátuma, hogy némelyikben annak egyetlen egyetlen molekulája sem található. A készítés során döntő jelentőségű a szer rituális rázása – meghatározott számú rázással „dinamizálják” az anyagot, s azt állítják, hogy ezzel a mindenség gyógyító energiáit gyűjtik benne össze. Mindez inkább a kuruzslás hagyománykörébe illik, mint a tényeken alapuló gyógyászat keretei közé. Mindenesetre, ha elítéljük a „hivatalos” gyógyszereket, meg kell fontolnunk, hogy ma már sok, régebben halálos gyermekbetegséget gyógyítanak antibiotikumok, és a helyesen alkalmazott medicinák rengeteg értelmetlen szenvedést szüntetnek meg.
Egy aktuális farmakológiai szakkönyv felhívja a figyelmet: nem közömbös az sem, mi lesz a maradék gyógyszerekkel. Nagy hagyománya van hazánkban a házipatikáknak, de lejárati időn túl a gyógyszerek mérgezőek. A gyógyszertárak szívesen átveszik a megmaradt gyógyszereket, de ezek tömeges fogadására nincsenek felkészülve. Ezért a maradék szerek legtöbb esetben a szemétbe, majd a talajba, a vízbe kerülnek. De ez már egy másik történet.
Etna
Kitört az Etna, a legmagasabb szintű figyelmeztetés van érvényben + videó
