RMDSZ: tisztség vagy tisztesség

A magyarországi sajtó átsiklott felette, Erdélyben pedig többnyire csak egy mínuszos hírt ért a múlt héten az az értesülés, amely szerint a Hargita megyei tanács tagjai egy RMDSZ-es képviselő javaslatára kizártak soraikból négy olyan képviselőt, aki egy magyar civil szervezet soraiból jutott be. Helyettük – többek között – egy országos szinten jelentéktelen párt román nemzetiségű képviselői kaptak mandátumot. A székelyek lakta megyében nem ez az első eset, amikor az RMDSZ nem tűr meg maga mellett más magyart: nemrég Székelyudvarhely városának önkormányzatában jutott hasonló sorsra az Udvarhelyért Polgári Egyesület nyolc képviselője. A többségben lévő RMDSZ-frakció azért szavazott így, mert a szervezet bejegyzésekor formai hibát követett el a megyei törvényszék, ezért alapfokon újra be kell jegyezni azt. A kezdeményezők ezt úgy értelmezik, hogy a szervezet nem létezik, annak ellenére, hogy a választási bizottság engedélyezte a voksoláson való részvételét, és több ezren rájuk adták voksukat. Érdekes az is, hogy a hibára jóval a választások után derült fény, amikor a román kormány nevében egy RMDSZ-es magyar miniszter megtámadta a bejegyzést.
A történtek valójában az RMDSZ belső harcáról szólnak. A város polgármestere, Szász Jenő maga is RMDSZ-tag, a Reform Tömörülés alelnöke, mégis kénytelen volt független színekben indulni a választásokon. Eddig kétszer nyert a tulipános jelölt ellen (érdekes tény, hogy a székely anyavárosban még sohasem volt RMDSZ-es polgármester). Az UPE is azért jött létre, hogy alternatívát kínáljon a magyar érdekvédelmi szervezetben csalódó polgároknak. Az ötlet annyira életképesnek bizonyult (annak ellenére, hogy csak néhány héttel a választások előtt sikerült bejegyezni), hogy támogatottjuk polgármester lett, nyolc képviselőt adtak a huszonegy tagú önkormányzatba, és az alpolgármester is tőlük került ki. Mindezt olyan körülmények között, hogy az RMDSZ prioritásként kezelte az udvarhelyi kampányt, nem sajnálva pénzt és politikust a renitensek legyőzésére. A finisben például Udvarhelyen korteskedett az egész vezérkar, élén Markó Bélával, akinek városában, Marosvásárhelyen néhány tucat szavazaton múlt, hogy az addigi magyar polgármester helyett immár román nemzetiségű városatya vezetheti a települést.
Az RMDSZ válsága és agresszív hatalomvágya egyre nyilvánvalóbb. Hónapokig tartott a huzavona, míg sikerült meggyőzni a szervezet csúcsvezetését a történelmi egyházaknak és a civil szervezetek képviselőinek, hogy egyenlő arányban vegyenek részt a státustörvény romániai alkalmazásában – a politikai tömörülés egymaga akarta létrehozni az ajánlótestületet. A református lelkészek jelentős része úgy látja (mint ahogyan a lelkészi értekezlet tagjai egy állásfoglalásukban jelezték), hogy teljes a szakadás az erdélyi magyarság és a kormányt kívülről támogató RMDSZ parlamenterei között, s hogy a szövetségi képviselők tanácsa által megrovásban részesített Tőkés Lászlóval nem csupán a református püspököt, hanem a magyar történelmi egyház egészét bélyegezték meg. A lelkészek úgy látják, az RMDSZ csúcsvezetésének a „tisztség több, mint a tisztesség”.
A szervezet persze nem egységes. Sokan a Markó–Verestóy– Frunda–Takács vezetői csapatot tartják a bajok okozójának, véleményük szerint őnáluk nem érvényesül az „élni és élni hagyni” elv. A harc könyörtelen, aki nincs velük, azt megpróbálják eltaposni. A Hargita megyei tanács esetében jól működött az RMDSZ-es szavazógép annak ellenére, hogy a testület jogi bizottsága nem javasolta a kizárást, és sokan ellene szavaztak a tulipános jelöltek közül is. Székelyudvarhelyen pedig a minap botrányba fulladt a tanácsülés, amikor több száz választópolgár ment el arra az ülésre, amelyet a polgármester tudta nélkül hívtak össze. A polgári engedetlenség ezen formáival élő választók arra kérték a tanácsosokat, változtassanak kirekesztő magatartásukon, és várják meg a perek végét, de azok nem hallgattak a kérésre: zárt ülést rendeltek el, amelyen az alpolgármestert is leváltva bűnvádi eljárást indítottak a polgármester ellen.
A romániai magyarok eleddig egyetlen érdekvédelmi szervezete nemcsak a választóitól, hanem budapesti szövetségeseitől is egyre jobban távolodik. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy a jelenlegi csúcsvezetés inkább baloldali érzelmű (innen a különösen jó kapcsolat a jelenlegi román kormányzó erővel, a Szociáldemokrata Párttal), így nem találnak szót a nemzeti elkötelezettségű anyaországi koalícióval. Legutóbb Verestóy Attila kiabált rá a magyar parlament elnökére, sokak megrökönyödését kiváltva ezzel, Markó Béla RMDSZ-elnök pedig nem ment el sem a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem, sem az Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának megnyitójára – utóbbit a magyar közoktatási miniszter és a külügyi államtitkár, előbbit pedig (többek között) Orbán Viktor is eléggé fontosnak tartotta ahhoz, hogy személyesen is jelen legyen az eseményen.
Az erdélyi magyarok jelentős része úgy gondolkodik, hogy ha a magyar kormány elfogadja a román miniszterelnök javaslatát, akkor nem kéri a magyar igazolványt (mint ismeretes, Adrian Nastase legutóbb úgy vélekedett, az RMDSZ tagsági könyve a román fél számára elfogadhatóbb lenne a tervezett magyar igazolványnál). Úgy vélik, azok az idők már lejártak, amikor a pártkönyv a tulajdonosának bizonyos előnyöket jelentett. Arról nem is beszélve, hogy sokan egyáltalán nem akarnak a szervezet tagjai lenni, így inkább lemondanak a státustörvény adta előnyökről is.
A helyzet nagyon kiéleződött Erdélyben. A feszültségek feloldásának egyik eszköze az évek óta halogatott belső választások megszervezése lenne, de erre a jelenlegi RMDSZ-vezetés nem mutat nagy hajlandóságot. Annak ellenére sem, hogy végre feketén-fehéren kiderülhetne egyes funkcióban levő vezetők reális támogatottsága, s a belső erőviszonyoknak megfelelően alakulhatna a szövetség belső miniparlamentje, a szövetségi képviselők tanácsa is. A választást sokan szorgalmazzák, az előkészítésre többször is érkezett pénz anyaországi forrásokból, mégsem lett a dologból semmi. A belső ellenzék úgy véli, a szabotázs mögött a jelenlegi vezetésnek a hatalomhoz való ragaszkodása áll, amelynek nem érdeke, hogy kiderüljön a valós támogatottsága.
A többségében magyarok lakta Hargita megye regionális újságának egyik jegyzetírója a legfrissebb események kapcsán nemrég úgy fogalmazott: „Huszonvalamennyi tanácsos kizárt soraiból négy magyar nemzetiségű és magyarul gondolkodó képviselőt. Ennek egyik mellékes következményeként a megürült helyekre bekerült pár román nemzetiségű tanácsos. (...) Idáig süllyedt az RMDSZ egy része: inkább egy román párttal paroláznak, mint a megye magyar lakossága által megválasztott magyar politikusokkal. (...) Ez azt jelenti, hogy az utolsó gátlástól is mentesült ez a társaság. Ezentúl bármire képesek lesznek.”