Az Operettszínház

2001. 12. 12. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A PESTI MONTMARTRE, majd később a Pesti Broadwayként emlegetett Nagymező utca 17. számú épületben 1894-ben nyílt meg az Operettszínház, avagy akkori nevén az Orfeum. A századvégi gazdasági fellendülés hívta életre a világvárosi szórakozási lehetőségek igényét és teremtette meg az építtető Somossy Károlynak, hogy az intézményt a Bródy Zsigmondtól vásárolt telkén a bécsi Fellner-Helmer céggel felépíttethesse. Az Orfeum frontrészén, az emeleten lakások kaptak helyet, ezért homlokzati kiképzése leginkább bérházra emlékeztetett. Két részből állt, innen nyílt a mulató és a kávéház. A baloldali részen, kosáríves kapuval, kovácsoltvas üvegtetővel állt a főbejárat, fölötte két, ember nagyságú szoborral. Hosszú bejárata mellett kirakatok és üzletek sorakoztak, ami a kerek előcsarnokba vezetett, ahol a ruhatár is helyet kapott. Innen indult felfelé a márványból készült, három részből álló lépcsősor, melyet a főlépcső és az oldallépcsők között kétoldalt egy-egy díszes fülkében álló női bronzszobor díszített. Az előtérből hat ajtón lehetett a patkó alakú, 800-1000 férőhelyes, kétoldalt egy-egy páhollyal megtoldott nézőtérre bejutni. Az épület első emeletén a télikert, 134 szék, 14 páholy és két díszpáholy várta a vendégeket. A színház belseje könnyed hangulatot árasztott, ehhez járultak hozzá többek között a télikertet és a lépcsőházak mennyezetét dekoráló allegorikus festmények, amelyek a zenét, a táncot, a bort, a nőt és az éneket ábrázolták. A világítás is korszerű volt, a régi olajlámpásokba, gyertyatartókba rejtett elektromos izzók, a nézőtér fölött lógó csodálatos csillár és a páholyokat díszítő lámpák fokozták a hangulatot.

A csak Somossy Mulató néven emlegetett színház rövidesen már a leghíresebb orfeumként volt ismert, műsorán kívül konyhája, éjszakai kávéháza, a Mai Moulin Rouge helyén álló télikertje is vonzotta a vendégeket. Műsorán Európa leghíresebb artistái és táncosnői léptek fel, állandó vendégei között pedig ott volt Krúdy és Ady is. Az első világháború után az amerikai színházi vállalkozó, Blumenthal felújíttatta és vezette a Fővárosi Operettszínházat. Az operett általános válsága miatt azonban a színház csődbe ment. A fellendülésre 1930-ig kellett várni. Ekkor olyan nevek kerültek ide, mint Bársony Rózsi, Honty Hanna, Rátkai Márton vagy Latabár Kálmán. A mindössze öt évig tartó virágzást azonban újabb bukás követte és ismét színigazgatók sora adta egymásnak a kilincset itt. A második világháború után a műfajt megpróbálták ellehetetleníteni, de közönségsikere megvédte. A hetvenes évek elején ismét felújították az épületet. Az új épület puritán belső átalakítása teljesen eltüntette a szecessziós díszítéseket és technikai fejlesztésekre is sor került. Az operett mint műfaj egyre inkább háttérbe szorult, a zenés játékok és musicalek vették át a helyét. A kilencvenes évek végén Budapesti Operettszínház néven kezdődött legújabb felújítása, Siklósi Mária építész tervei alapján. Eredeti állapotának megfelelően, de a mai színház-rekonstrukciós szellemben hozták helyre a patinás épületet. A külső felújítás természetesen a belső műszaki újításokat is magával hozta, a legmodernebb világítás- és hangtechnikát kapta az épület. (G. R.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.