Buli az igazgatóval

A tombola, a táncverseny és a sírva vigadás a múlté. A szakszervezeti bizalmi helyett már rendezvényszervező cégek teszik felejthetetlenné a vállalati bulikat. A házigazda vállán sincs teher, a pénztárca is könnyebb, és az üres üvegeket sem kell visszavinni.

Egy nagyobb vállalat általában negyedévente tart kereskedelmi partnereinek vagy munkatársainak összejöveteleket. Ezek legtöbbször üzleti jellegűek, és gyakoriak egy új vállalat vagy termék piaci bevezetését célzó rendezvények is.
– Ma tényleg divatosak ezek az események – állítja Szeles Péter PR-szakértő –, a fejlődés iránya a tudatos, funkcionális események irányába tolódik el.
Azért is nő az ilyen rendezvények száma és népszerűsége, mert jó alkalmat kínálnak a fontos üzleti információk kicserélésére, így a cég üzenete biztosabban eljut a partnerekhez és a vásárlókhoz. Tény, hogy a public relations felértékelődött a klasszikusnak számító reklámtevékenységgel szemben, amelynek információs értelemben vannak műfaji korlátai.
De a promóciós rendezvényeken és az üzleti fogadásokon túl rendkívül fontos szempont az alkalmazottak megbecsülése is. A téli rendezvényidőszak a cégnél dolgozók gyermekeinek rendezett Mikulás-ünneppel kezdődik, majd a vezetőség karácsonyozással és az „értékelő bulival” köszöni meg a kollégák egész éves fáradozását. Majd jön az előszilveszter, az óévbúcsúztatás, az after-party és a pótszilveszter, amit a báli szezon követ. De az egyes vállalati osztályok és részlegek rendszeresen külön is vendégül látják munkatársaikat egy-egy elegáns étteremben, esetleg külön fogadást adnak. A rendezvényekre mindig adódik alkalom – állítják a marketingszakértők.
– Az ünnepségeket jobban értékelik a dolgozók, mint ha borítékban kapnának néhány ezer forintot jutalomként – mondja Semsei Rudolf, a Bonus Party Service ügyvezető igazgatója.
– Az összejövetelek végső soron motiválnak, mégpedig anélkül, hogy fizetésemelésre kerülne sor – erősíti meg Szeles Péter. – Nem minden a pénz, még mai, anyagias világunkban sem. Ha egy munkavállaló jól érzi magát a munkahelyén, van közösségtudata és azonosulni tud a cégével, akkor még némi többletjövedelemmel sem csábítható el – mondja a szakember. – Számos cégnél a vezető megközelíthetetlen, misztifikált felsőbbség, akit még senki nem látott, csak félni lehet tőle, de nem lehet emberileg kötődni hozzá. Az ilyen vállalati rendezvények egyben lehetőséget adnak arra is, hogy az alkalmazottak találkozhassanak a főnökeikkel, közvetlen benyomást szerezhessenek róluk, felismerhessék, hogy ők is „csak” emberek – teszi hozzá Szeles Péter.
– Általános tapasztalat, hogy nagyobb tisztelet övezi azt a vezetőt, aki együtt „dáridózik” beosztottjaival, táncba viszi az adminisztrátor hölgyet, és együtt nyakalja a Jim Beamet és a Tequila Sunrise-t az értékesítési osztály dolgozóival. Nem véletlen, hogy a rendezvényszervezők először mindig a felső vezetőket nyerik meg az eseménynek – mondja Semsei Rudolf igazgató.
A partiszervizek vezetői szerint a vállalatok egy igazán látványos rendezvényt önállóan nem tudnának megrendezni. Egyszerűen azért nem, mert a marketingosztályoknak nincs elég idejük és munkatársuk a szervezéshez, de ha lennének, akkor sem tudnának mindenre gondolni, hiszen egy átlagos rendezvény is 300-350 tételből áll. A listára a röviditaloktól a hoszteszlányon, a borpincéren, a svédasztalon, a fellépő művészeken át a videoprojektorig minden felkerül. Ezek beszerzése hosszadalmas feladat.
– A rendezvény legapróbb részletére is oda kell figyelni, mert mindennek együtt kell működnie. A szervezőcég kézben tudja tartani az eseményt, hiszen kiépített kapcsolatrendszere révén bármit biztosítani tud, így olcsóbb és gyorsabb is, mint ha a megrendelőnek kellene külön-külön mindennek utánajárnia. – mondja Klenovszky Zoltán, az Alexander Party Service ügyvezetője.
Gyakori igény a tűzijáték, de előfordult az is, hogy egy tortából kiugró hölgy bájai tették emlékezetessé a bulit. Az ötletstáb tagjai a megrendelővel való megismerkedés után tudnak előállni az igazán jó elképzelésekkel. Csak így lehet olyan látványos partit szervezni, amellyel mindenki elégedett.
Egy céges ünnepségen már nagyon snassznak számít, ha a vendégek a titkárnő sütötte sajtos rudat majszolgatják, miközben műanyag pohárból döntik magukba a vermutot. Egy eseményen fontos szerepe van a felszolgált ételeknek, a gasztronómiai divatokkal azonban a rendezvényszervezőknek kell megismertetniük a megrendelőket, akik közül sokan még nem untak rá a töltött káposzta, a hortobágyi palacsinta és az éjfélkor felszolgált virsli ízvilágára. A Wellington szűzpecsenye brokkolimártásban, az angolos kacsajava rozmaringos pecsenyelében vagy a hátszín bretagne-i módra zöldmártásban, esetleg az őzpástétom aszaltgyümölcs-körítéssel még nem túl gyakori kérés.
De mégsem az étkeztetés hozza meg a várva várt sikert, és másnapra a felszolgált márkás italok is kellemetlen élménnyé válhatnak. A rendezvényt leginkább a hangulat teszi emlékezetessé. Egy különleges műsorra szívesen gondolnak viszsza a vendégek. Mostanában újra divattá váltak a vállalati színházlátogatások, amelyet kiegészítenek egy „szem-szájnak ingere” állófogadással vagy egy fényűző vacsorával. De népszerűek az alkalomra kibérelt kastélyokban rendezett táncos mulatságok vagy az extrém helyszíneken rendezett műsoros estek is, akárcsak a Dunán úszó hajókon tartott fogadások. „Nincs megvalósíthatatlan ötlet” – állítják a szakemberek. Előfordul, hogy egy cég meglepetésként gengszterpartira hívja dolgozóit. A helyszín: külvárosi utca, a gyéren megvilágított mulató előtt fényesre polírozott veterán autók parkolnak, az ajtóban zord külsejű, ballonkabátos őrök, vállukon dobtáras géppisztoly. Udvariasan elkérik a multinacionális vállalat logisztikai igazgatójának és feleségének meghívóját, akik persze értik a tréfát, és a legnagyobb természetességgel tűrik a motozást, és miután a gengszterek nem találnak náluk fegyvert, mosolyogva lépnek be az ajtón. Az előtérben sürgő-forgó lányok segítik le a kabátokat, a hölgynek boát kerítenek a nyakába, az igazgatónak rózsát tűznek a gomblyukába. A belső termet halk, húszas évekbeli dzsessz és szivarfüst lengi be, az asztaloknál csíkos öltönybe és a hozzá illő fehér lakkcipőbe bújt nagymenők beszélgetnek. A bárpultnál ledér hölgyek ülnek hosszú szipkával, pezsgőt kortyolva. Amikor már mindenki megérkezett, fergeteges revüműsor veszi kezdetét. Majd a kis teremben ingre vetkőzött menedzserek ádáz pókerpartit vívnak, a hölgyek pedig az egérfuttató verseny esélyeseire fogadhatnak.
Akinek az ilyenfajta évzáró parti túl bizarr, annak a rendezvényszervezők karibi bulit ajánlanak, jamaicai dobosokkal, reggae-zenekarral, fűszoknyás felszolgálólányokkal a főváros egyik patinás fürdőjében. Ahol kellő mennyiségű koktél elfogyasztása után a vendégek ősi jamaicai táncot tanulhatnak. Az est fénypontjaként pedig a vezérigazgató és az egész kollektíva szmokingban vagy anélkül beugrik a vízbe.
A szervezőcégek szerint Magyarországon egyelőre még nem fogta fel mindenki, hogy egy vállalati rendezvénynek nem kell unalmasnak és erőltetettnek lennie, amelyre a munkatársak csak pofavizitre mennek el, és úgy távoznak, mintha levegőzni mennének. A rendezvények terén nálunk még a „nagy rácsodálkozás korszaka” van.
A multik többmilliárdos marketing-költségvetésében már nem számít tételnek egy néhány milliós rendezvény. Vannak cégek, amelyek elég tehetősek ahhoz, hogy „ereszd el a hajam” partit rendezzenek a munkatársaiknak, de a túl laza mulatozást nem tartják összeegyeztethetőnek sem üzlet-, sem cégvezetési politikájukkal. A franciák kevésbé engedik el magukat, ellentétben a német menedzserekkel. Más külföldi vállalatok csendesebben vigadnak, viszont nem riadnak vissza attól, hogy egy több százezer forintért kibérelt palotában vagy patinás szállodában lássanak vendégül 100-120 embert, akik személyenként 5000-6000 forint értékben fogyasztanak ételt és italt, megtapsolják az egymilliós gázsiért félplaybackelő együttest, végül átveszik a néhány ezer forint értékű, jelképes ajándékot. De az is megesik, hogy a multik marketingosztályának munkatársai a fejenként tízezer forintos vacsora után egy budapesti kaszinóban zárják a sikeres üzleti évet. A cég vezetésétől a részleg minden egyes dolgozója ötvenezer forintnyi zsetont kap arra, hogy eljátssza. Persze a többmilliós év végi jutalmak mellett mindez aprópénznek számít, amelyet a rossz lapjárás vagy a pörgő golyó kiszámíthatatlansága miatt másodpercek alatt el lehet veszíteni. De az ünnep legyen mindenkié: a krupiénak is legyen jó napja!
Természetesen a gazdaság eme részét sem kerülte el az „okosság van!” jelszóval ismert tevékenység. A vállalati bulik gyakorisága és jövedelmezősége miatt a vendéglátóhelyek értelemszerűen több rendezvénynek szeretnének helyszínt adni. Marketinges forrásaink szerint a vendéglősök és a megrendelő megállapodása értelmében egy-egy vállalati vacsora költségeinek körülbelül harmada visszakerül a cégek képviselőinek zsebébe. Emiatt a szervező is a nagyobb fogyasztásban érdekelt, és arra ösztönzi munkatársait, hogy gátlás nélkül egyenek-igyanak a vállalat számlájára.