Másfél hónapja érkezett Magyarországra. Milyenek az első benyomásai? Bizonyára meglepődött, hogy mennyi munkája lett hirtelen...
– Az első benyomásaim rendkívül kedvezők Magyarországról. Tudom, hogy a csatlakozási folyamat kritikus szakaszában érkeztem, ezért minden erőmmel azon vagyok, hogy maximálisan megfeleljek a feladatomnak. S való igaz, rögtön belekerültem a „sűrűjébe”. Röviddel hivatalba lépésem után tették közzé az Európai Bizottság éves jelentését, ez jelentős esemény volt mind Magyarország, mind az unió szempontjából, így számomra is. Azután három hét alatt három EU-biztos járt Budapesten. Ez bizonyította, milyen nagy figyelmet szentel az Európai Bizottság ennek az országnak, és hogy itt Budapesten milyen jól felkészült szakemberek, politikusok egyengetik a csatlakozási folyamat előrehaladását. Azóta is állandóan jövök-megyek, s lépten-nyomon azt tapasztalom, hogy a magyarok elszántan akarják az uniós tagságot.
– Számunkra a jövő ígérete a csatlakozás, a mától zajló EU-csúcson pedig Európa jövője a fő téma. Milyen döntéseket vár a laekeni találkozótól?
– A szeptember 11-i támadások után az Európai Unió nagy erőfeszítéseket tett a terrorizmus elleni harc fokozásáért. Az ezzel összefüggő konkrét intézkedéseket tömörítő csomag most kerül az azt jóváhagyó vezetők elé. Az európai uniós polgárok szemében megnőtt a biztonság jelentősége. Erre is odafigyelnek az állam- és kormányfők. Emellett valóban az unió jövőjére összpontosul a figyelem. A Laekenben születő döntések értelmében alakul majd meg a jövő év elején az a konvent, amely a bővítéshez nélkülözhetetlen belső reformok elindítására hivatott. Temérdek munka vár tehát mindannyiunkra, ám a lényeg az, hogy prosperáló, hiteles, alapokmányát és intézményeit tekintve még hatékonyabban működő Európai Unió szülessék mindebből. Olyan, amelynek legyen bár akár 25 vagy annál is több tagja, élvezi polgárai támogatását. Látnivaló az is, hogy a bővítés során az első körben kis államok nyernek felvételt, meg persze Lengyelország...
– Valóban úgy gondolja, hogy Lengyelország benne lesz az első körben?
– Teljes mértékben. Nagyon is mesterkélt lenne, ha kizárnánk az első körből ezt a rendkívül európai, rendkívül közép-európai országot. Lehet róla spekulálni, s végül ki is maradhat az első körből, de akkor sem szabad eleve így kimondani! Minden valamirevaló forgatókönyv az első körben számol Varsóval. Annyit beszélünk Európa újraegyesítéséről, hogyan is lehetne ezt elképzelni Lengyelország nélkül?! Akár már az első körben. Vagy kicsit később.
– Miként ösztönözheti Európa újraegyesítését a laekeni találkozó a legjobban?
– Rögvest egy konkrétummal kezdem: a csúcs résztvevői felajánlják a lehetőséget a tagjelölteknek, hogy vegyenek részt az Európa jövőjéről zajló vitában. Így első lépésként Magyarország egy kormányzati és két parlamenti képviselőt küldhet a konventbe. Azt is remélem, hogy a tagországok vezetői már Laekenben megteszik az első lépést a majdan akár 25 tagot is befogadó Európai Unió irányába. Az persze már a magyarok, a lengyelek és a többi csatlakozó integrációja is lesz, s közösen kell megfelelnünk a kihívásoknak, amelyek belülről és kívülről, az Egyesült Államok, Japán, Kína felől érik a közösséget. A már említett konventre hárul a feladat, hogy kialakítsa a jövő terveit, forgatókönyveit, modelljeit. S várható, hogy nem különösebben rajonganak majd ezekért a tagországok kormányai. Néhány közülük máris attól tart, hogy túl sok mindenbe akar beleszólni a konvent, és hogy az azt követő kormányközi konferenciára is túl hamar kerülne sor. Az aggódók egy része kormányzati szinten szeretne dönteni az egész közösség jövőjéről. Mások, a kevésbé „EU-gondolkodású” tagországok később szeretnék kezdeni a kormányközi konferenciát, az integrációpártiak pedig a mielőbbi megnyitás mellett törnek lándzsát. Joschka Fischer német külügyminiszter például néhány napja éppen itt, Budapesten arról beszélt, hogy technikai okokból már 2003 végén el kellene kezdeni a konferenciát, mert különben megzavarhatja a 2004 júniusában sorra kerülő európai parlamenti választásokat. Ha Magyarországot nézzük, amely az egyik legbiztosabb tagja az első körnek, akkor azt kell mondanom, máris óriási érdeklődéssel várjuk, hogy miként kapcsolódik be ebbe a szerteágazó vitába. A magyar elképzeléseket már megpendítette a miniszterelnök, amikor az EU-tagországok nagyköveteivel ebédelt, és a külügyminiszter is, amikor az Európai Bizottság illetékesével, Michel Barnier biztossal találkozott. Magyarország láthatóan elszántan törekszik arra, hogy teljes jogú résztvevője legyen ennek a vitának, ám az egyelőre még nem derült ki, hogy a minimalisták vagy az ambiciózusak oldalán akar-e kikötni. Másrészt, ahogy már említettem, a konvent munkájában parlamenti képviselők is részt vesznek, akik várhatóan különböző – meglehet, éppen ellenzéki – pártokhoz tartoznak majd.
– Biztos abban, hogy a tagjelöltek bízhatnak a göteborgi ígéretben, amely szerint az Európai Bizottság 2002 végére kész velük lezárni a csatlakozási tárgyalásokat, ha felkészültek a belépésre, majd teljes jogú tagként akár részt is vehetnek az európai parlamenti választásokon 2004 nyarán?
– Ez még csak egy forgatókönyv. De bizonyára tudja, hogy a politikában sosem szabad semmit százszázalékosnak tekinteni. Biztosra vehető azonban, hogy néhány tagjelölt – a brüsszeli bizottság szerint akár tíz is – képes lehet a csatlakozási tárgyalások lezárására 2002 végére. Ez a szám – a tíz – már el is tűnt a tagállamok legutóbbi külügyminiszteri találkozójának záródokumentumából, de az nem változott, hogy egy bizonyos számú ország biztosan készen áll majd a csatlakozásra. Ha Magyarország köztük lesz, akkor nehéz elképzelni azt, hogy miként lehetne halogatni a belépését. A tárgyalások lezárását megkönnyítendő az Európai Bizottság arra készül, hogy jövőre előbb – már októberben – kiadja az országjelentéseket, és azt ígéri, hogy objektív és „fair” értékeléseket készít majd minden tagjelöltről. Tehát akkor jön el az igazság pillanata...
– Mit csinálnak akkor, ha a már említett tíz tagjelölt mindegyike felkészül 2002 végére a tagságra? Képes lesz az EU befogadni valamennyiőjüket? Egyáltalán, ön kedveli a big bang formulát?
– A hivatalos válaszom az, hogy igen, kedvelem. A big bang formula a legegyszerűbb módja a bővítés kezelésének. Nincs nagy különbség aközött, hogy nyolc vagy tíz ország nyer felvételt, már ami az Európai Unió kötelezettségeit illeti.
– Milyen feladatokkal kell még megbirkóznia Magyarországnak ahhoz, hogy elérje célját: a csatlakozási tárgyalások 2002 végén történő lezárását és a 2004-es csatlakozást? Az EU, s személy szerint az ön csapata hogyan tudja segíteni ezt a munkát?
– Előfeltételként fontos lenne, hogy a jövő évi választások csatározásai során a pártok ne gördítsenek akadályokat a csatlakozás útjába. Másrészt van néhány terület, ahol még nem sikerült megegyezésre jutni: ilyen a versenyjog és a médiatörvény. Látni kell azonban, hogy csak akkor lesz esélyük a csatlakozásra, ha megoldást találnak ezeken a területeken. További erőfeszítésekre van szükség a szociális párbeszéd, a közbeszerzések átláthatósága terén, a romák helyzetének javításában és az adminisztratív, jogi-igazságügyi kapacitás fejlesztésében. Bízom abban is, hogy sikerül megnyugtatóan rendezni a szomszéd országokkal a státustörvény miatt kialakult vitákat, és nem keletkeznek komoly politikai problémák ebből. Hangsúlyozni kívánom azonban, amennyiben rendben mennek a dolgok, úgy Magyarországnak minden esélye megvan arra, hogy megfelelő rugalmassággal 2002 végére lezárja a csatlakozási tárgyalásokat. Ehhez az Európai Bizottság és annak itteni képviselete kész minden segítséget megadni.
Volodimir Zelenszkij
Zelenszkij megint mások pénzét költené
