Az ősember rövid gyermekkora

Csak egy relatív kései evolúciós jelenség az angol tudósok szerint a hosszú kamaszkor jelensége, így a 1,5 millió évvel ezelőtti ősszülőknek nem volt túl sok gondjuk gyermekeikkel – adta hírül az Ananova.

A megkövesedett fogminták növekedési jellemzőinek tanulmányozása révén a londoni University College-ban kapott vizsgálati eredmények nyomán a kutatók úgy gondolják, a homo erectus gyermekei nem voltak kamaszok, mivel már 11-12 éves korukra felnőtté váltak. A felfedezést igazolja, hogy a ma élő emberszabásúaktól leginkább a hoszszúra nyúlt növekedési periódusunk különböztet meg minket. A felnőtté válás a nagymajmoknál is relatíve hosszú ideig, 10-12 évig tart, míg a folyamat az emberek felnőttkorából 18-20 évet vesz el. A kutatás célja az volt, hogy meghatározzák, evolúciónk során mikor alakult ki megnyúlt fejlődési periódus. Mindez nem okozott nehézséget, a fog növekedése ugyanis éppen úgy zajlik, mint a fáké vagy a kagylóké, így a fogakban is megtalálhatók a növekedés egyes fázisait rögzítő jelek, a zománcot alkotó prizmákon.
A mai fogmintákat és fosszilis fogmaradványokat összehasonlító kutatócsoport megállapította, hogy sem az 1–4 millió évvel ezelőtt élt Australopithecus és rokonai, sem a kb. 1,5 millió éve megjelent homo erectusok legkorábbi tagjainál nem volt tapasztalható a fogzománcnak a modern embernél látható lassú növekedési üteme. A modern emberéhez hasonlóan a legkorábbra datálható lassú fognövekedési (így fejlődési) időszakot egy Neander-völgyi fosszilis fogmaradványainál azonosították.
Az eredmények meglepőek voltak a kutatók számára, ők ugyanis arra számítottak, hogy a homo erectus, vagyis az első, a modern emberéhez hasonló testi jellemzőkkel rendelkező ősemberek növekedési periódusa is hasonlatosnak bizonyul a mai emberéhez. Nem így volt, ezért a homo erectusok nem ismerték a hosszú kamaszkor okozta családi konfliktusokat.