Első szint
Hétköznap, este tizenegy óra. Bedöntöttél már néhány korsóval. Felállsz, menni készülsz, hisz holnap melóznod kell. Ám az egyik barátod újabb rundót rendel. Egy munkanélküli barát, de ez most nem jut eszedbe. Ezen az első szinten azt gondolod magadban:
„Ugyan, már, mit izélsz! Ne légy hülye. Amíg hét óra alvás elég neked, addig frankó vagy.”
És pattintasz az ujjaddal.
Második szint
Éjfél van. Becsaptál még néhány korit. Fél óráig vitatkoztál valakivel a multiplex mozik átkáról. Megint menni készülsz, de ezen a második szinten a kisördög a válladra ül. És most azt gondolod:
„Hé! Hát itt vagyok, a barátaim közt! Hát miért dolgozok én?
Jól érzem magam. És amíg ötórai alváshoz jutok, jó vagyok.”
Megint pattintasz az ujjaddal.
Harmadik szint
Éjfél után óra egy… De Jancsi bácsi nem megy haza. Átálltál a sörről a tequilára. Föláldoztad magad. Csipet só, citromkarika és jöhet a könnyű, ismerős petróleum íz. Fél órát vitatkoztál a multiplex mozik hasznáról. És azt gondolod:
„A pincércsaj a világ legjobb nője.”
A harmadik szinten szereted a világot. A vécébe menet iszol egy idegennel – aki a bárpult végénél ül – csak azért, mert szimpatikus az arca. Jönnek a piás fantazmagóriák.
„Hé, srácok! Ha megvesszük a saját kocsmámat, mindig együtt lehetünk. Meg tudjuk csinálni. Sanyi, te tudsz főzni.”
De a harmadik szinten a kisördög már nagy. És ő fizet.
„Amíg három óra alvás elég nekem… Meg egy kis vérátömlesztés. Addig oké vagyok„.
Ismét pattintasz az ujjaddal.
Negyedik szint
Éjjel kettő. Már az ördög a csapos. Szent Jánosra egy üveg rumot és kólát rendelsz. Te magad vagy már a multiplex mozi! Ezúttal, vécére menet bemosol egyet a bárpult végénél ülő idegennek. Csak mert nem tetszik a pofája. És azt gondolod:
„Ez a kisegítő pincér a legjóképűbb srác, akit láttam.”
A barátaiddal elhatározzátok, hogy más helyen folytatjátok. Miután már kidobtak a kocsmából. Az egyikőtök tud is egy frankó éjszakai jelenfelejtőt. Az ördög az. Ilyenkor, a negyedik szinten az jár a fejedben:
„Hát most már nem nagyon érdemes arra a pár órára… Inkább fönnmaradok egész éjjel. Igen! Jó lesz az nekem. Nem érdekel, hogy holnap vállalati tanácskozás lesz. Legyen. Hogy úgy nézek ki, mint aki benéz? Na és? Holnap harminc órát alszom. Oké.
Ötödik szint
Reggel öt. Miután hiábavalóan próbálod meg visszaszerezni néhány csavargótól az ezresedet, amit kétszáznak néztél, a haverjaiddal cikizni kezdesz egy korán nyitó becsületrogyasztóban néhány arcot, akik most szabadultak a sittről. Olyan ez a hely, ahová az ördög is meggondolja, hogy betérjen-e.
„Ú, le kéne dőlnöm. Kilenckor a bányában kell lennem. Be kell számolnom a főnökömnek, dr. Hitlernek.”
Ilyenkor már valami meghatározhatatlan színű és ízű folyadékot iszol. Olyan trágyaszaga van. A pincérnőn friss varrat. Ránézel, és azt gondolod:
„Egy nap feleségül veszem ezt a nőt.”
Az egyik haver felkiált:
„Menjünk a Balcsira!”
Aztán kifekszik.
Kitámolyogsz levegőért, és akkor jön az ötödik szint legkeményebb része: a korai napfény. Na ugye ezt nem vártad? Sose várod. Kisétálsz a krimóból, az utcán emberek sietnek munkába, némelyik hülye kocog. És rád néznek, és az arcodra van írva az egész műsor. Az motoszkál benned:
„Oké, legyünk őszinték. Tizenkilenc évesen ha reggelig kimaradsz, olyan, mintha legyőzted volna az éjszakát. De harminc fölött a nap olyan, mint Isten zseblámpája. Bele a pofámba.”
Ilyenkor mindnyájan mondunk egy kis imát:
Esküszöm, hogy többé az életben nem teszek ilyet! És némelyikünk még hozzáteszi:
Ezúttal komolyan gondolom!
Hamis bankjegyek áraszthatják el az országot
