Államosított kapitalizmus

Még gyermek volt M. úr 1948-ban, de élénken emlékszik azokra a rossz arcú, modortalan emberekre, akik kifosztották őket. Valami igazolványt lobogtattak, s az utolsó gombostűt is „állami tulajdonba” vették, mondván: ilyen a szocializmus. M. úrnak kalandokkal teli élet jutott osztályrészül, volt fenn és lent, mígnem a 80-as években, legális módon, Németország boldogabbik felében telepedett le. Persze hazahúzta a szíve. Mikoron itthon kitört a szabadság és a jogállam, M. úr is hazatért. Azon derék ötlete támadt, hogy egy óriási csúszdát fog üzemeltetni. Elképzelését előadta a főváros önkormányzatának kulturális bizottságában, meg a Vidám Park vezetőségének, akik felette örvendeztek, hogy végre akad egy jótét lélek, aki az erősen lerobbant állapotban lévő Vidám Parkban hajlandó beruházni. 1994-ben elkészült a csúszda, 25 millió forintba került, de tisztességgel termelt. M. úr fizette a bankhitel részleteit, a parknak a terület bérleti díját, munkát és kenyeret adott alkalmazottainak, s mi tagadás, ő maga sem tengődött étlen-szomjan. A bankkölcsön részleteit tavaly tudta le, de az elvileg megnövekedett bevételnek nem örülhetett sokáig. Idén őszszel a Vidám Park vezérkara új koncepciót dolgozott ki, amelynek fontos eleme a vállalkozók kirúgása volt, így M. úrnak is távoznia kellett. M. úr ilyen szempontból elég mobil személyiség, ám a csúszdával akadt egy aprócska gond: lebetonozták a talajba. A Vidám Park hajlandó lenne megvásárolni az objektumot, s mivel M. úr nem egy kicsinyes ember, tett egy nagylelkű ajánlatot: 16 millió forintért megválik a csúszdától. A Vidám Park elnök-vezérigazgatója, tekintettel az anyagi és erkölcsi kopásra, 9 milliót tartott elfogadhatónak, azt is 2003-ig fizetendő részletekben. Megjegyeznénk, hogy a csúszda sem örök életű, de még évtizedekig üzemelhet minden ráfordítás nélkül. Az erkölcsi kopás jelentése pedig a mi éghajlati viszonyaink között nehezen értelmezhető. Azóta a Vidám Park újabb egymillióval megfejelte ajánlatát, ám M. úr ezt a „felsrófolt” összeget sem tudja elfogadni. Így viszont összepakolhatja a csúszdáját, s viheti, ahová akarja. M. úr kényszerhelyzetbe került, s próbált segítséget kérni. Felkereste az egyik főpolgármester-helyettest, aki annak idején nagyon pártolta a csúszda felállítását, s akinek gyermekei gyakorta csúszkáltak ingyen, de a fontos ember ilyenkor már nem vesztegeti idejét holmi vállalkozókra. Titkárságán csak annyit mondtak M. úrnak, hogy ne csodálkozzon, mert ilyen a kapitalizmus. M. úr (egyébként Muskát Tamás a neve) tapasztalatból tudja, hogy nem a kapitalizmus ilyen. Viszont gyakran jutnak eszébe rossz arcú, modortalan emberek, akik mostanság mintha a főváros hivatalaiban üldögélnének.