Sok fiatal szerint a legjobb buli a drogozás

Nagy port vert fel 1997-ben egy Hollandiából irányított, több mint negyven főt foglalkoztató drogelosztó-hálózat lebukása, amit a kábítószer-ellenes tevékenység első nagy fogásai között tartanak számon. A büntetőügyben a vádat Makra Mária ügyész képviselte, aki hangsúlyozza: ha egy fiatalról egyértelműen bebizonyosodik, hogy egyszer-kétszer kipróbálta a drogot, de még tanul, a rendelkezésére álló büntetőeszközök közül a legenyhébbet választja. Megrovással megszünteti az eljárást, esetleg megvádolja, de próbára bocsátásra tesz indítványt – úgy tűnik, ez általában használ.

2001. 11. 24. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A tapasztalat azt mutatja, hogy legkönnyebben a szétesett családi hátterű, hátrányos helyzetű fiatalok nyúlnak kábítószerhez. Fölnéznek a nagymenőkre, akiknek kábítószerüzletekből tele van a zsebük pénzzel. A másik kategóriába tartoznak azok, akikkel nem törődnek jómódú szüleik, cserébe viszont megveszik a gyereknek a lakást, a kocsit. Villognak is javaikkal, a diszkóban mindenki rájuk figyel, ismeretségeket kötnek, kapcsolatokat építenek.
A történetek többsége nagyjából úgy kezdődik, hogy a fiatal a munkahelyén, az iskolában, vagy a diszkóban talál egy nála idősebb embert, akire felnéz, akiben szülőpótlékot lát. Nem is sejti, hogy a kábítószerezésbe legtöbbször az üzleti életben jártas, idősebb emberek vonják be a fiatalokat. A „baráti körben” először ingyen kínálják a drogot, kezdetben ritkán, később gyakrabban, majd az adott fiatal már maga kéri az anyagot. Kábítószerre nincs pénze, s ezt el is panaszolja. Akkor jönnek a „barátok”, akik azt mondják: meg tudod te keresni ennek az árát. Itt az anyag, ha eladod, a haszonból a saját adagodat is meg tudod venni.
Ezzel megtörtént a beszervezés, a fiatal többszörösen is a kábítószer rabjává válik. Csakhogy már nem hetente kell a szer, hanem naponta, rövidesen naponta többször is, és már nem csak speed, hanem erősebb, kokain, azután heroin. Előbb-utóbb eljut odáig, hogy szinte erre keres, feladja a foglalkozását, a tanulást, s állandó kábulatban él. A kokain, vagy a heroin nem csak erős, nagyon drága is. A megszerzéséhez sok kábítószert kell eladnia, hiszen saját adagja havonta akár 100-150 ezer forintba is kerülhet. Igaz, ha valaki egy nagyobb hálózatban dolgozik, akkor ennek a többszörösét is megkeresheti.
A fiatalok legtöbbje olyan csapdába kerül, amelyből nem tud szabadulni. Általában adóssága lesz, amit törlesztenie kell: „munkára” fogják, kötelezik, hogy vezesse a terítő gépkocsiját, vagy utazzon ki külföldre a következő szállítmányért. A kábítószerfüggő így sülylyed egyre mélyebbre. Ebből a helyzetből már nincs kiút.
Drogetetés
Az alkalmi „etetések” a hétvégi diszkókban kezdődnek. A fiatalok szórakoznak, s hogy bírják a táncot, az éjszakázást, felszippantanak egy-egy csík speedet. A pincér is ezt fogyasztja, mert különben nem tudna egy nap és egy éjszaka felszolgálni, a görlök képtelenek lennének két éjszakán át egyfolytában táncolni. Általában ők, vagy olyan zenészek vonják be a fiatalokat az „anyagozásba”, akik ebben a szubkultúrában példaképnek számítanak. Tőlük hamarabb el is fogadják, mert közismertek, s az őket csodálók nem is gondolnak arra, vajon mitől tud valaki egész éjjel egyfolytában zenélni, táncolni.
Több diszkóban megjelennek azok a táncos görlök, akikről később kiderül, hogy közvetítő irodák által alkalmazott prostituáltak, s csak úgy képesek ezt az életformát elviselni, hogy maguk is kábítószerezők. Kisebb partikat szerveznek, ahol úgy kínálják tálcán a kábítószert, mint egy ünnepségen a süteményt. A biztos családi háttér nélküli fiatal itt épít kapcsolatokat. A gyermekétől eltávolodott szülő nem tudja, hogy a csemete mit tárol a szobájában, mi foglalkoztatja, jár- e rendszeresen iskolába, miért nem tanul rendesen. Az ilyen fiatal a gondjait inkább a barátokkal osztja meg, tőlük fogad el tanácsokat, majd a kábítószert is.
Az áttáncolt, átitalozott éjszakák, droggal felfűtött diszkózások tragikus vége lehet a halálos közlekedési baleset.
– Széles a büntetési skála a kábítószeres bűncselekményeknél – fejtegeti a következményt Makra Mária. – Ha egy fiatalról egyértelműen bebizonyosodik, hogy egyszer-kétszer kipróbálta, s még tanul, az ember értelemszerűen igyekszik a rendelkezésére álló büntetőeszközök közül a legenyhébbet kiválasztani. Megrovással megszüntetjük az eljárást, vagy esetleg megvádoljuk, de próbára bocsátásra teszünk indítványt. Úgy tűnik, ez általában használ. Ha a huszonéves srác a tizenéves barátnőjét eteti kábítószerrel, az már túlmegy a büntetőjogi határokon, erkölcsi kategória. Mindenképpen súlyosbító körülmény, ha valaki fiatalkorúak körében terjeszti a drogot, majd kihasználva függővé válásukat, zsarolja őket. Társadalmi, egészségügyi és etikai szempontból is rendkívül káros, amikor prostituáltakat futtató irodák egyrészt kábítószer-fogyasztásra bírják a lányokat, majd még a terjesztésre is felhasználják őket. Gyakorlatilag ezek a prostituáltak az összekötő kapcsok a gyártó és a nagy terjesztő között.
<iyCéltalan diák, cinkos pedagógus
Az ügyésznő szerint a kábítószer elleni törvény módosítása óta a szenvedélybetegek száma tovább emelkedett. A legtöbb kábítószer-élvező a középiskolát végzett, céltalanná vált fiatalok köréből kerül ki. Tud olyan gimnáziumról, ahol a marihuána szívása természetes dolognak számít, ahol a pedagógusok – az iskola jó hírét féltve – nem veszik tudomásul, vagy nem kezelik komolyan az ilyen ügyeket. Nálunk a marihuána fogyasztása kábítószerrel való visszaélésnek minősül. E leggyöngébb pszichotrop anyag a kábítószerezés első lépcsőfoka. Ezt követi az amfetamin, majd az egyre erősebb drogok. Makra Mária tud olyan esetről, amikor egyetlen tabletta majdnem halálhoz vezetett. Ha nem szakszerűen, laboratóriumban gyártják az anyagot, ez a veszély gyakran fennáll. Nem mindegy ugyanis, hogy mennyi és miféle az egy adagban lévő fölösleges kémiai vivőanyag, és mennyi a valóságos hatóanyag-tartalom.
– Jelenleg a forgalomban lévő drogok minőségileg nagyon széles skálán mozognak – mondja az ügyésznő. – Hallottam olyan hasisszállítmányról, amely annyira rossz minőségű volt, hogy maga a kereskedő több kilót ingyen elajándékozott belőle, ám aki megkapta, piacra dobta pénzért. A kereskedést nem lehet egy-egy igazoltatásnál előkerült kábítószeradaggal bizonyítani, mert a droghálózatokban szoros fegyelem van, nemigen adják fel egymást. Ha a lebukott fiatal nem árulja el a többit, a jogszabály-módosítás folytán csak fogyasztónak minősül, s lényegesen enyhébb elbírálásban részesül.
– A törvénymódosítás előtt a büntetési tétel kiszámítása úgy történt – meséli Makra Mária –, hogy ha például valaki három éve kábítószerezett, hetente két adag speedet fogyasztott, akkor kiszámoltuk, hogy ez összesen mekkora mennyiséget jelentett, majd a szakértő megállapította, ez mennyi hatóanyagot tartalmazott, s ez szerepelt a vádiratban. A jogszabálymódosítás óta, ha csak fogyasztást tudunk a terhére róni, akkor a mennyiségtől függetlenül vétségként kezelendő az ügye, s ez enyhébb elbírálás alá esik. Nem lehet orvosi vizsgálattal kimutatni, hogy valaki csak fogyasztó, vagy kereskedelemmel is foglalkozik. A büntető jogszabály csak akkor ad lehetőséget arra, hogy a fogyasztást öszszeadjuk, ha valaki bizonyítottan kereskedik a droggal, vagy gyártja azt. A szervezetben a kábítószert ki lehet mutatni, de kevés olyan orvosszakértői véleménnyel találkoztam, amelyik kimondta volna valakiről, hogy függő. Nyilván a súlyos eseteknél ki lehet mutatni, de ők már egyébként sincsenek abban az állapotban, hogy kereskedjenek.
Kábítószeres aprósütemény
– A diszkók a legfertőzöttebbek – summáz az ügyésznő. De a felvilágosítás sem megfelelő a diákok körében. A rendőröket csak alkalmanként hívják meg az iskolákba előadást tartani. A diszkók környékén olykor előfordul egy-egy akció, azután minden megy tovább. S addig, amíg a pedagógus érdeke az, hogy védje az iskola hírnevét, nem is akar tudni a drogokról, addig a fiatalok biztonságban érezhetik magukat. Sok diák mondta el, hogy az iskolai vécében szívják a marihuánát, s ha a pedagógus is észreveszi, következmény nélkül marad. Lopásos bűncselekményeknél is tudok konkrét ügyekről, amikor a presztízs miatt nem tesz feljelentést az igazgató. Az iskolákban felvilágosító munkával, elrettentő példákkal, őszintén kell beszélni a kábítószer biológiai hatásáról. Ismerjék meg a drogfogyasztással járó súlyos betegségeket, s hogy miként következik be az egzisztenciális leromlás, a megsemmisülés. Van olyan fiatal, aki negyven kilót hízott az elvonási tünetek következményeként. Egyesek túlzott vallási révületbe esnek, másokat a család taszít el magától. Előfordul, hogy a szégyenkező család elzárja a gyereket a világ elől. Nem viszik orvoshoz, pszichológushoz, nem próbálnak segíteni rajta, nem vesznek tudomást a problémáról, inkább eltitkolják.
– A világon senkinek nem tűnt fel például – emlékezik vissza az ügyésznő –, amikor egy község művelődési házában nyilvánosan készítették azt a kábítószer-alapanyagot, amelyet huszonnégy órán át tartó folyamatos főzés után a fiatalok hazavittek, és a mama konyhájában süteményt sütöttek belőle. Majd, mint pogácsát, jó pénzért eladták.
A rendőrök kábítószer-érintettségéről Makra Máriának nincs tudomása. Azonban olyanról hallott, hogy a vádlottak bosszúból tesznek terhelő vallomást a rendőr ellen, azt állítván, hogy elvette tőlük az anyagot, vagy ő tette oda, amit a házkutatás során megtalált. Van, aki azt mondja, a rendőr venni akart tőle, de mivel nem adott, ezért feljelentette. Ezeket a vádakat ritkán lehet bebizonyítani, de akad rá példa.
– A diszkókat gyakrabban kellene ellenőrizni, vagy ott kellene lenni közöttük anonim rendőrként. Számtalan ügy során elhangzott – s ha már sokan mondják, talán el is lehet hinni –, hogy egy-egy szórakozóhelyen olykor előre tudják: rendőrségi ellenőrzés lesz… A felvilágosító munka során tudatosítani kell a fiatalokban azokat a veszélyeket, amelyek a kábítószerezéssel járnak. Szerintem a fiatalok egy része a drogozást jó bulinak tartja, s nem hiszi el, milyen súlyos következményei lehetnek. Az első marihuánás cigaretták után még el sem tudják képzelni, hogy ők is függővé válhatnak, kábítószer-eladásra kényszeríthetik őket, és tönkretehetik az egészségüket, az életüket.

Segítség a szenvedély rabjainak. Topolánszky Ákos, az Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkára a Magyar Karitász és a főváros XI. kerületének közös konferenciáján elmondta, hogy az egyházak, az egyházi segítő szervezetek és a szeretetszolgálatok kiemelkedő tevékenységet végeznek a drogprevenció és a lelki gondozás területein. A helyettes államtitkár elemzése szerint a fiatalok körében terjedő szenvedélybetegség vallási szempontból egy „végső vágy” elérésével, egyfajta istenkereséssel is magyarázható. Nagy Károly, a Karitász igazgatója annak a véleményének adott hangot, hogy a gondoskodás nem merülhet ki a betegek ellátásában, kezelésében, hanem – mint mondta – mindent meg kell tenni azért is, hogy a szenvedélyek kialakulása elkerülhető legyen. A konferencián elhangzott: a kábítószer-fogyasztás megelőzésében szerepet vállalók – orvosok, rendőrök, pedagógusok, védőnők, szociális munkások – célja elsősorban úgy magtalálni a helyüket a drogkereslet, -kínálat és -ártalom csökkentése során, hogy közben erősödjön közöttük az együttműködés. (MTI)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.