Tisztelt Szerkesztőség!

Mécs Imre SZDSZ-s képviselő figyelmébe
Az elhatárolódást követelő mánia veszélyes fegyver: visszafelé is elsülhet

Mécs Imre a miniszterelnököt teszi felelőssé, amiért a 301-es parcellában és a Kerepesi úti temetőben a megemlékezők nemtetszésüknek adtak hangot néhány emeszpés és eszdéeszes politikus koszorúzása kapcsán.
Tekintsünk el – bár nagyon nehéz – attól a politikai ízléstelenségtől és kegyeletsértéstől, hogy a néhai MSZMP egyes vezető tisztségviselői feltűnő érdeklődést tanúsítanak az ’56-os kegyhelyek iránt a választások előtt mintegy szűk fél esztendővel. Tekintsünk el Kovács Lászlónak serdülőkorára utalásától, miszerint ő ’56-ban csak 17 éves volt, viszont, ha az emlékezetem nem csal, akkor 1986-ban, a forradalom és szabadságharc 30. évfordulóján, amikor pártunk és kormányunk még egy jót „ellenforradalmazott”, már meglehetősen érett férfi benyomását keltette, és biztos vagyok abban, hogy a mostani bekiabálók, kifütyülők meglehetős rokonszenve kísérte volna, ha akkoriban jelenik meg – titkosrendőrök gondoskodó-figyelő tekintetétől kísérve – egy koszorúval a szeméttel borított és gazzal benőtt 301-es parcellában. Tekintsünk el attól is, hogy a mindenkori közszereplőnek vállalnia kell – és méltósággal kell fogadnia – a szembesülést adott esetben a népszerűtlenséggel is, úgy, ahogy azt néhai Antall József, sőt Orbán Viktor tette nem egy esetben; egyikük sem keresett bűnbakot, és főleg nem kezdtek el vádaskodni, mint tette ezt annak idején Göncz Árpád és udvartartása, s teszi azt jelenleg Kovács László – és ön is, tisztelt képviselő úr.
Tekintsünk el tehát a közszerepléssel együtt járó bizonyos kényelmetlenségektől, és fogadjuk el az ön érveit, hogy a miniszterelnök felelőssége abban áll, hogy nem határolódik el folyton-folyvást a szélsőségektől. Felvetődik, persze, rögtön a kérdés, vajon Mécs Imre hányszor határolódott el például saját pártjának szélsőségeseitől, nevezetesen Eörsi Mátyástól vagy Bauer Miklóstól, amikor azok a miniszterelnök családját nemtelen eszközökkel és útszéli stílusban rágalmazták, próbálták lejáratni. Vagy hányszor határolódott el az imént említett Eörsi Mátyás külügyi bizottsági tevékenységétől, akit az erdélyi magyarok csak úgy emlegetnek, mint azt az SZDSZ-es képviselőt, aki a státustörvény kapcsán ugyanazokat az érveket hangoztatja, mint a románok, csak magyarul. Vagy hányszor határolódott el még inkább pártjának, az SZDSZ-nek attól az értelmiségi holdudvarától, mely naponta gyalázza, fasisztázza, antiszemitázza, a legaljasabb jelzőkkel ruházza fel és a legképtelenebb vádakkal illeti Magyarország szabadon választott miniszterelnökét.
Vagy hányszor határolódott el pártjának „médiatagozatától”, mely a nyilvánosság előtt naponta süt el alpáribbnál alpáribb vicceket konzervatív politikusok és családtagjaik rovására, sok egyéb mellett például azt, a számomra legelképesztőbbet, amely minden következmény nélkül hangozhatott el az egyik kereskedelmi televízión: hogy most tulajdonképpen mit vár az Orbán felesége, gyereket vagy kereket. Tisztelt képviselő úr! Az ön tiltakozásának csak akkor lenne hitele, ha legalább egyetlenegyszer felemelte volna szavát saját pártjának, saját politikai táborának szélsőséges megnyilvánulásai ellen. De nem emelte! Parlamenti felszólalásában azt a szónoki kérdést tette fel, hogy hol van az az Orbán Viktor, aki anno kivonult a parlamenti ülésről, amikor Göncz Árpádot kifütyülték a Kossuth téren ötvenhatos sorstársai – és nem a bőrfejűek, ahogy azt a média megpróbálta beállítani. (Jelen voltam.)
Hadd kérdezzem meg én is, hol van az a Mécs Imre, akit a diktatúra motoros rendőrei majdnem elgázoltak sokadmagammal együtt a Vörösmarty téren 1988. október 23-án, s akit sikerült megörökítenem fényképezőgépemmel, amint éppen ráhanyatlik az egyik motorra. És akinek tiszteletem jeléül néhány nap múlva átadtam a fényképet a kádári önkény végvonaglásának emlékére. Ez a Mécs Imre ma egy olyan pártnak az emblematikus képviselője, melyről – a kezdetben mindent elsöpörni látszó médiahátszél ellenére – lassan, de biztosan mondott-mond ítéletet a magyar (választó)polgár. S ennek az ítéletnek csak egy jelentéktelen epizódja 2001. november 4-e. Benkő J. László, az egykori Republikánus Kör tagja

Ami távol áll az MSZP-től
Az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter, 2001. október 26-án a Kossuth rádió hétköznap reggelente jelentkező, a Kárpát-medence magyarságának sugárzott Határok nélkül című műsorában interjút adott Gecse Géza mikrofonja előtt.
A dúsgazdag bankárból szociálisan érzékeny miniszterelnök-jelöltté avanzsált Medgyessy az interjú során Kádár Jánost méltatva nem kevesebbet állított, mint hogy Kádár, bár többször hangsúlyozta, hogy szomszédainkkal szemben hazánknak nincsenek területi követelései, mégis sikeresebb revizionista politikát folytatott, mint Horthy Miklós, majd áttérve az őt miniszterelnök-jelöltként indító MSZP és 1956 viszonyára, kijelentette: az MSZP vállalja 1956-ot. A fenti két kijelentést Gecse Géza sajnálatos módon szó nélkül hagyta.
Pedig Gecse Gézának az elsővel kapcsolatban illett volna megemlítenie, hogy Kádárnak a határrevízió igényét tagadó, s ezzel a határon túli magyarságot eláruló, arról lemondó kijelentései önmagukban is hazaárulással érnek fel, másrészt emlékeztetnie kellett volna riportalanyát, hogy amíg vitéz nagybányai Horthy Miklós idejében a magyar honvédség az európai nagyhatalmak, és nem Magyarország által kezdeményezett (!) döntőbíráskodása alapján, puskalövés nélkül, örömujjongás közepette vonult be a Trianon által elcsatolt magyarlakta területekre, addig Kádár idejében a Magyar Néphadsereg legfeljebb egy nagyhatalom önbíráskodása alapján, internacionalista segítséget hazudva, vér és könny közepette vonult be Csehszlovákia területére, segítve ezzel vérbe fojtani egy másik kis nép szabadságharcát.
A másik Medgyessy-kijelentéssel kapcsolatban pedig Gecse Gézának illett volna visszakérdezni, hogy Medgyessy Péter, mint az MSZP miniszterelnök-jelöltje, 1956 mely mozzanatait kívánja pártja nevében vállalni: talán Gerő beszédét, netán a rádiónál eldöldült első ávós puskalövést, a Kossuth téri vérengzést, a Honvédelmi Minisztérium előtti vagy a mosonmagyaróvári, a salgótarjáni, a Nyugati téri és a többi sortüzet, a sebesülteket hordágyon vivő vöröskeresztes ápolókra a Köztársaság téren leadott gyilkos sorozatokat, az oroszok visszahívását, a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormánynak csúfolt bábkormányt, Gérecz Attila költő halálát, a Nagy Imre-pert, a sok száz kivégzett és a sok ezer bebörtönzött hazafit, a magyar nép évekre, évtizedekre történő megnyomorítását, majd adósságcsapdába kergetését.
Sajnos ez a kérdés is elmaradt. Mint ahogy elmaradt annak tisztázása, hogy Medgyessy hogyan képzeli el a splanyol mintájú társadalmi megbékélést, főleg annak kezdetét. Ha az MSZP és annak miniszterelnök-jelöltje erre törekedne, akkor október 23-án nem felszegett fejjel és ünnepi beszéddel keresi fel a rákoskeresztúri temető 301-es parcelláját, hanem, levetve a magabiztos arckifejezést és a jól szabott öltönyt, szőrcsuhát ölt, majd mezítláb, fejére hamut hintve a mártírok porladó csontjai felett végre bocsánatot kér az egész elárult magyar néptől. Ha ezt megteszi, akkor elkerülhette volna, hogy a kivégzett mártírok még élő és gyászolni odasereglett hozzátartozói keserű felbátorodásukban szemébe mondják a fél évszázad alatt bennük felgyülemlett indulat őszinte, igaz szavait. Nagyon úgy látszik, hogy a klaszszikus viselkedési formák, mint a bűnbeesés utáni bocsánatkérés, vagy az újabban a közalkalmazotti eskü szövegében kifogásolt „Isten engem úgy segéljen” kitételek messze állnak az MSZMP utódpárt MSZP-től, és nyugodtan kimondható, hogy a Hegyi Gyula által vezetett MSZP-Hívő Tagozat csak a porhintést és a választási kampányt szolgálja. Dobai Miklós, Budapest

Jó-e nekünk
a pazarló
fogyasztás?
Budán, a Villányi út egyik élelmiszerboltjában különös plakátra lettem figyelmes. Megkérdeztem az eladót, jól látom-e: arra buzdít, ne vásároljak visszaváltható palackot, hanem csakis eldobóst. Tündérke a vállát vonogatta, ő ugyan nem nézte, a Pepsi üzletkötője ragasztotta ki, náluk is megszűnnek a visszaváltható palackok.
Jobban megnéztem a plakátot: két üdítőspalack van rajta. Az egyik lemattult, ványadt, címkéje barna, és csak annyi van ráírva: visszaváltható. A másik csillog, virít a címkéjén a Pepsi-jelvény, bizonyára ő az eldobható. A kopott palack alatt nagy mínuszjel, és néhány szempont a döntéshez: sok helyet foglal, ütött-kopott, sorban állásra kényszerít. A virítós-eldobós palack alatt pedig pluszjel van, és dicséretek: vadonatúj, szép, könnyen kezelhető. És van ott egy kérdés: Te melyiket választod... ha az áruk egyforma?
A Pepsi kérdezett, én tehát válaszolok. Nem emlékszem, mióta tegeződünk, de biztosan nem együtt őriztünk sörösrekeszeket. Biztos te írtad a kérdést, mert a jobb alsó sarokban, ahol alá szoktunk írni, az áll, hogy ASK FOR MORE. Őt nem ismerem, de biztos a te üzenetedet írta alá, mert a te eldobós palackod van a képen. Remélem, meghagyod nekem a választás lehetőségét, ez így demokratikus. És engedd meg, hogy én is visszakérdezzek: hogyan tudod egyforma áron adni a visszaváltós palackban lévő italt meg az eldobóst, italostul-palackostul? Ingyen kapod az eldobós palackot? Vagy pénzt adsz azért, hogy több legyen a szemét? És mitől könnyen kezelhető az eldobós palackod? Azt gondolod, hogy bárhol: erdőben, mezőn eldobhatom, mert nem izgat a betéti díj? (Úgysem dobom el.)
Szóval én a visszaválthatót választom. Meg kell értsd, nem veszek eldobós palackot. Tíz éve még a konzervesüveget is visszaváltottam, 50 fillérért. Azóta nem lehet, tehát nem veszek üveges konzervet. Ha a pepsis palackot sem lehet majd visszaváltani, Pepsit sem fogok venni. Meg a barátaim se. Sajnálom, de ez fontos dolog. Egy kicsit sikerült takarékosabbá tenni a világot pár éve, amióta újra visszavisszük az üres üdítőspalackot, a boltokból pedig az üres rekeszekben az üres teherautók visszaviszik oda, ahonnan hozták. Kimossák, friss italt töltenek bele. Sokszor. Kicsit többet dolgozunk, Ti is, mi is, és mindig eggyel kevesebb műanyag szemét lesz. Walthier Tamás, Budapest

Marhavész
Október 13-i számukban a kihalófélben lévő szürke marháról olvashattunk. Megtudhattuk, hogy egyre fogy az állomány, és nem tudják, hová vész. Elnéztem a cikk közepén lévő képet, és rögtön minden megvilágosodott bennem. Az a kép önmagáért beszél, és felháborító! Mit is látunk rajta? Azt, hogy egy teherautó platójáról ugratják le az állatokat – de hogyan? Körülbelül 1,5 méter magasról hatják le az állatokat, amelyeknek súlya közel egy tonna, ahelyett, hogy lejárórámpán segítenék az állatok lejutását a földre. Gondozójukban fel sem merül, hogy milyen sérülést szenvedhetnek el emiatt ezek a nemzeti kincsnek tartott jószágok? Máté Miklós, Érd

Dr. Rumpf János (egyetemi tanár, Sopron): Ugró Miklósnak az Aczél Zénó antinómiája című cikke, valamint Kristóf Attilának az Én nem tudom, ki blöfföl című írása (Magyar Nemzet, október 30. és 31.) talán Aczél Endre számára is időben és érthetően mutattak rá a demagóg írásának matematikai megalapozatlanságára. Ennek ellenére Juszt László és asztaltársasága a Magyar ATV Sajtóklub extra műsorában még mindig ezt a bődületes bakit helyezték a kormányt lejáratni igyekvő gunyoros bírálatuk központjába. Az azonban már engem is megdöbbentett, hogy Juszt László egy másik parnere az ATV Magánbeszélgetés című csevegőműsorban: Békesi László (!) közgazdász (!), kétszeres volt pénzügyminiszterünk (!) is ezzel az általános iskolások esetében is szégyellnivaló hibás érveléssel próbálta a gazdaság mai irányítóinak egy megállapítását nevetségessé tenni. Csak most értettem meg, hogy minden „jó szándékuk” ellenére miért sikerült így a Békesi-csapat levezényelte spontán privatizáció és az ugyancsak általa előkészített Bokros-csomag! Ha ugyanis egy pénzügyminiszter (címzetes egyetemi tanár, kandidátus stb) sem érti már a kamatos kamatszámítás egyszerű összefüggéseit, hát hová jut a világ? Nyilván Rosztovban végzett főnöke sem tudta a hibás számításokat kijavítani... Amennyiben 2002-ben bekövetkezne visszatérésük (amit nem hiszek), egy ingyenes jó tanács számukra: vegyenek majd egy kalkulátort, nyomják meg az yx gombot és a szorzójelet, kétszer is, a következő számok bevitelével, és megkapják az eredményt: például a 2(1,1015) kb. egyenlő 4(1,0515). Vagyis a 15 év alatti kétszeres fejlődési ütem behozza az induláskori 50 százalékos elmaradást (2 és 4 helyett írható tízezer és húszezer is, Békesi László példájához igazodva...).
*
Németi Balázs (Tapolca): Bejött Amerika! És Hollywood meg a multikulturalizmus immár a magyar megemlékezések napjait is behálózzák. Azt már persze a kisiskolás is tudja, hogy november 1-je nem mindenszentek napja, hanem Halloween. Na meg azt is nyilván, hogy ilyenkor gyertyát gyújtani olyan gyerekes, vagy mi: gyújtogatni és szórakozni, mint szilveszterkor viszont annál „trendibb”. Sőt akárki meglássa, bejön a tojásdobálás divatja is, mert az olyan izgis foglalatosság, és különben is. Amerikában ilyenkor minden fiatal ezt csinálja, tökmaskarában. Tök jó! És ha mindez még nem lenne elég, majd főműsoridőben nézhetjük a kereskedelmin az elméjében kissé betegecske kis Michael Myerst, amint egész családját lekaszabolja a konyhakéssel. Ugyan már! Még hogy nem hallottak a kis Myersről, hiszen nincs iskolás, aki ne látta volna a filmet, a Halloweent. Meg a második részt, meg a harmadikat, meg a... Szóval én előrelátó módon beszereztem egy esőkabátot dupla csuklyás változatban. Jöhet a tojászápor, én felkészültem. De félek, Michael Myers Amerikájával szemben elvéreznék...
*
Ervin G. Szilva (Hollywood, Florida Állam): A Magyar Nemzet október 12-i számában Schulek Mátyás a 22. oldalon azt írja, hogy a CNN hatására a magyar média a tálib és a talibán megnevezést felváltva, helyesen vagy helytelenül használja. Erre csak egy válasz lehet. Amikor a törökök Magyarországot megszállták még média sem volt, sem CNN, míg a magyar nyelvben a muzlim és muzulmán melléknevek felváltva nagyon jól megéltek egymás mellett. Az én nyelvtani tanulmányaim 1940 és 46 között nagyrészt befejeződtek, akkor indult meg az ikes igék helyes vagy helytelen ragozásának kényszerítése, nagyrészt a sváb magyar- tanárok és a lipótvárosi újságírók munkássága alapján, amit én a somogyi népi magyar nyelvezetemmel sose tudtam megemészteni. Amit viszont az okos nyelvtanárok sose vettek észre, véletlen felfedezés eredménye: az angolszalonna, vagyis a bacon abból a magyar bakonyi sertésből származik, ami nagyon jól megállta a helyét az angol hajózás történetében.
*
Németh Andor (Budapest): Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője kijelentette, hogy amennyiben értesülése nem helytálló a miniszterelnök úr édesapjának korrupciós ügyeiről, lemond mandátumáról, és a jövőben sem jelölteti magát a választásokon. Mivel világossá vált, hogy informátora hazudott (magyarán: régóta nincs semmiféle bizonyíték), ismerve a képviselő szilárd jellemét és baloldali körökben legendás igazmondását, a politikai élettől való visszavonulása bizonyosan megtörtént. A parlamenti közvetítések alkalmából azonban naponta többször látni egy magát Bauer Tamásnak nevező egyén felszólalását, aki a megszólalásig hasonlít a volt képviselőre. Jó volna, ha a körmére néznének ennek az ál-Bauernek, még ha körmönfont módon körömszakadtáig tagadna is.
*
Rakáts Edit (e-mail): A nemzetközi terrorizmust támogató, de a kábítószerek előállítását és forgalmazását állítólag komolyan ellenző tálib vezetők ellen megindult harci cselekmények közben a terrorizmus ellen összefogó államok nem tudnának egyúttal a kábítószer-kereskedelem ellen is elérni egy hatásos és átfogó világméretű együttműködést? Sajnos, a kábítószerfüggés és a drog terjesztés évente több halálos áldozatot szed, mint a szeptember 11-i terrorista merényletek.
*
Csomor Gergely (Budapest): Negyven éve vagyok „szervezett dolgozó”, szakszervezeti tag. Negyven éve várom, remélem, hogy a szakszervezet a május 1-jei virslin és a két-három évenkénti üdülésen túl is képviselje az érdekeimet, különösen az utóbbi tíz évben, amióta a munkáltatóm magántőkés. Ez sajnos késik. Ezzel szemben választási együttműködést kezd egy parlamenti párttal, megkérdezésem, beleegyezésem nélkül. Ez így elment az egypártrendszerben, de ma hat parlamenti és tucatnyi oda törekvő párt kéri a szavazatomat. Engedtessék meg, hogy legalább a választás napján, titokban, szabad embernek érezzem magamat.

Kedves Olvasók!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74.