A leggyengébb láncszem

Pár hónappal azután, hogy a csigatelevízió (a Pintér-féle tv2) sugározni kezdte a Leggyengébb láncszem című brutális vetélkedőműsort, felmérés jelent meg a bulvársajtóban a sorozattal kapcsolatban. A felmért emberek hozzászólásaiból kiderült, a műsor leggyengébb láncszeme maga Máté Krisztina, az adás házigazdája, függetlenül attól, hogy egyvégtében, amíg a műsor tart, harsog, ordít, rikácsol, rendreutasít és vérig sért minden résztvevőt. (Itt jegyzem meg, ujjpercem sem sajnálja a megtaposott játékost. Aki Máté Krisztinánál szeretne szellemi jópontokat kijárni, az maga is problémás eset, orvosért kiált.)
Hogy Máté Krisztina tud-e a visszajelzésekről, arról nincs hír – mindenesetre harsog rendületlenül. Természetesen reklám is megelőzi az adást, maga Krisztina néz ránk fenyegetően a beharangozóban. Aki ettől nem riad meg, az megnézheti a műsort. A többieknek jó éjszakát.
Jelentem, erősen elvadultak a televíziós műsorok, lám, itt ez a szőke, törékeny nagylány, lüktető erekkel vicsorog, fröcsköl, összeugraszt a képernyő előtt, ahelyett, hogy lemenne vásárolni a sashalmi piacra, abroszt horgolna, vajat köpülne, fonóba járna. Mint a nagymamáink régen. Nem, ez a Kriszta már egy más Kriszta. Ő odaáll velünk szemközt, tekintetéből szikra lövell kifele, és mindenképpen be akarja bizonyítani, világra alkalmatlan, hitvány emberek vagyunk, ha lenne itt egy Taigetosz, már taszíthatnának is lefele. Míg ezt sugallja a Kriszta, ő maga ott áll dacosan, hetykén, a kamera előtt, fitymálva néz reánk a szellemi magaslatról.
Törpék vagyunk valamennyien.