Most, amikor hatalomra törekvő politikai erők azzal igyekszenek kérkedni, hogy ideológiamentesen kívánják az országot kormányozni, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség büszkén vállalja, hogy stabil, kiérlelt, a legnemesebb európai értékekre építő politikai hitvallása van. A magyar kereszténydemokrácia egyik legkiemelkedőbb alakja, Barankovics István hamvainak Magyarországra érkezése arra figyelmeztet mindannyiunkat, hogy ne feledjük: a magyar demokrácia nem gyökértelen, vannak folytatható hagyományai. A politika nem elvtelen taktikázás, nem a szavazópolgárok bizalmával való bűvészkedés, hanem erkölcsi elkötelezettséggel is művelhető, az emberek boldogulását megteremtő szolgálat – mondta lapunknak Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség társelnöke.
– A rendszerváltozás éveiben hatalmas versenyfutás kezdődött a kereszténydemokrata jelző megszerzéséért, számos politikai szervezet hivatkozott kereszténydemokrata értékekre.
– A politikára érzékeny választópolgárok jelentős része igényli a kereszténydemokrácia értékeinek képviseletét. Éppen a versenyfutás eredményezett számos vitát a kilencvenes években, sőt a jó ízlést is nélkülöző veszekedést. Mára letisztult a kép. A Fidesz-frakcióban dolgozó MKDSZ a kereszténydemokrácia letéteményese.
– Miért nem alakul párttá az MKDSZ?
– Mert nincs rá szükség. A miáltalunk a Fidesznek szállított öszszes kereszténydemokrata ötlet megvalósult, beépült a kormányprogramba. Amikor a jobbközép kormány szociális intézkedéseket, a családokat megerősítő lépéseket tesz, amikor a magyar kis- és közepes vállalkozásokat támogatja, kereszténydemokrata kormányként cselekszik. A kereszténydemokrácia olyan ideológiai alap, amelyet ma sem nélkülözhet a magyar demokrácia, kipróbált, működő, jólétet teremtő politikai mozgalom. Itt volt az ideje, hogy az a Barankovics István is hazai földben nyugodjék, aki lelkében, szándékában, gondolkodásában igazán sohasem tudott elszakadni hazájától.
– Barankovics emigrálása 1949-ben a kommunista diktatúra előtti kapitulációt is jelentette?
– Nem tehetett mást. Naplójából gyakran idézik azt a megállapítását, hogy „emigrációba az ember nem megy, hanem kényszerül”. Ő akkor kényszerült elmenni, amikor 1949 elején világossá vált számára, hogy a diktatúrával szemben többé nem folytathatja politikai küzdelmét az emberi jogok tiszteletben tartásáért és a parlamenti demokráciáért, ugyanakkor felrémlett előtte az a lehetőség, hogy a már előkészítés alatt álló Mindszenty-perben esetleg akarata ellenére felhasználhatják.
– „Csak” elüldözött áldozat volt, vagy tehetséges politikus is?
– Államférfi volt. Elmenni kényszerült, de emigráns életének huszonöt éve alatt nem szűnt meg hazája politikai, társadalmi életét figyelemmel kísérni, írásaiban elemezni, és kitűnő külpolitikai érzékével keresni Magyarország szovjet blokkból való szabadulásának esélyeit. Barankovics az emigrációban már régen felismerte, hogy minden esély megvan az egységessé váló Európa és az Egyesült Államok felülkerekedésére a szovjet zsarnokságon. Politikai éleslátását bizonyítja, hogy pontosan látta azt a folyamatot, amely három évtized elmúltával a kelet-európai döntő változásokhoz vezetett. Dessewffy Gyula, a régi barát így emlékezett meg róla halálakor. „Szenvedélyek vulkánja izzott benne, de érzelmeit, temperamentumát mindvégig fegyelmezte, indulatait vasakarattal józan eszének rendelte alá… Egy beszélgetésünk során New Yorkban Barankovics megfogalmazta az államférfiról alkotott elképzelését. Az államférfi elvek és erkölcsi törvények alapján cselekszik, hajlandó saját érdekeit a közérdeknek alárendelni, távlatokban lát és gondolkodik. Ezek szerint Barankovics István az erkölcstelen és elvtelen politikusok tombolásának korszakában államférfi volt, még akkor is, ha törekvéseit nem koronázta siker.” Végre, hosszú idő után, születésének 95., halálának 27. évfordulóján magyar földben, a Kerepesi úti temetőben nyugodhat. Remélhetőleg nemcsak az egykori politikus földi maradványai, hanem szellemi öröksége is végleg hazatért.
Alapjogokért Központ
Május óta lejtmenetben van Magyar Péter
