Bármerre járunk, szemétkupacokat látunk a vasút mentén, árokparton, erdők mélyén, szántók szélén, külvárosi telkeken, közparkokban. Magyarországon évente csaknem hetvenötmillió tonna hulladék keletkezik. Ebből a települési hulladék 4,5 millió tonna (22,5 millió köbméter), amelynek mindössze három (!) százalékát hasznosítják újra, vagyis a túlnyomó része szemét marad. Ha a termelés-fogyasztás az eddigi ütemben halad, 2008-tól már évi 5,2 millió tonna kommunális hulladék ártalmatlanításáról kell gondoskodni. Tovább növeli ezt az évi hárommillió tonnára becsült építési-bontási törmelék.
Január óta hulladékgazdálkodási törvény szabályozza a környezetvédelem e nagyon elmaradott területét, a teendőket pedig a parlamentnek benyújtott országos hulladékgazdálkodási terv jelölte ki. Ebben az szerepel, hogy a kommunálishulladék-lerakást 2008-ra a jelenlegi háromnegyedére kell visszaszorítani. Ez természetesen csak a legális elhelyezésre vonatkozik!
A környezetvédelmi szakértő leemel a szeméthegy tetejéről egy Xiladecor-dobozt, majd rábök egy több köbméternyi aszfalt- (bitumen- és kőzúzalék-) halomra: „Itt veszélyes hulladékok is vannak!”
Több teherautó pöfög a közelben, mellénk érve felgyorsítanak. Nem látunk fel a platókra, nem tudjuk, hogy hulladéktól akarnak-e megszabadulni, vagy tisztességes céljaik vannak, ugyanis itt, az Akadémia telep mögött – XVII. kerület, Rákoskeresztúr – könnyűvérű lányok is őgyelegnek. Akácerdőfoltokkal szegélyezett bekötőutak: az ilyen környezet vonzza igazán a hulladékot! A kupacok vándorolnak: ahol tavaly volt egy halom, ott most nincs, de arrébb új dombok keletkeztek.
Sándor Csaba nemcsak az EMLA Környezeti Management és Jog Egyesület koordinátora, hanem az egyesülethez kapcsolódó alapítvány titkára is. A civil pályáztatók a legkülönfélébb egyetemek diákjai számára hirdetnek ösztöndíjas kutatási programot. Nemrég fölmérették a Rákos-patak egész vízgyűjtő területét: Angyalföld, Zugló, Kőbánya, Rákoskeresztúr, aztán tovább Pécel, Isaszeg, Gödöllő és Szada… Több mint száz illegális hulladéklerakót vezettek fel a térképükre. Nagy többségük a környék szennyeződésre legérzékenyebb területein fekszik.
Egy másik EMLA-vizsgálódás a Tisza-tó tájékára irányult. A helyi hulladékhelyzettel kapcsolatos adatok arra intenek, hogy e kiemelten fejlesztett turisztikai térségben sincs megoldva a kérdés. Sok kisebb településen hiányzik a szervezett elszállítás, a lakosság a hagyományos, szigeteletlen falusi telepekre, természetes vagy bányászatból visszamaradt mélyedésekbe hordja a szemetet.
A Tisza-tó településeinek illetékesei általában bíznak a Tiszafürednél épülő regionális lerakóban, ám Sándor Csaba kétli, hogy azokat, akik évekig a falu határába szállították a hulladékot, majd rá lehet bírni a díjfizetésre. Egyébként ahol azelőtt is volt szemétszállítás, ott sem szűnt meg az illegális lerakás, mivel a szolgáltatás meghatározott mennyiségre szól. A többletet legfeljebb szívességből viszi el a kukásautó.
„Nincs rendjén, ha minden településhez tartozik egy szeméttelep – érvel a regionális hulladéklerakókat szorgalmazó Környzetvédelmi Minisztérium nevében Biacs Tamásné hulladékgazdálkodási főosztályvezető. – Erősen csökkenteni kell a lerakóhelyek számát. Átlagosan harminc kilométeres körzetben százezer lakosra kell hogy jusson egy, de szigorúan ellenőrzött lerakó, így a környzetvédelmi felügyelőknek sem kellene ezerfelé rohangálniuk.”
Hazánkban több mint 2700 hulladéklerakó található, ebből azonban csak 728 működik bejegyzetten, vagyis közszolgáltatás keretében. A telepek többsége nem jól szigetelt, s mintegy kétezerre tehető a használaton kívüli vagy az illegálisan használt. Biacs Tamásné szerint az utóbbi tíz évben elkészült 73-75 lerakó már nem szennyezi a környezetet, ugyanis megfelelő műszaki védelemmel, monitoringrendszerrel és biogáz-elvezetővel szerelték fel őket.
Az engedélyeztetési eljárás szigorúnak ígérkezik. Az Európai Unió környezetvédelmi jogrendszeréhez és követelményeihez igazodva 2002 végéig minden egyes lerakót felül kell vizsgálni: a legálisakat, amelyek túl vannak már az 1993-as kormányrendelettel megkövetelt hatásvizsgálaton, és a félig legálisakat, amelyeknek valaha az önkormányzatok jelölték ki a helyét, de abba a környezetvédelmi hatóságnak még nemigen volt beleszólása. Végül felülvizsgálják a vadlerakókat is. Ez utóbbiak légi felvételeken is alapuló feltérképezésén már javában dolgoznak a területi környzetvédelmi felügyelőségek.
A felülvizsgálati munkát júniusban kezdte meg a négymillió eurós PHARE ’99 program pályázati nyertese, a holland IWACO BV és a magyar Canor International.
A felmérési eredmény alapján a környezetvédelmi hatóság vagy bezáratja, vagy engedi tovább működni az egyes lerakókat, esetleg feltételhez köti a használatukat. Az biztos, hogy a vizsgálat lezárása után sokkal több lerakóhely számít majd illegálisnak. Ezeket lezárják és rendbe teszik, ha pedig indokolt, felszámolják. „Az egységes hulladékgazdálkodáshoz nélkülözhetetlen, hogy 2003-ra teljeskörűen szerveződjék meg a kommunálishulladék-kezelési közszolgáltatás – jegyzi meg a főosztályvezető. – Ezt a lakosoknak a szennyező fizet vagy a termelői felelősség elve alapján éppúgy el kell fogadniok, akár a közüzemi díjakat! Az ártalmatlanítás megoldásában az önkormányzatokat anyagilag is arra ösztönözzük, hogy társuljanak a regionális, tehát olcsóbb működtetésű hulladékkezelés érdekében.”
Nagy Erzsébet, a Belügyminisztérium településüzemeltetési irodájának vezető főtanácsosa KSH-adatokat idéz: a kétezer alatti állandó lakosú települések közül 560, a kétezer fő vagy a fölötti lélekszámúak közül negyvennégy nem rendelkezett hulladék-közszolgáltatással a törvény hatálybalépésekor. A Környezetvédelmi és a Belügyminisztérium kétmilliárd forintos közös pályázati kiírása ugyan valamennyi településnek szól, de a szóban forgó mintegy hatszáz önkormányzat elsőbbséget élvez. A pályázat tárgya többek között gyűjtőedényzet és hulladékszállító jármű beszerzése, komposztálótelep építése. A májusban benyújtott százötvenöt pályázat közül száznegyvenötöt tudtak érdemben elbírálni. A sikeres pályázók körülbelül 850 millió forinthoz jutottak. A fennmaradó több mint egymilliárdra újra meghirdették a pályázatot. Ez a második forduló nemrég zajlott le.
Annak okát, hogy a leginkább érintettek közül sokan be sem nyújtották a pályázatot, Nagy Erzsébet nem kis részben abban látja, hogy a kiíráskor az önkormányzatok – különösen a legapróbbak – már nem tudtak változtatni az évi költségvetésükön. A tárcák által adható támogatás mellé ugyanis 30-50 százaléknyi saját részt kellene rendelni.
Jövőre csak a legfeljebb kétezer vagy annál kisebb lélekszámú települések élveznek elsőbbséget a pályázaton. Nagy Erzsébet szerint a hulladékgazdálkodási törvény végrehajtása nem lesz egyszerű, mivel ugyanaz a feladat hárul egy törpefalura, mint a fővárosra. Szerinte a legapróbb, ráadásul munkanélküliséggel, szociális gondokkal terhelt településeknek lehetőséget kellene adni a feladat egyszerűsített megoldására, „új ruha” helyett úgymond a „nadrág megfoltozására”. A pályázat kiírói jövőre a jelenleginél jóval nagyobb összegű támogatást képzelnek el például a hulladékgyűjtő edényzet beszerzéséhez, ugyanakkor indokolt az is, hogy az aprófalvak egyszerűen utánfutós traktorral oldhassák meg a szemét összegyűjtését.
A Belügyminisztérium vezető főtanácsosa hangsúlyozta: „Az önkormányzatoknak társfinanszírozással, résztulajdonosokként kell társulniok a regionális feladatra. Az elbírálók nem támogatják az olyan kísérletet, amikor némely önkormányzat azért szeretne – a szomszéd önkormányzatok beleegyezése nélkül – túlzott infrastruktúrát, hogy előre monopolhelyzetet idézzen elő, üzleti körébe vonva a környező településeket.”
A 6200 lakosú Jászladány a legnagyobb olyan község, amelynek területén még nincs szervezett hulladékbegyűjtés. A falubeliek egy 1974-ben engedélyezett szeméttelepre – agyagbánya gödrébe – viszik a háztartási szemetet. Már aki odaviszi, és nem „veszíti el” úton-útfélen… Az első körben nem nyertek a szervezett hulladékkezelés eszközeinek vásárlására kiírt központi pályázaton. Kukára és járműre egyaránt 80-80 százalékos támogatást kértek. A bírálóbizottság második körre utalta a jászladányiakat. Az eredmény hamarosan megszületik. „Ha meg is kapjuk a kért támogatást, a lassú közbeszerzési eljárás miatt januárban biztosan nem tudjuk megkezdeni a szemételszállítási közszolgáltatást – mondja Dankó István polgármester –, pedig a lakosság arányát tekintve az ötödik legnagyobb befizetői vagyunk a Jásztelek határában épült lerakónak. A kötelezettségnek tehát eleget szeretnénk tenni, ám forráshiánnyal küzdünk. Nagyobb támogatás kellene a 2100 gyűjtőedény megvételéhez. Két éve félszázalékos eltérés miatt kerültünk le az elmaradott térségeknek járó, normatív többlettámogatásban részesülők jegyzékéről. Azóta tizenhat százalékosra növekedett a munkanélküliségi rátánk, vagyis jóval magasabb az országos átlagnál, felülvizsgálat azonban csak kétévente van.”
Folytatjuk
bankjegy
Hamis bankjegyek áraszthatják el az országot
