A fények városa

Hát akkor forduljunk egyet a karácsonyi forgatagban. Irány a Vörösmarty tér, a hazánk egyetlen hagyományőrző vásárának otthont adó közterület, ahol európai körülmények között lehet puncsot, forralt bort, valamint zsírtól csöpögő sült cupákot, hagymás, tejfölös lángost, májas, véres hurkát és kalbászt fogyasztani. Néhány hétre egy tenyérnyi vidék költözik a fővárosba, kosárfonóstól, fafaragóstól, némiképp javítva az egyéb időszakokban enyhén lélektelen és embertelen budapesti hétköznapokon.
A rendezvény legnagyobb ereje, hogy a polgárokat visszavezeti a kötetlen társalgás elfelejtett műfajához. Mert amikor a talponállóként üzemelő hevenyészett étkezdében az ember odakönyököl a sült és a házi csalamádé közé, akkor nincs mese, valamit mondani kell, minimum azt, hogy jó étvágyat. És a Szabolcsból érkezett árusokkal is illik néhány szót váltani, legalább annyit, hogy igen szép portékával tetszett leküzdeni azt a néhány száz kilométert. S miközben a híres cukrászda ablakaiban nap mint nap kinyílik egy adventi meglepetés, a színpadon váltják egymást a kicsit didergős, ám annál jobb zenekarok, hogy helyre kis produkciókkal szórakoztassák a nagyérdeműt. Idilli hangulat.
Pár éve még szomorúan sétáltam a hasonszőrű bécsi vásár kézzel faragott pavilonjai között, elnézvén az elégedett arccal lófráló sógorokat. Magamban pedig dühöngtem, hogy nem elég a konvertibilis siling, meg a Máriahiffelstrassze, de még a hagyományőrzésben is előttünk járnak. Ennek azonban vége, tegnap fordult a kocka, s a köztéri karácsonyi vásár műfajában immár véglegesen magunk mögött hagytuk nyugati szomszédainkat. Nekünk ugyanis olyanunk van, amiről az osztrákok még csak nem is álmodnak.
A kultúrantropológiai szenzációt talán ha tucatnyi honfitársunknak köszönhetjük, a névtelen hősöknek, akik áldásos tevékenységükkel egyedivé varázsolták a fővárosi kézműves kirakodót. A lelkes, leginkább sokgyermekes családanyák alkotta rohamcsapat már egy esztendővel ezelőtt is próbálkozott, ám a tavalyi akciósorozat – máig sem tudni, miért – nem hozta meg a kívánt eredményt. Biztatóbbra sikeredett az augusztus huszadikai kaland, midőn az asszonykák az ünnepi tűzijáték fényeit is elhalványító UV giliszták értékesítésére tettek kísérletet. De megérte a sok-sok próbálkozás, s az érvényes VÁM-papírok nélkül érkező áru miatti álmatlan éjszaka, hiszen a csapat, s velük a Vörösmarty tér vására is révbe ért.
Mert a sok-sok hagyományőrző termék között, mint az alagút vége, fénylenek az illegális árusok műszálas Mikulás-sapkái. A fejfedőket apró ötágú csillagnak álcázott lámpácskák díszítik, amelyek a zsebbe rejthető tartóselem energiájának engedelmeskedve ünnepi villódzásba borítják a sipka boldog tulajdonosát. Csak egy mozdulat, s a fény máris körbeszalad az ember feje körül, épp ellentétes irányban, mint a téren járőröző közterület-felügyelők.