A PESTI MONTMARTRE, majd később a Pesti Broadwayként emlegetett Nagymező utca 17. számú épületben 1894-ben nyílt meg az Operettszínház, avagy akkori nevén az Orfeum. A századvégi gazdasági fellendülés hívta életre a világvárosi szórakozási lehetőségek igényét és teremtette meg az építtető Somossy Károlynak, hogy az intézményt a Bródy Zsigmondtól vásárolt telkén a bécsi Fellner-Helmer céggel felépíttethesse. Az Orfeum frontrészén, az emeleten lakások kaptak helyet, ezért homlokzati kiképzése leginkább bérházra emlékeztetett. Két részből állt, innen nyílt a mulató és a kávéház. A baloldali részen, kosáríves kapuval, kovácsoltvas üvegtetővel állt a főbejárat, fölötte két, ember nagyságú szoborral. Hosszú bejárata mellett kirakatok és üzletek sorakoztak, ami a kerek előcsarnokba vezetett, ahol a ruhatár is helyet kapott. Innen indult felfelé a márványból készült, három részből álló lépcsősor, melyet a főlépcső és az oldallépcsők között kétoldalt egy-egy díszes fülkében álló női bronzszobor díszített. Az előtérből hat ajtón lehetett a patkó alakú, 800-1000 férőhelyes, kétoldalt egy-egy páhollyal megtoldott nézőtérre bejutni. Az épület első emeletén a télikert, 134 szék, 14 páholy és két díszpáholy várta a vendégeket. A színház belseje könnyed hangulatot árasztott, ehhez járultak hozzá többek között a télikertet és a lépcsőházak mennyezetét dekoráló allegorikus festmények, amelyek a zenét, a táncot, a bort, a nőt és az éneket ábrázolták. A világítás is korszerű volt, a régi olajlámpásokba, gyertyatartókba rejtett elektromos izzók, a nézőtér fölött lógó csodálatos csillár és a páholyokat díszítő lámpák fokozták a hangulatot.
A csak Somossy Mulató néven emlegetett színház rövidesen már a leghíresebb orfeumként volt ismert, műsorán kívül konyhája, éjszakai kávéháza, a Mai Moulin Rouge helyén álló télikertje is vonzotta a vendégeket. Műsorán Európa leghíresebb artistái és táncosnői léptek fel, állandó vendégei között pedig ott volt Krúdy és Ady is. Az első világháború után az amerikai színházi vállalkozó, Blumenthal felújíttatta és vezette a Fővárosi Operettszínházat. Az operett általános válsága miatt azonban a színház csődbe ment. A fellendülésre 1930-ig kellett várni. Ekkor olyan nevek kerültek ide, mint Bársony Rózsi, Honty Hanna, Rátkai Márton vagy Latabár Kálmán. A mindössze öt évig tartó virágzást azonban újabb bukás követte és ismét színigazgatók sora adta egymásnak a kilincset itt. A második világháború után a műfajt megpróbálták ellehetetleníteni, de közönségsikere megvédte. A hetvenes évek elején ismét felújították az épületet. Az új épület puritán belső átalakítása teljesen eltüntette a szecessziós díszítéseket és technikai fejlesztésekre is sor került. Az operett mint műfaj egyre inkább háttérbe szorult, a zenés játékok és musicalek vették át a helyét. A kilencvenes évek végén Budapesti Operettszínház néven kezdődött legújabb felújítása, Siklósi Mária építész tervei alapján. Eredeti állapotának megfelelően, de a mai színház-rekonstrukciós szellemben hozták helyre a patinás épületet. A külső felújítás természetesen a belső műszaki újításokat is magával hozta, a legmodernebb világítás- és hangtechnikát kapta az épület. (G. R.)
Zelenszkij megint mások pénzét költené
