Emlékezés a salgótarjáni sortűzre

Salgótarján hajdani Vásárterén – ma December 8. tér – a negyvenöt évvel ezelőtti sortűz áldozataira emlékeztek szombaton a város vezetésének, a pártok és civil szervezetek képviselőinek részvételével.

Emlékezetes, hogy Salgótarjánban történt az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás egyik legkegyetlenebb leszámolása. December nyolcadikán a részeg pufajkások szakaszai géppisztolyaik egész tárát lőtték ki az északi iparváros békésen tüntető lakosaira. A sortűznek 131 áldozata volt.
A tragédiára emlékező gyásznapot a helyi önkormányzat és a Politikai Foglyok Országos Szövetsége közös ünnepsége nyitotta meg. A rendezvénysorozatot a Fidesz, a Fidelitas, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség és civil szervezetek által kezdeményezett fáklyás felvonulás zárta. A MIÉP különvonatot indított Salgótarjánba, a párt megemlékezésére mintegy hétszázan jöttek el más településekről.
Szombaton a gyász lobogói alatt százak és százak virággal a kézben zarándokoltak a salgótarjáni December 8-a térre, hogy az egymást követő emlékünnepségeken kegyelettel emlékezzenek a sortűz áldozataira. Az önkormányzat és a Pofosz közös ünnepségén Fónay Jenő, a Pofosz elnöke, Mécs Imre, SZDSZ-es országgyűlési képviselő, Steigerwald Ottó, az 1956-os helyi munkástanács alelnöke és Puszta Béla, Salgótarján polgármestere emlékeztek a 45 évvel ezelőtti tragikus eseményekre.
A Fidesz, a Fidelitas, az MKDSZ és civil szervezetek által szervezett fáklyás felvonuláson Becsó Zsolt országgyűlési képviselő, a Fidesz Nógrád megyei elnöke köszöntötte a megjelenteket, akiket a vörös terror soha nem feledhető tanulságaira emlékeztetett. A gyűlés fő szónoka Rogán Antal országgyűlési képviselő, a Fidesz és a Fidelitas alelnöke volt. – Minden ember életében vannak kegyelmi pillanatok, amikor az elvek előbbre valók a félelemnél, amikor a becsület diadalt arat a kisszerűség felett, és amikor a jó legyőzi a rosszat – mutatott rá beszédében. Hangsúlyozta: 1956 a magyar nép életében ilyen pillanat volt, és ezért próbálták elvenni és még ma is elvitatni tőlünk. – Hallgatni kellett 34 hosszú éven át ’56 hőseiről, mert a nyílt szóért meghurcoltatás és börtön járt, mert a hatalom urai féltek a néptől, és féltek önnön félelmüktől. Ezért lőttek 1956. december 8-án a már karácsonyra készülő ártatlanokra – fogalmazott. Nem szabad, hogy a máig élő félelmek és a hazugságok ismét úrrá legyenek rajtunk, hogy a múlt győzedelmeskedjék mindannyiunk közös jövője felett – tette hozzá. Az alelnök beszédében feltette a kérdést: ki hitte volna a rendszerváltozás hajnalán, hogy az egykori pártállami vezetők a majdani demokráciában is meghatározó politikai tényezők, az üzleti és a politikai elit úgymond köztiszteletnek örvendő figurái lesznek?
A Magyar Igazság és Élet Pártjának különvonata a budapesti Keleti pályaudvarról megállás nélkül hozta 700 gyászba öltözött utasát Salgótarjánba. A vasútállomástól az ünnepség helyszínéig a helybeliek közül újabb százak csatlakoztak a 43 magyar települést képviselő menethez. A MIÉP rendezvényén a kádári rendszer börtöneiben 15 évet raboskodó Dénes János, a Kőbányai Munkástanács hajdani vezetője a „félelem városának” nevezte Salgótarjánt, ahol még mindig nem merik az egyszerű emberek a véleményüket őszintén kimondani. Hangsúlyozta, hogy 1956-ban a magyar nép egy életre szóló számlát állított ki az európai népek felé. Csurka István, a MIÉP elnöke a forradalmat megtorló gyáva sortüzeket a világtörténelem egyik leggyalázatosabb tettének nevezte.
A szónokok szavai után a résztvevők sokasága a kegyelet koszorúival övezte a sortűzben elesett mártírok emlékművét.