A társadalombiztosítási alapok kivételével rendkívül kiegyensúlyozott képet mutatott 2001-ben az államháztartás mérlege. Járai Zsigmond jegybankelnök ugyanakkor a közelmúltban a túlköltekezés veszélyére figyelmeztetett.
– Múlt év végén a parlament olyan költségvetési törvényt fogadott el, amely két évre előre meghatározta, hogy milyen kiadási tételeink lesznek. Ebből a szempontból nehezen értelmezhető, több vagy kevesebb kiadásra lenne-e szükség; én azt hiszem, hogy pont annyira, amennyit a múlt esztendőben a kormány és a parlament meghatározott, illetve elfogadott.
Változó helyzetben van a magyar gazdaság, illetve a világgazdasági környezet: egy kis és nyitott országnak mindig tudnia kell egyensúlyozni, ha megfelelő válaszokat akar adni a világgazdaság kihívásaira.
A fő kérdés az, hogy a világgazdasági változások érintik-e annyira a magyar gazdaságot, hogy emiatt módosítani kelljen a költségvetési törvényt. Most úgy látjuk, erre a módosításra nincs szükség.
– Mennyiben hat a világgazdasági lassulás a magyar gazdaságra?
– A lassulás – másként fogalmazva recesszió – kétségkívül hat a magyar gazdaság teljesítményére is. Először vagyunk abban a helyzetben, hogy nem regionális válságra kell a magyar gazdaságnak reagálnia – mint például 1998-ban –, az államháztartás egyensúlyban maradt, az államháztartáson kívüli tételek pedig még kedvezőbben is alakultak a korábbi időszakhoz képest: októberben például az egymást követő negyedik hónapban pozitív az egyenleg a folyó fizetési mérlegben, amire tizenöt éve nem akadt példa. Mind külső, mind belső egyensúlyában stabil a magyar gazdaság, és a magyar kormány megfelelő válaszokat tudott adni a felmerülő kérdésekre.
***
– Említette a folyó fizetési mérleg vártnál kedvezőbb alakulását: elemzői körökben elterjedt az a nézet, hogy a recessziótól tartva a külföldi befektetők kimenekíthetik pénzüket az országból, lerontva az egyébként tényleg meglepően jó mérlegadatokat.
– Ennek egyelőre semmi jele, sőt az év végi adatok azt igazolják, hogy kisebb mértékű a profitrepatriálás, mint korábban. Úgy tűnik, hogy a magyar gazdaság ebben a lassuló környezetben is 1,5–1,8 milliárd eurós működőtőkét vonz évente. A beruházási adatokat megnézve pedig világosan látszik, hogy nem igaz az a kijelentés, miszerint a beruházási célú import visszaesett: ez a tétel is hasonló képet mutat, mint korábban.
Egyébként néhány külföldi elemző már megemlítette azt a tényt, hogy a világgazdasági lassulás kiválthat vagy előrehozhat olyan döntéseket, amelyeket egy növekedési fázisban nem hozott volna meg a külföldi tulajdonos. Mondok erre egy példát: ha egy külföldi multinacionális cégnek működik Nyugaton egy vállalata, az lehet, hogy abban a környezetben már nem versenyképes, és így kiválthatja annak a vállalatnak vagy üzemnek a Magyarországra való áttelepítését.
– Mennyire lehet veszélyes a bruttó államadósság növekedése?
– Meg kell nézni a pontos számokat: ezekből kitűnik, hogy az utóbbi években folytatódott az a folyamat, amely a nettó államadósság csökkenésével járt. Itt mindig össze szokták keverni azokat a számokat, amelyek az ország teljes adósságára vonatkoznak azokkal az adatokkal, amelyek az állami szektor adósságát mutatják. Az államadósság államháztartást érintő része érezhetően csökkent: a tartalékok tizenhárommilliárd euró körül mozognak, az államadósság aránya pedig 56,4 százalékos a bruttó hazai termékhez képest, és idén várhatóan 54 százalék körül alakul, tehát jóval alacsonyabb a maastrichti kritériumokban meghatározott szintnél.
Emellett azzal párhuzamosan, hogy javult az ország adósbesorolása, a vállalatok is egyre kedvezőbb hitelelbírálást kaptak, nagy magyar cégek is kapnak már külföldi kölcsönt. A magánszektor által felvett hitelek pedig nyilván beleszámítanak az ország bruttó adósságába. Még egyszer hangsúlyozom: ez mindenképpen kedvező folyamatként értékelhető.
– Az infláció az év második felében érezhetően csökkent, ugyanakkor – ha nem is veszélyes mértékben, de – lassul a GDP növekedésének üteme is. Mennyire lehet most látni az „alagút végét”?
– Mindig voltak és lesznek óhatatlanul bekövetkező visszakorrigálási időszakok a gazdaságban. Azt gondolom, hogy a recesszió olyan folyamat, amelynek – bár a növekedésre kétségkívül kedvezőtlenül hat – léteznek kedvező hatásai is. Ilyen például az infláció mérséklődése: míg májusban 10,8 százalékot ért el a drágulás éves mértéke, addig novemberre már 7,1 százalékosra csökkent. Az alacsony infláció pedig megelőzi a megtakarítások értékének csökkenését, és a vállalkozói szféra – illetve a lakosság – is alacsonyabb kamattal tud kölcsönhöz jutni. Arról nem is beszélve, hogy amióta elindult és több ízben bővült a lakástámogatási program, azóta egyre olcsóbban lehet kölcsönökhöz jutni, ami szintén élénkítő hatású lehet.
Ami a recesszióból látszik, az egyelőre egy „gomolygó köd”, hiszen ahány elemző, annyiféle prognózis létezik. Általában abban mutatkozik némi konszenzus az előrejelzésekben, hogy jövő év második felére indulhat el újra egy élénkülési szakasz. Persze mindenki Amerikáról beszél, hiszen annak vezető gazdasági szerepét jelenleg senki más nem képes átvenni. Könnyen belátható, hogy sem az európai, sem a japán gazdaság nem lehet a világgazdaság motorja, hiszen ezek a utóbbi térségek is évek óta recesszióban vannak. Ezzel együtt azt hiszem, hogy Magyarországnak az átmeneti időszakban sem kell kétségbeesnie, hiszen a hazai GDP-adat összehasonlítva a német, netán az amerikai és az európai növekedéssel, még mindig impozáns.
– Az már világosan látszik, hogy komolyabb, az adórendszert érintő változtatásokra már csak a következő költségvetési ciklusban lesz lehetőség. Ugyanakkor az elmúlt időszakban történtek az adófizetőket kedvezően érintő apróbb változások.
– Azt hiszem, hogy a magyar adórendszerben a kormány két dologra törekedett: egyrészt a stabilitásra, másrészt pedig a kiszámíthatóságra. Egy olyan adórendszerben, amely az utóbbi években szinte heti gyakorisággal változott, az is érték lehet, ha egy ideig nem módosítjuk gyökeresen. Ezt a stabilitást a piac mindenképpen pozitívan értékelte: az az ígérete a kormánynak, hogy jelentős változásokra nem kerül sor az adórendszerben, a gazdaság számára mindenképp kedvező volt.
Az eltelt időszakban azért be tudtunk vezetni olyan apróbb kedvezményeket, amelyek fontosak voltak számunkra. Ezek közé tartozik többek között a lakástámogatási rendszer és az ehhez kapcsolódó adókedvezmények szélesítése, illetve a nyugdíjasok járulékának leválasztása az adóalapból.
Jövőre persze drasztikusabban is hozzá lehet nyúlni az adórendszerhez. Két irányban mindenképpen érdemes elindulnunk a módosításában: az egyik, hogy keressük a személyijövedelemadó-rendszer még egyszerűbbé, még átláthatóbbá tételének lehetőségeit, a másik pedig az általános forgalmi adó kulcsának a csökkentése. Magyarországon a normál kulcs jelenleg 25 százalék, ami kétségkívül magas: részben az ország versenyképességének javítása, részben az EU-s harmonizáció szempontjából szükséges ennek a mérséklése. Látni kell azt is, hogy az áfán belül a kedvezményes, tizenkettő és nullaszázalékos kulccsal a termékek és a szolgáltatások negyvennyolc százaléka adózik: így csökkenteni kell az újraelosztás mértékét, hogy a kiadási oldalon is legyenek olyan tételek, amelyekből le tudunk faragni.
– Gyakori kifogás a családtámogatási rendszerrel kapcsolatban, hogy a kedvezmények csak úgy vehetők igénybe, ha az ember megfelelő adóalappal bír, magyarul elég a jövedelme ehhez. A családi pótlék pedig – bár alanyi jogon jár – folyamatosan veszít értékéből.
– Szerintem világnézeti váltás történt ebben a kérdésben: annak a kormánynak, amelyik értéknek tekinti a munkát, és értéknek tekinti azt, amit akár az egyén, akár a közösség létrehoz, törekednie kell arra, hogy társadalompolitikai szempontból – a család, a gyemeknevelés elősegítése – szintén ezen keresztül kapjon lehetőséget. Tehát ha értéknek tekintjük a munkát, akkor a kedvezményeinket is igyekeznünk kell a jövedelemhez kötni, és ezen keresztül visszaforgatni a családokhoz. Szerintem inspirálni kell az embereket arra, hogy legálisan helyezkedjenek el, vállaljanak munkát, és éreztetni kell velük, hogy így többre vihetik, mint ha nem tesznek semmit boldogulásukért. Külön kell választani a szegénypolitikát és a családpolitikát.
Mindig lesznek persze olyan emberek, akik saját hibájukból vagy azon kívül nem tudnak elhelyezkedni: ezeket a rétegeket is segíteni, támogatni kell, de meg kell érteni, hogy a munkát, gyermeket vállaló emberek kulcsfontosságúak az ország szempontjából.
Ide kívánkozik az is, hogy egyrészt a munkanélküliségi ráta 5,6 százalékos Magyarországon, ami sosem volt ilyen alacsony, ezzel párhuzamosan az ország jelentős részén munkaerőhiánnyal küszködnek, tehát egyre szélesebb lehetőség mutatkozik az elhelyezkedésre. Másrészt a minimálbér jelentős mértékű emelése pont azokon a rétegeken segített, amelyeknek gondot okozott az otthonteremtés vagy a gyermeknevelés.
– A pénzügyi tárca folyamatosan az adóterhek csökkenéséről ad számot. Az MSZP egyik vitairatában viszont az szerepel, hogy a 38 százalékot is eléri az egy dolgozóra jutó adóteher. Mi okozza ezt az ellentmondást?
– Megtévesztő ez a számadat, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mostanában jelentős mértékű járulékcsökkentés történt. Az kétségtelen, hogy az adó általános mértéke csak kismértékben csökkent, ám ha azt mondjuk, hogy a gyermeknevelést, a családok támogatását helyezzük előtérbe, akkor igen jelentős kedvezmények jelentek meg. Egy háromgyermekes család jelenleg 1,3–1,4 millió forintos éves jövedelemig adómentességet kap, ez az összeg két gyermek esetén is meghaladja a hatszázezer forintot. Az adómentesség mértéke többszörösen meghaladja azt az adókedvezményt, amelyet 1996-ban megszüntetett a Bokros-csomag.
– A Budapesti Értéktőzsde az utóbbi években igen gyenge teljesítményt nyújtott. Nyilván ennek is köszönhető, hogy nagy visszhangot váltott ki a régió tőzsdéinek együttműködésére vonatkozó javaslata, amelyre azonban csak hosszú távon mutatkozik lehetőség. A forrásadó elszámolhatóságának könnyítésén túl szándékozik-e a Pénzügyminisztérium rövid távon segíteni a befektetőket?
– Azt hiszem, hogy a legfontosabb lépést most tettük meg, amikor elfogadta a parlament az új tőkepiaci törvényt: ez mindenképpen elősegítheti, hogy a magyar tőkepiacok megmozduljanak. Ezzel együtt azonban látnunk kell, hogy az alapvető döntést a tőzsde tulajdonosainak kell meghozniuk: a tőzsde magántulajdonban van, az állam bármilyen javaslata csak a tőzsde vezetőinek egyetértésével valósulhat meg. A tőzsde ugyanakkor a gazdaságnak csak kis szeletét fedi le, nem reprezentatív az ott szereplő cégek összetétele.
Az utóbbi időben azt is érzékelem, hogy a tőzsdén lévő cégek egy része egyre inkább nyűgnek érzi a börzei részvételt: azt a törekvést látom, hogy miközben a magyar cégek nem nagyon akarnak a BÉT-re kerülni, közben a már ott lévők mintha egyre inkább kifelé igyekeznének onnan. Ezért javasoltam a regionális együttműködést, mert az, hogy négy-öt nagy papír mozgatja az indexet, hosszabb távon nem jelenthet perspektívát.
– Érthető és szükségszerű a pénzmosás elleni intézkedések meghozatala: ugyanakkor az előírások egy része nem tűnik túl életszerűnek. Mennyire lesznek rugalmasak a szabályok végrehajtásában?
– Minden jogszabályt végre kell hajtani. Magyarország abba a helyzetbe került, hogy – szerintem is indokolatlan ügy miatt – egy nemzetközi szervezet úgy ítélte meg, hazánkban van lehetőség a pénzmosásra. Az az érdekünk, hogy erről a listáról lekerüljünk, hiszen egy pénzmosással vádolt országnak negatív gazdasági hatásokkal is szembesülnie kell.
A parlament a törvényt elfogadta, így egyértelműen rendeződött többek között a pénzváltók helyzete is: ezentúl csak pénzintézet vagy pénzintézettel együttműködő ügynök végezhet ilyen tevékenységet, és szigorodnak a személyi feltételek is. Az anonim betétekkel kapcsolatban arra kértük a pénzintézeteket, hogy tájékoztassák ügyfeleiket az ezzel kapcsolatos változásokról azért, hogy senkit ne érjen kellemetlenség akkor, ha esetleg korábban név nélkül nyitott betétjét ki akarja váltani.
– Közvetve a pénzintézeti szektorhoz kapcsolódik az euró bevezetésének kérdése is. A közös valuta januári bevezetése egyelőre még közvetetten érinti Magyarországot. Milyen hatásokkal számolnak 2002 januárját követően?
– Azt mondhatom, hogy Magyarország már fölkészült e téren, hiszen hazánkban a legtöbb vállalat már euróban vezeti a számláját, és euróban bonyolítja a forgalmát is. A változás hazánk számára előnyökkel is járhat, hiszen már korábban az euróhoz kötöttük a hazai valutát, és az eurózónával kiterjedtek gazdasági kapcsolataink is. Úgy tudom, a hazai pénzintézetek jelentős része már megtette a szükséges lépéseket az új fizetőeszköz beszerzésére.
A lakosságnak ugyanakkor minél hamarabb át kell váltania a még birtokában lévő megszűnő valutákat, hiszen erre jövő év februárja után már kevés helyen és viszonylag kedvezőtlen feltételekkel lesz lehetőség.
Magyarországnak természetesen feltett szándéka, hogy – a reményeink szerint 2004-ben bekövetkező – európai uniós tagság után az eurózónához is csatlakozzék: erre ideális esetben már 2006-ban sor kerülhet.
VARGA MIHÁLY
1965-ben született Karcagon. 1989-ben szerzett diplomát a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen.
Munkahelyei, főbb tisztségei:
1989: a Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Intézetnél közgazdasági munkatárs Szolnokon, majd a budapesti, 43. Sz. Állami Építőipari Vállalatnál gazdasági revizor
1990–1998: az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságának tagja
1993–1998: az Országgyűlés számvevőszéki bizottságának tagja
1994–1995: a Fidesz alelnöke
1995–1998: a magyar Országgyűlésben frakcióvezető-helyettes
1995–1997: a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola meghívott előadója, az adós- és bankkonszolidációt vizsgáló parlamenti bizottság elnöke
1998: az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke (politikai államtitkári kinevezéséig)
1998–2001: a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára
2001 januárjától pénzügyminiszter
Európai Unió
Hamis papírokkal kerülik meg a szankciókat az európaiak
