A Vénusz röntgensugaras képe

Elkészült az első röntgensugaras elemzés a Vénuszról az amerikai űrkutatási szervezet, a NASA megfigyelőközpontja segítségével. A megfigyelések új információkkal szolgálnak a Vénusz atmoszférájáról, és új távlatokat nyitnak a testvérplanéta, a Föld vizsgálatában is – olvasható a NASA honlapján.

A Vénuszról érkező, elfogott röntgensugarak hasonló képet mutattak ahhoz, amit a bolygó látható fényben nyújt, de vannak fontos eltérések is. A szemmel látható Vénusz a napsugarakat tükrözi vissza, és a megfigyelések alatt a Vénusz, a Föld és a Nap relatív helyzete miatt az Esthajnalcsillag szabályos félhold alakot mutatott, amely a közepén volt a legfényesebb. A röntgensugárban a Vénusz félholdképe valamivel kisebb volt, és a széleken fényesebb is.
A Vénuszról érkező röntgensugarak jobban fluoreszkáltak, mint a visszatükröződő napsugarak. Utóbbiak a Vénusz atmoszféráját bombázva elektronokat löknek ki az atomokból, és az atomokat magasabb energiaszintre gerjesztik, de az atomok csaknem azonnal visszatérnek az alacsonyabb energiaállapotba, a fluoreszkáló röntgensugarak kibocsátásával. Hasonló folyamat következménye az az ultraibolya sugárzás, amelyet a fluoreszkáló lámpák bocsátanak ki.
A Vénuszról származó legtöbb fluoreszkáló röntgensugár a bolygó felszíne felett 120-140 kilométernyi magasságban tanyázó oxigén- és szénatomokból indult útjára. A látható fényt viszont a Vénusz felhőtakarója tükrözi vissza, ötven-hetven kilométer magasságból. A Nap által megvilágított Vénusz így félgömb alakú, a röntgensugárban vizsgált égitest viszont inkább egy gyöngyházfényű kagylóra emlékeztet.
„Ezek az eredmények a röntgensugár-megfigyelések további felhasználására ösztönöznek a Vénusz atmoszférájának olyan régióiban, ahol más vizsgálati módok alkalmazása nehézségbe ütközne”, állítja Konrad Denner, a németországi Max Planck Intézet kutatója, a megfigyeléseket végző nemzetközi tudóscsoport irányítója.