A provokálás mint harcmodor

Program és mondanivaló nélkül a hazai baloldal a mesterséges botránykeltésen kívüli állandó harci eszközzé tette a durva és finomabb provokálást is. A kommunizmus idején oly sok megaláztatást és a nemzeti önérzet szinte állandó sértegetését lenyelni kényszerülő magyar társadalom és politika egy része ugyanis erre kiszámítható harsánysággal és érzelmi hőfokon reagál (tehát „reakciós”), s már kész is a „humanista” baloldal által szeretett helyzet: a jobboldal mocskolódik, nem európai, s fenyegeti az ártatlan, „magas” eszméket ápoló baloldalt. A zömmel még a kommunizmusban nevelkedett társadalom egy tájékozatlanabb része megriad a szokatlan radikális jobboldali hangtól és tartalmaktól, míg az agresszív balos mocskolódást, mivel megszokta, természetesnek tartja.